A MINDIG SEJTETT FELTÁRULÁSA
Hat évesen egyszer,
A cselló óra után,
Rövidebb út, de beláthatatlan,
Agyag, elvekkel teli, este,
A völgyön át mentem haza.
A robbanás,
Közvetlenül mellettem:
Feltárulás, a mindig sejtetté,
Lesöpörni az agyi növényzetet-sötétet,
Az őszt,
Rohanásomra míg mérhetetlen fáradtság
Hull a logikai röhej. Egy fácán.
*
És most én.
A két nő szétesik a levegőben,
Testük társadalma elpusztul,
Nevetésük, az előbb volt, nincs már,
Süketek és vakok.
A futás, amelynek közeledtét
Nem hallották bennem eszerint, sport.
Ordító, torzszülött állatok
Zuhognak a szájukból.
CURLING
I
Válj eggyé súlyoddal,
Legyél irányzéka
És engedd el.
Előtte istennő vagy,
Halhatatlan, norvég,
Utána emlék vagy,
Állsz tefloncipődben.
Az irány, aki voltál,
Lassan megvalósul,
Tehetetlenséged sepri előtte a jeget.
II
Sikerül-e?
Lendületed fogy,
Lassulsz,
De gránit-célod közel.
Egy finn.
Az apja finn,
Az anyja finn,
A jövője finn.
A találkozás nem könnyű.
III
Megérinted.
Hogy egykor istennő voltál,
Halhatatlan, norvég,
Mind ennyi már:
Érintésed iránya, ereje.
A finn megért.
Közelebb kerültél
A kör üres közepéhez.
Soltész István fotója
