A mindig sejtett feltárulása, Curling

A MINDIG SEJTETT FELTÁRULÁSA

Hat évesen egyszer,
A cselló óra után,
Rövidebb út, de beláthatatlan,
Agyag, elvekkel teli, este,
A völgyön át mentem haza.

A robbanás,
Közvetlenül mellettem:
Feltárulás, a mindig sejtetté,
Lesöpörni az agyi növényzetet-sötétet,
Az őszt,
Rohanásomra míg mérhetetlen fáradtság
Hull a logikai röhej. Egy fácán.

*

És most én.
A két nő szétesik a levegőben,
Testük társadalma elpusztul,
Nevetésük, az előbb volt, nincs már,
Süketek és vakok.

A futás, amelynek közeledtét
Nem hallották bennem eszerint, sport.
Ordító, torzszülött állatok
Zuhognak a szájukból.

CURLING

I

Válj eggyé súlyoddal,
Legyél irányzéka
És engedd el.

Előtte istennő vagy,
Halhatatlan, norvég,
Utána emlék vagy,
Állsz tefloncipődben.

Az irány, aki voltál,
Lassan megvalósul,
Tehetetlenséged sepri előtte a jeget.

II

Sikerül-e?
Lendületed fogy,
Lassulsz,
De gránit-célod közel.
Egy finn.
Az apja finn,
Az anyja finn,
A jövője finn.
A találkozás nem könnyű.

 III

Megérinted.
Hogy egykor istennő voltál,
Halhatatlan, norvég,
Mind ennyi már:
Érintésed iránya, ereje.
A finn megért.
Közelebb kerültél
A kör üres közepéhez.