Kire hasonlítok?

A szemem az anyukámé,
a hajam az apukámé,
a lábam a nagymamámé,
a kezem a nagypapámé.

És a rosszaságaim?
Persze azért nem jelentkezik senki!

Azért eszem, hogy nagy legyek?

Egyél, egyél, hogy nagyra nőj,
kért reggel az anyukám,
s nekem
eszem ágában sincs
nagyra nőni.

A nagyok korán kelnek,
s cérnaként lógnak a szájukból
a szörnyen unalmas szó-szörnyek,
mintha a gombolyagnak nem is lenne vége,
s csodálkozom, hogy nem ijednek meg tőle,
hogy nem alszanak el tőle.

Inkább visszafelé
eszem,
hátha
kicsinek növekszem visszafelé.

Lelkiismeret-furdalás

A lelkiismeret-furdalás olyan,
mint amikor a föld alá fúrunk, és előtör
a szennyvíz, s nem marad abba.

A lelkiismeret-furdaláskor is előtör valami,
s nem marad abba.
Mikor eltörtem a konyhában
anyu kedvenc bögréjét,
akkor sem maradt abba.
Ahhoz, hogy abbamaradjon,
be kell tapasztanunk a lyukat,
szeretettel, jócselekedetekkel.
Végül abbamaradt, mert megöleltem anyut
és bocsánatot kértem.
Mindegy a sorrend,
a sorrend mindegy.

Máté szerint

Máté szerint
az igazi apuka mindig ott van, ha baj van,
Máté szerint
manapság az apukákkal van rettenetesen sok baj.

Valóság-keksz

Máté és én azt gondoljuk, hogy
a tökéletes apukák a mesében léteznek,
s ha a valóságban léteznének,
az már nem lenne valóság,
az már egy édes mese-keksz lenne,
s azt gyorsan betennénk a fagyasztóba,
hogy örökké tartson.