Jót vagy semmit

Kiss Judit Ágnes írása a Vidor fesztiválon, A Vörös Postakocsi és a Móricz Zsigmond Színház irodalmi estjén (Ha egy nyári éjszakán egy utazó… Irodalmi klasszikusok tömörítve, második felvonás) hangzott el 2013. szeptember 3-án.

 Helyszín: Egy vasúti resti a Veszprém-Szombathely vasútvonalon.

 Szereplők:

Klára, ötvenes nő
Erika, harmincas nő
Virág, húszas nő
Csapos, negyvenes férfi

A más betűtípussal írt flashbackek során feltűnő Férfit mindig a Csapos játssza
Kinn hatalmas felhőszakadás, égzengés. Klára belép a restibe, lerázza fekete kabátjáról a vizet, topog.

KLÁRA          A búsba!

CSAPOS         Parancsol, hölgyem?

KLÁRA          Ha itt én parancsolnék, jóember, akkor ez a világ azért nem így nézne ki. (leveszi a kabátját, és felakasztja a fogasra)

CSAPOS         Akkor óhajt valamit?

KLÁRA          Ha tudná, mi mindent!

CSAPOS         Elárulja?

KLÁRA          Nem élné túl.

CSAPOS         (lerak elé egy poharat) Egy konyakot.

KLÁRA          Honnan tudta?

CSAPOS         Feketében van.

KLÁRA          Az életemet gyászolom.

CSAPOS         Azt ráér halála utána is.

KLÁRA          Akkor már szarul állna a fekete.

CSAPOS         Én csak azt látom, hogy most remekül áll.

KLÁRA          Ó, egy lovag. Egészségére. Rossz helyen szálltam le a vonatról. Elgondolkoztam. Volt min. Most meg azt mondják, felsővezeték-szakadás. (cigarettát vesz elő) Ne nézzen így. Elektromos. (beleszív) Temetés. Oda indultam.

CSAPOS         Ilyen viharban? Szép lesz.

KLÁRA          Szép. Gyászmise, halotti tor, ami csak kell.

CSAPOS         Rokon?

KLÁRA          Barát, rokon, kolléga, mindegy. Korombeliek. Mint a legyek. Főleg a férfiak. Mostanában többet járok temetésre, mint esküvőre. Régen nem így volt. Gondolkozom, mi lehet az oka. Nincs ötlete? Már az is eszembe jutott, hogy valami összefüggésben lehet a saját korommal…

Közben Virág belép a restibe, köszön, leveszi és megtörli a szemüvegét, a kabátját leveszi, alatta ő is feketében van. Először leül az egyik asztalhoz, onnan nézegeti Klárát és a Csapost, csavarja a vizet a hajából.

KLÁRA          (Virág felé int a fejével) Nem akkor látom magam öregnek meg ráncosnak, amikor a tükörbe nézek, hanem amikor az ilyen fiatal lányokra.

VIRÁG           (a pulthoz jön) Zöld tea van?

CSAPOS         Mentolos zöld. Jó lesz?

VIRÁG           Jó… Kábellopás vagy felsővezeték?

CSAPOS         Utóbbi. Gyalog tetszett jönni?

VIRÁG           Ilyen időben nem lehet biciklizni.

CSAPOS         Meg ilyen utakon.

VIRÁG           A mentő se tudott bejönni a vízátfolyások miatt Prazsák Joli néniért.

CSAPOS         A Joli az Éva presszóból?

VIRÁG           Ja. Megint a cukra.

KLÁRA          (Virághoz) Falubeli vagy, igaz?

VIRÁG           Ez város.

KLÁRA          Mondjuk. Akkor idevalósi vagy?

VIRÁG           Mondjuk. De már csak a szüleim laknak itt.

CSAPOS         Ez van, kérem. Aki egyetemet végez, elköltözik

VIRÁG           Honnan tudja?

CSAPOS         (rámosolyog) Látszik.

KLÁRA          Most ismerik egymást vagy nem?

VIRÁG           (csodálkozva) Nem.

KLÁRA          Ez valami mai trend?

VIRÁG           Az egyetem?

KLÁRA          Ez a fekete.

VIRÁG           Temetésre megyek.

CSAPOS         Részvétem. Közeli?

VIRÁG           Egy ismerősöm… nagyon jó barátom volt.

KLÁRA          Ilyen fiatalon?

VIRÁG           Nem volt fiatal. Elmúlt ötven.

KLÁRA          Én is elmúltam…

VIRÁG           Nem úgy értettem. Hozzám képest.

KLÁRA          Te hány éves vagy?

VIRÁG           Huszonhat.

KLÁRA          Hát igen, ötvenévesen lehet az embernek ennyi idős lánya is…

VIRÁG           (indulatosan) De nem volt az apám! (zavart csönd)

KLÁRA          Na mondom. Még egy férfi.

VIRÁG           (a Csaposhoz) Adjon egy csomag sós mogyorót. (rágcsálni kezd, nézi az óráját.)

CSAPOS         Hánykor lesz?

VIRÁG           Háromkor.

CSAPOS         Necces.

VIRÁG           Mindenképp odamegyek. Ha lekésem, még odaérhetek a szentmisére. Vagy legalább a torra.

CSAPOS         Ott legalább enni adnak.

VIRÁG           Fujj, hogy mondhat ilyet?

KLÁRA          Milyen divat lett megint.

CSAPOS         Micsoda?

KLÁRA          Mise, halotti tor. És nemcsak falun. Mintha hinnének benne.

VIRÁG           Miben?

KLÁRA          Istenben.

CSAPOS         Nem biztos, hogy hisznek, de jobb a békesség.

KLÁRA          Ahova én megyek, ott is lesz.

VIRÁG           Temetés? Itt, nálunk? Ki halt meg?

KLÁRA          Nem itt. Csak rossz helyen szálltam le a vonatról. Most várom, hogy jöjjön egy másik.

VIRÁG           (ropogtatja a mogyorót) Koporsó vagy urna?

KLÁRA          Hamvasztás.

VIRÁG           Igen, most már inkább az a szokás.

KLÁRA          Azt lehet megfizetni.

VIRÁG           Én is azt akarnék. Nehogy már a kukacok… Nem mintha nem volna mindegy, ha már ott van az ember.

Erika érkezik meg, telefonál, közben próbálja lerángatni magáról a kabátot, zsebre rakni a kezében lévő kocsikulcsot, stb.

ERIKA           Nem, drágám, mondom, hogy minden rendben… Akkor a meteorológusok tévednek, itt nincs felhőszakadás. (a többiek döbbenten összenéznek) A látási viszonyok egyenesen tökéletesek… Semmi baja a kocsimnak….Megálltam, hogy fel tudjam venni a telefonodat… Nem lett volna jobb… neked is megvan a saját dolgod… Igen, egyedül…Alig ismerted… Jó, akkor fölhívlak. Igen, hazamegyek. Na, dolgozz nyugodtan, szia. Szia, szia… szia… (lerakja a telefont, nagyot sóhajt, akkor veszi észre, hogy a másik három őt bámulja, ideges lesz) Látom, hogy szakad, nem vagyok hülye. Egy presszókávét legyen szíves

VIRÁG           (Klárához) A férje hívta. Látszik.

CSAPOS         (főzni kezdi a kávét) Rossz lóra tett, a vonatok se járnak.

ERIKA           Hogyhogy nem járnak?

VIRÁG           Nem tudom. Pedig „a látási viszonyok egyenesen tökéletesek”.

ERIKA           Hogy fogok így odaérni?

CSAPOS         Hova?

ERIKA           Egy ismerősöm temetésére.

KLÁRA          Férfi vagy nő?

VIRÁG           Temetésre? Nincs is feketében.

ERIKA           A kabátom fekete, nem? Úgyse veszem le ilyen időben.

VIRÁG           Nincs fekete ruhája?

ERIKA           Utálom a feketét, öregít.

CSAPOS         Vagy nem mondta meg otthon, hogy hová megy.

ERIKA           És ha nem mondtam meg? Akkor majd itt egyből meg kell mondanom?

VIRÁG           Akkor biztos férfi.

KLÁRA          Mondom. Mint a legyek.

VIRÁG           A szeretője volt?

ERIKA           Ez úgy hangzik, mintha csak szex lett volna köztünk. Nem mintha, nem lett volna. De sokkal több volt annál. Valami olyan, amire nincsen szó.

VIRÁG           Mindenre van szó. Amire nincs, arról nem beszélünk.

CSAPOS         Romantikus. (odaadja a kávét, közben hozzáér Erika kezéhez, egy pillanatra összenéznek)

ERIKA           Köszönöm.

KLÁRA          És miért nem váltatok el?

ERIKA           A fiam imádta az apját.

KLÁRA          (vállat von) Megszerette volna a másikat is. Egy gyereknek az számít, aki neveli.

ERIKA           Neked van gyereked?

KLÁRA          Nincs.

ERIKA           Akkor azért mondasz ilyet.

KLÁRA          Nekem aztán semmi közöm hozzá.

ERIKA           (kis csönd, Erika issza a kávéját) Szintén vonat?

KLÁRA          Szintén temetés.

ERIKA           Együtt?

VIRÁG           (ellenségesen) Nem. Külön.

ERIKA           Három temetés?

KLÁRA          A férfiak ötven fölött kezdenek hullani. Mint a legyek.

ERIKA           Az ötvennyolcadikban volt.

KLÁRA          (csodálkozva) Igen, pontosan.

VIRÁG           Ötvennyolc?

ERIKA           Kid volt?

KLÁRA          Az első… a legnagyobb… az egyetlen… Húsz éve már. Vagy még több, jobb, ha nem számolok utána. Fiatalok voltunk, az a lényeg.

ERIKA           És?

KLÁRA          Én feleségül akartam menni hozzá, ő meg nem akart nősülni, Én akartam gyereket, ő nem. A szokásos.

ERIKA           Miért nem hagytad ott?

KLÁRA          Szerelmes voltam. Ő meg végül talált magának egy nálam fiatalabb férjes asszonyt, aki nem nyúzta házassággal meg gyerekkel. Amikor kiderült, már hónapok óta megcsalt. Akkor nem álltam vele többet szóba.

ERIKA           Szóval mégis otthagytad.

KLÁRA          Ezt nem sikerült bemesélnem magamnak. Tudod, mit mondott?

CSAPOS         Hogy maradjunk barátok.

KLÁRA          Honnan tudja?

CSAPOS         Én ezt mondtam volna.

 

FÉRFI            Nézd, én nagyon szeretlek, de…

KLÁRA           De? Van olyan, hogy „szeretlek, de”?

FÉRFI            A szerelmet kiölted belőlem. A folytonos féltékenykedések. A nagyjelenetek. Belefáradtam.

KLÁRA           Hogy hívják?

FÉRFI            Nem fontos a neve.

KLÁRA           Mi fontos?

FÉRFI            Hogy barátok maradjunk.

KLÁRA           Barátom van elég, köszönöm.

FÉRFI            Te csak férjet akarsz?

KLÁRA           Egyáltalán nem csak.

FÉRFI            Tudod, hogy nem bírom, ha be akarnak zárni.

KLÁRA           Ha az önzés fájna, ordítanál.

FÉRFI            Nézz a tükörbe, és ezt ismételd el magadnak is.

KLÁRA           Márpedig én nem akarok a barátod lenni. Küldd el a holmimat postán!

FÉRFI            Miért nem tudunk mi normálisan elválni?

KLÁRA           Talán mert nem voltunk házasok.

 

KLÁRA          Mindent elszúrtam, amit huszonévesen elszúrhat az ember.

CSAPOS         Huszonévesen mindent elszúr az ember.

ERIKA           Egy huszonéves nő még gyerek.

KLÁRA          Ha mostani eszem lehetne az akkori testemmel…

ERIKA           Ne is mondd. (a Csaposhoz) Kérek egy konyakot.(a Csapos tekintetére) Ma már nem vezetek.

KLÁRA          Egyet nekem is. (koccintanak, Virág kiszorul a beszélgetésből)

ERIKA           És úgy érzed, hogy te voltál a hibás?

KLÁRA          Én nem mondtam, hogy hiba volt.

ERIKA           Soha többet nem találkoztatok?

KLÁRA          Nem is hallottam róla. A felesége talált rám valahogy, és elküldte a gyászjelentést.

ERIKA           Mind így járunk. Elhagynak egy fiatalabbért. Engem egy tizennyolc évesre cserélt le.

KLÁRA          És te szóba álltál még vele?

ERIKA           Hét éve nem! Aztán most ez a gyászjelentés. Hogy tragikus hirtelenséggel.

KLÁRA          Az. Tragikus hirtelenség. Balesetet jelent… Öngyilkosságot…

ERIKA           Kizárva. Nem olyan alkat volt.

KLÁRA          Agyvérzést vagy szívrohamot.

ERIKA           Szerintem szívroham. Az a leggyakoribb.

KLÁRA          Némelyiknél abból derül ki, hogy van szíve. (nevetnek)

VIRÁG           (közéjük lép) Szívroham. Régebben is gond volt a szívével.

KLÁRA          Tessék?

VIRÁG           Ötvennyolc éves férfi. Igaz? Tragikus hirtelenséggel. Háromkor temetés, négykor gyászmise, aztán tor…

KLÁRA          Tragikus hirtelenséggel.

VIRÁG           Gyászolják felesége és gyermekei.

KLÁRA          Innen tudtam, hogy megnősült.

ERIKA           Kollégái, barátai.

VIRÁG           Mélységes megrendüléssel.

ERIKA           Mélységes megrendüléssel…

VIRÁG           De Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy…

KLÁRA          Ne mondd ki a nevét, jó?

VIRÁG           Életének ötvennyolcadik évében tragikus hirtelenséggel…

KLÁRA          Hagyd abba! (nagy csönd)

A Csapos kitölt három konyakot, leteszi a három nő elé.

CSAPOS         A cég ajándéka. (isznak, Klára lecsapja a poharat, hosszan nézi Erikát)

ERIKA           Honnan tudtam volna, hogy van valakije?

KLÁRA          Sose beszélt rólam?

ERIKA           Sosem.

KLÁRA          Neked meg eszedbe se jutott, hogy egy harmincéves férfinak lehet valakije?

ERIKA           Én voltam a valakije.

KLÁRA          Hát másvalakije. Előtted… Ilyenek ezek mind. Kékszakállú hercegek. Bármit megtehetsz, de a hetedik ajtó…

ERIKA           Milyen szakáll?

KLÁRA          Mindegy.

ERIKA           Mindig azt mondta: nekem te vagy az első, sose volt más… Ha tudom…

KLÁRA          Mi lett volna?

ERIKA           Ugyanez. Én nem hittem, hogy létezik szerelem első látásra. Igazából ma sem hiszek benne. Csak megtörtént.

KLÁRA          És a férjeddel mi  bajod volt?

ERIKA           Semmi. Szép lassan kezdett kiürülni az egész, olyan észrevétlenül, mint egy zugivónál a pálinkásüveg. Mindig azt hittük, hogy van még benne bőven, nem lehetett látni, hogy fogy, aztán egyszer csak nem volt. Üres lett a szex is, márpedig annál nincs rosszabb, akkor inkább nyúljon magához az ember.

KLÁRA          Még csak az kéne! A rossz szex is jobb, mint a semmilyen.

 

A férfi és a nő szex után az ágyban.

ERIKA            (szégyenkezve) Sajnálom. Nem akartam.

FÉRFI            Nem úgy tűnt.

ERIKA            Azt nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam. Férjem van. Gyerekem. Soha nem fogom elhagyni őket.

FÉRFI            Nekem te kellesz. Nem egy feleség. Nem a gyerekem anyja, hanem te.

ERIKA            Jó vagyok neked így is?

FÉRFI            Mindenhogy. Amióta megláttalak.

ERIKA            Én nem vagyok olyan nő.

FÉRFI            Milyen?

ERIKA            Erkölcstelen.

FÉRFI            Nem vagy.

ERIKA            Én nem tehetek róla. Nem akartam beléd szeretni.

FÉRFI            Nem a te hibád. Egyszerűen csak megtörtént. Nem tehetünk róla.

KLÁRA          Nagyon ravasz. Direkt olyan nő kellett neki, aki nem akar házasságot meg gyereket, mert már van neki.

ERIKA           Aztán elment, én meg ott maradtam, csönd volt a házban. De pontosan tudtam onnantól kezdve, éppen merre jár, mit csinál, jó kedve van-e, vagy rossz, mintha egy láthatatlan szállal lettünk volna összekötve tizenöt éven át.

VIRÁG           Hú, de romantikus!

CSAPOS         Egy nő mindig megkapja, amit akar. Egy férfit különösen.

VIRÁG           Szóval mindig mindenről a nő tehet?

CSAPOS         Ilyen kérdésekben főleg.

ERIKA           Ez tipikus. Elhárítani a felelősséget. Azt tudják.

KLÁRA          Álló farokkal nehéz nemet mondani, igaz?

CSAPOS         Drága hölgyem, a párzásról az állatvilágban mindig a nőstények döntenek. A hím dolga, hogy rendelkezésre álljon. Gondolja, hogy az emberek között ez másképp van?

KLÁRA          Ha nem bánja, nem vagyok kíváncsi a katicák szerelmi életére. A vécé?

CSAPOS         Itt a függöny mögött.

Klára elvonul

ERIKA           Mindig ugyanúgy történik, Csak akkor hiszi azt az ember, hogy egyszeri és megismételhetetlen. (sóhajt) Meg aztán néha tényleg az. Adjon még egy konyakot. (iszik) Azt hittem, belém fog csapni a villám. A házasságtörő nő. A parázna asszony. De nem történt semmi, csak jó kedvem volt egész este. Másnap elutaztunk az anyósomhoz. És könnyebb volt kibírni. Jó anyának és jó feleségnek lenni. Korábban, ha azt hallottam, valakinek szeretője van, züllött, részeges, idősebb asszonyt képzeltem. De nem éreztem magam se idősnek, se züllöttnek, részegesnek még kevésbé. Bár a szerelem jobban bódított, mint bármilyen alkohol. A férjemre soha nem tudtam úgy nézni, hogy az uram, végig ugyanaz a kamaszfiú volt a szememben, mint a gimiben, amikor két paddal előttem ült, mert alacsony volt, és mindig piros volt a füle, mikor fel kellett állnia felelni. És átsütött rajta a nap. Ő viszont férfi volt, ha rá gondoltam, az a szó jött a számra: ő az uram.

KLÁRA          (visszajön a vécéről, papírzsebkendővel törölgeti a kezét) Nincs kinn papír. (Erikához) Nekem azt mondta, hogy Duna Kör-tüntetésekre jár.

VIRÁG           Nem lett volna jobb akkor tényleg elválni, és összeköltözni? Ha ekkora szerelem volt?

ERIKA           (elképedve) Nekem templomi esküvőm volt! Nálunk nincs válás.

VIRÁG           De megcsalás az van.

ERIKA           Szerelem volt. Nem megcsalás.

VIRÁG           Az ugyanaz.

ERIKA           Nem ugyanaz. Majd te is megtudod.

VIRÁG           Én csak akkor mennék férjhez, ha biztos volnék benne, hogy nekem nem kell soha senki más!

ERIKA           Szerinted az emberek úgy házasodnak össze, hogy majd el akarnak válni? Na, majd megnézlek tíz év múlva, hogy mit mondasz. Ennyi idősen én is ilyen okostojás voltam.

VIRÁG           Az embernek lehetnek döntései. Elvei.

ERIKA           Egy frászt. Hülye elképzelései lehetnek. (a Csaposhoz) Maga volt már nős?

CSAPOS         Aki az én koromban még nem volt nős, kérem szépen, az valahol hibás.

ERIKA           Például hol?

CSAPOS         Vagy itt (a homlokára mutat), vagy itt (a mellkasára) vagy… (széttárja a karját) valahol lejjebb.

ERIKA           És maga sehol se hibás?

CSAPOS         Lekopogom.

ERIKA           Aztán elvált.

CSAPOS         Azt én nem mondtam.

KLÁRA          (csalódottan) Szóval nős.

CSAPOS         Elváltam.

VIRÁG           (ellenségesen) De miért? Miért kell mindenkinek?  

CSAPOS         Majd meglátja. De ne legyen igazam.

VIRÁG           Ne legyen igaza.

CSAPOS         Maga még hisz az örök szerelemben?

VIRÁG           Ami nem örök, az nem szerelem.

KLÁRA          Hát ezt felírom otthon a falra!

VIRÁG           Maga se hisz benne?

KLÁRA          Az örök szerelemben? Dehogynem. Csak annak általában semmi köze nincs a házassághoz.

CSAPOS         (Klárához) Nem tudom eldönteni, hogy naiv vagy cinikus.

KLÁRA          Nem is kell.

CSAPOS         A naivitás kifejezetten izgató.

ERIKA           Akkor ezért buknak a maga korabeli férfiak tinilányokra?

KLÁRA          Ne áltasd magad, ennek tisztán testi okai vannak. Majd nézz körül egy női öltözőben.

ERIKA           Köszönöm, inkább nem. Nekem épp elég volt az a tinilány, akiért otthagyott.

KLÁRA          Találkoztál vele?

ERIKA           Hál’ isten, nem. Nem élte volna túl.

KLÁRA          (Virághoz) Te honnan ismerted?

VIRÁG           (vállat von)

ERIKA           Titkolózunk?

VIRÁG           Tanárom volt.

ERIKA           Nem is volt tanári diplomája!

VIRÁG           Nevelőtanár a koleszban

KLÁRA          Már azon is meglepődtem, hogy családja lett, de hogy ilyen felelős állás!

ERIKA           Folyton munkát keresett. Totál kész volt, hogy befuccsolt a vállalkozása.

KLÁRA          A vállalkozásról se tudtam. Jó tanár volt? Vagyis hát jó nevelő?

ERIKA           A diákok nem szoktak ilyen jóban lenni a tanáraikkal.

VIRÁG           Hát én szoktam. Bármi is történt, egész életemben hálás leszek neki.

KLÁRA          Miért, mi történt?

VIRÁG           (zavartan) Hát… meghalt.

KLÁRA          Ismerted a családját is?

VIRÁG           Felszínesen.

KLÁRA          Milyen volt a nő?

VIRÁG           Milyen nő?

KLÁRA          Hát, akit elvett.

ERIKA           Hosszú barna hajú, mondjuk, hogy csinos. Mindenesetre nagy melle volt. Csak a feje… (elfintorodik) Tésztaképű.

VIRÁG           Rövid vörös haja volt, és olyan… mondjuk, hogy molett.

KLÁRA          Negyven fölött én is levágattam a hajamat. Akkor már jobban teszi az ember.

ERIKA           Biztos a klimax tájékon próbálkozott be a vörössel. Tipikus klimaxos szín. De nem emlékszem, hogy a szülés után elhízott volna.

KLÁRA          Ugyan, egy ilyen kislánynak minden nő formájú nő kövér.

ERIKA           Hát te aztán nem.

KLÁRA          Nem is vagyok nő formájú.

ERIKA           Hanem?

KLÁRA          Szárazkóró formájú.

VIRÁG           (hevesen) Nem is! Maga tök jól néz ki.

KLÁRA          Hagyd már ezt a magázódást, idegesít. Megszoktam a színházban, hogy mindenkivel tegeződünk.

VIRÁG           Maga színésznő?

KLÁRA          Most mondtam, hogy idegesít. Fiatal koromban filmeztem is sokat. Aztán elhagytak a szerepek. Vagy én hagytam el őket. Most üzletkötő vagyok.

ERIKA           Nincs abban semmi rossz.

KLÁRA          Konkrétan undorító. (a Csaposhoz) Na, ami naivitást lát bennem, az a színésznő. Ami cinizmust, az meg az üzletkötő.

VIRÁG           Jó színésznő volt…ál?

KLÁRA          Egy reggel arra ébredtem, hogy én már hiába várom a nagy szerelmet. Mert már túl vagyok rajta. Mert megvolt, megéltem és elvesztettem. Nem sokkal múltam harminc. Hiába voltam fiatal és csinos, tudtam, hogy ami az életben lényeges, az már mögöttem van. És akkor megöregedtem. Ennél nincs ijesztőbb. Hogy nincs mit várni, hogy most már minden annak az árnyéka lesz, ami volt. Nem mondom, hogy nem reménykedtem még egy darabig. Mondjuk tíz évig. Az ember kész hinni a csodában. Aztán a remény is elmúlt, és elhagytak a szerepek is. Nem mondom, hogy nem volt több kapcsolatom. Vagy, hogy ne volnának most is férfiak. Csak már én nem vagyok ugyanaz. Talán nem is azért feledkeztek el rólam a rendezők, mert megöregedtem, hanem azért, mert elvesztettem a reményt. És úgy nem lehet játszani, hogy az emberből, mint egy teli szivacsból, csöpög a reménytelenség. (a Csaposhoz) Kérnék még egy felest.

CSAPOS         (miközben tölti az italt) Hogy mondhat ilyet? Magából az életerő csöpög! Ez nagyon ritka. És hihetetlenül vonzó. Én ezt csodálom.

KLÁRA          Komolyan mondja?

CSAPOS         Komolyan.

KLÁRA          Én meg komolyan el is hiszem?

CSAPOS         Tiszta szívből mondom.

ERIKA           Kimenjünk?

KLÁRA          Közönség előtt az igazi.

ERIKA           Nem baj, ha a tapsot mellőzöm? (a Csaposhoz) Nekem is adjon egyet. (fel-alá járkál kezében a pohárral) Ha nem indul vonat, le fogjuk késni. Keresek egy kalauzt vagy valakit.

CSAPOS         (legyint) Attól nem fog hamarabb jönni… Csak elázik a szép kabátja.

KLÁRA          Tulajdonképpen már azt sem tudom, miért olyan fontos elmenni. Hiszen már semmi közünk nem volt hozzá.

ERIKA           (csörög a telefonja) Szia, kicsim. Na, és hogy sikerült? … Nem baj, az a fontos, hogy megvan. Jól van, kicsim, jól van. (leteszi) A kisebbik fiam… ma vizsgázott.

VIRÁG           Nem azt mondta, hogy egy fia van?

ERIKA           Aztán lett még egy. Úgy éreztem, nincs más esély, hogy megmentsem a házasságomat.

KLÁRA          És melyiküktől van?

ERIKA           (kifakad) Nem direkt csináltam! Tényleg nem… De egyszerűen éreztem, hogy nem is tudnék mástól, mint aki az uram, érted? Ha arra gondoltam, hogy a gyerek nem rá fog hasonlítani, nem arra, aki szeretek, hanem a férjemre…

KLÁRA          A gyerek tudja?

ERIKA           Senki.

VIRÁG           És ha egyszer rájön, hogy mondjuk nem stimmel a vércsoportja?

ERIKA           Nem jön rá!

KLÁRA          Nekem is lett volna. Tudod, mit mondott? Hogy tönkretenném vele az életét. Hogy nem elég nekem, hogy nincs pénze, és nem tanulhat tovább, még a nyakába varrnám egy gyerek életének a felelősségét is. Nagyvonalúan kifizette az abortusz felét. Nem jött be látogatni se, azt mondta, dolgozik, majd értem jön. Három órán át vártam, aztán hívtam egy taxit. Hat hétig véreztem, mint egy leölt disznó. (a Csapos felé emeli a poharát) Adjon még egyet.

CSAPOS         (tölt) Jól bírja. Már a negyedik.

KLÁRA          Mit számolgatja?

CSAPOS         Csak csodálkoztam, hogy nő létére…

KLÁRA          Tudja, mennyi mindent bírok én nő létemre, amit egy férfi nem?

ERIKA           És aztán?

KLÁRA          Onnantól már csak döglődtünk.

ERIKA           Ennyire feladni magadat egy szerelemért!

VIRÁG           Az nem szerelem, amiért az ember már nem adja föl magát.

KLÁRA          Én is így gondoltam. Csak megtanultam, hogy önmagadon kívül senkid és semmid sincs. A szerelem elhagyhat, de te nem hagyhatod el magadat. Akkor megroppant köztünk valami. Olyankor már könnyen befér egy harmadik.

ERIKA           Én igazán nagyon sajnálom, hogy…

KLÁRA          Egy frászt sajnálod. És nem is kell. Ostobaság ilyenkor a harmadikat hibáztatni.

ERIKA           Hát én azért az egyik szemét szívesen kitolnám annak a kis libának, aki elcsavarta a fejét.

KLÁRA          Ugyan, mit tud egy tizennyolc éves lány? Nem az tehetett róla.

ERIKA           Akkor ki?

KLÁRA          A torschlusspanik.

ERIKA           Mi?

KLÁRA          Férfiklimax.

ERIKA           Ugyan, nem volt neki olyan! Sose volt gondja… ha érted, mire gondolok. Ha volt is, inkább a feleségével, de azt nem is csodálom, ritka ronda egy nő azzal a pogácsaképével.

KLÁRA          Akkor miért vette el?

ERIKA           A gyerek miatt.

KLÁRA          Egy gyerek? A rohadt életbe! Már megint egy gyerek? (földhöz vágja a poharát) Bocsánat.

CSAPOS         Több is veszett Mohácsnál.

KLÁRA          Ott is. Összesöpröm. Adjon egy partvist.

ERIKA           (rémülten) Valami egyéjszakás kalandból becsúszott.

KLÁRA          Persze, becsúszott. Véletlenül. Ő is csak úgy véletlenül csúszott be a pogácsaképűbe. Csak én voltam olyan hülye, hogy azt akartam, hogy ő is akarja?

ERIKA           Azt mondta, hogy apja akar lenni a gyerekének. Hogy sosem tenne olyat, hogy nem ismeri el, vagy ráveszi a nőt, hogy vete…

KLÁRA          (dühödten söpör) Sosem tenne ilyet?

ERIKA           Akkor már elmúlt negyven! Aztán sokat változott a gyerektől. Nagyon szerette azt a kislányt, Pedig tiszta anyja lett szegény.

VIRÁG           Kislány? Én úgy tudtam, a fia az idősebb.

ERIKA           Fia is lett? Azzal a randa, holdvilágképű nővel…         

VIRÁG           Annyira nem ronda…

ERIKA           Hát azért nem egy kaliber. Ő olyan sármos. Szépen is öregedett meg. A legtöbb férfi rettentő csúnyán öregszik. Vagy kopasz lesz, vagy pocakos, vagy a kettő együtt. Az én férjem is. (sóhajt) De nagyon rendes ember. Ő meg… Istenem (elérzékenyül) Milyen jól nézett ki. Nem is tudom elhinni, hogy nincs többé…

Virág felpattan, elindul a függöny felé.

CSAPOS         (egy tekercs vécépapírt nyújt neki) Vigyen vécépapírt.

Virág belép a függöny mögé, nekidől a falnak, hallgatózik.

ERIKA           Annyira vonzó volt. Ahogy őszülni kezdett a halántéka, és az évekkel egy kicsit magasabb lett a homloka. A szarkalábak a szeme sarkában.

VIRÁG           (a függöny mögött suttogva) Milyen szépek voltak a ráncai!

ERIKA           A mosolya… a fogai…

VIRÁG           Műfogsora volt már felül.

ERIKA           Ahogy hátravetette a fejét, mikor nevetett.

VIRÁG           Sosem nevetett, inkább csak mosolygott. A fogsor miatt.

ERIKA           A bőre, ahogy nyáron lebarnult.

VIRÁG           És ott, ahol nem barnult le.

ERIKA           Azt hittem, el tudom majd felejteni.

VIRÁG           Azóta mindenki mást őhozzá hasonlítok.

ERIKA           Érdes volt a tenyere, ahogy simogatott.

VIRÁG           A kézfejével simogatott, hogy ne dörzsölje a bőrömet.

ERIKA           Az ölelését a legnehezebb elfelejteni.

VIRÁG           Az ölelését? Amikor bennem volt!

ERIKA           Ahogy szeretkezés közben magához szorított.

VIRÁG           Éreztem a mellén a szőrt, az arcán a borostát.

KLÁRA          (lecsapja a partvist) Hagyd abba!

ERIKA           (elhallgat, aztán a Csaposhoz) Két deci vöröset.

CSAPOS         Konyakra? Meg fog ártani.

ERIKA           Annyi minden megártott már eddig is.

CSAPOS         Már az előző is sok volt.

ERIKA           Ki maga? Az apám? A férjem? Mert biztos nem az uram. Mert ő meghalt. (sírva fakad) Adja már ide azt a bort! Én fizetek, maga meg tölt.

CSAPOS         Egy nőnél, aki hisztizik, egy rosszabb van: egy részeg nő, aki hisztizik.

KLÁRA          Mert egy férfinak indulatai vannak, egy nő meg hisztizik, ugye?

CSAPOS         Milyet parancsol? Fehéret? Vöröset? Édeset? Szárazat? Melyik fajta? Melyik évjárat?

KLÁRA          Ne gúnyolódjon! Adja azt a bort!

ERIKA           Milyen van?

CSAPOS         (undorral, nem tudni, hogy a nő vagy a bor iránt) Rizling. Szerintem fröccsnek igya.

ERIKA           (dacosan) Tisztán kérem.

Virág visszajön a függöny mögül, nedves az arca, orrot fúj, pénzt számol, leteszi a pultra.

VIRÁG           Nekem is adjon még egy konyakot.

CSAPOS         Biztos, hogy itt akarnak berúgni?

KLÁRA          Hol a francban akarnánk, ha egyszer itt vagyunk? És egyelőre esélyünk sincs, hogy másutt legyünk.

ERIKA           (felzokog) Még csak el se sirathattam otthon!

KLÁRA          A férjed ismerte?

ERIKA           Egyszer-kétszer találkozott vele, én is akkor láttam a feleségét. Azt a tésztaképűt.

VIRÁG           (a poharába morog) Perverz, undorító, perverz!

ERIKA           Aztán egy rafinált kis ribanc elszerette.

KLÁRA          Egy férfit nem lehet csak úgy elszeretni.

ERIKA           Ötven felé amúgy is mind megőrülnek. Egy kis friss pipihús, és odadobnak bármit. A kiscsajok meg adják az ártatlant. Ezzel tudják megfogni őket. Én már nem tudom eljátszani a tapasztalatlant, nem is akarom, ezek meg vonakodnak, nyafognak, pucsítanak, és a pasi kész van. Kis hiénák, akiknek semmi se szent, hagyja ott a pasi értük a családját, a feleségét meg a gyerekeit!

VIRÁG           (lecsapja a poharat) Soha nem akarta otthagyni őket miattam!

ERIKA           (hirtelen Virág arcába önti az italt)

KLÁRA          (lefogja a kezét) Hagyd békén! Ő nem tehet róla. Egy felnőttnek legyen esze. Még akkor is, ha férfi.

ERIKA           Hát volt neki. Arra volt, hogy tizenöt évet odadobjon egy… egy ropogós húsú csitriért.

VIRÁG           Magáról nem tudtam.

ERIKA           De a feleségéről igen! Szemrebbenés nélkül betörtél egy családba, mit számít, hogy a gyerekhez nem megy haza az apja, ugye?

VIRÁG           Mindig hazament.

ERIKA           Veled akkor csak napközben kettyintett, ugye?

KLÁRA          Hagyd abba!

VIRÁG           (kiabál) Azt mondta, nem számít. Azt mondta, semmi se számít, csak én. Hogy nekem jó legyen. Az az egy, ami fontos. Hogy velem mi van.

KLÁRA          Az elején mindig ezt mondják.

ERIKA           Azt mondta, a lány már elmúlt tizennyolc. Ez meg közben csak tizennégy volt! Kiskorú! Ez bűntény!

KLÁRA          Te jó Isten, ugye, nem?

VIRÁG           Tizenhét voltam! Addig nem!

ERIKA           Te meg mit magyaráztál nekem a megcsalásról, hm?

VIRÁG           Nem tudtam mit csinálni!

KLÁRA          Megerőszakolt?

VIRÁG           Én is akartam! Tudtam, hogy nem szabad, de muszáj volt. És tudják, meg, hogy én már tizennégy éves koromban akartam!

FÉRFI            Félsz?

VIRÁG            Egy kicsit.

FÉRFI            Tőlem?

VIRÁG            Attól, hogy már nem lesz olyan többet, mint azelőtt.

FÉRFI            Biztosan nem lesz olyan.

VIRÁG           Senki se szerette úgy, mint én! Egyikőjük se! (zokog)

CSAPOS         Nyugodjon meg! (átöleli a vállát, zsebkendőt keres neki, aztán visszamegy a pult mögé, kitölt még egy konyakot, és leteszi Virág elé)

KLÁRA          Elment az esze? Miértünk aggódik, a kislányt meg leitatná? (lehajtja az italt)

A Csapos egy pohár vizet hoz Virágnak, Virág iszik, igyekszik rendbe szedni magát.

ERIKA           Hol ismerkedtetek meg?

VIRÁG           Magának mit mondott?

ERIKA           Hagyjuk ezt a magázódást, jó? Ebben a helyzetben elég nevetséges.

VIRÁG           Jó, hagyjuk. Mit mondott?

ERIKA           Ezek szerint van egy hivatalos és egy nem hivatalos verzió?

VIRÁG           Mindig van, nem?

ERIKA           Szóval?

VIRÁG           A kollégiumban. Éjszakás volt

ERIKA           Pedofil állat!

VIRÁG           Ő se csinált ilyen soha. Csak miattam.

ERIKA           El is hitted neki?

KLÁRA          Biztos, mert jól hangzik.

VIRÁG           Évekig várt rám, mert még túl fiatal voltam.

ERIKA           Ő hagyott ott?

VIRÁG           Ő.

ERIKA           Egy még fiatalabbért?

VIRÁG           A családja miatt. Azt mondta, hogy nem bírja tovább. Hogy neki csak egy élete van, és vagy a családjának adja vagy nekem. Bűntudata volt. Meg egy kisebb szívrohama.

KLÁRA          És?

VIRÁG           Tulajdonképpen igazat adtam neki, mert nekem is minden egész más lett volna, ha az apám nem megy el tőlünk, ha nem szeret jobban egy másik nőt, mint anyut és engem. Azt mondta, belepusztul, ha tovább játssza ezt a kettős játékot…

ERIKA           Amikor velem volt, nem akart belepusztulni.

VIRÁG           … és még föl kell nevelnie a gyerekeit.

ERIKA           Elég nagyok voltak már.

VIRÁG           Azt mondta, ne keressem, csak ha már van valakim, az esküvői meghívót elküldhetem neki, és megígéri, hogy el is jön, és hoz nászajándékot… (megint sírva fakad)

KLÁRA          Csak arra nem számított szegénykém, hogy előbb fog ő meghalni annál…

ERIKA           Szegénykém? Egy pedofil állat? Tizennégy éves kislánnyal?

KLÁRA          Hallottad, hogy tizenhét volt!

ERIKA           Akkor te csábítottad el, igaz?

VIRÁG           Nem tudom! Csak úgy jött.

KLÁRA          És… lett valakid?

VIRÁG           Én mindig próbálkozom. De hozzá képest senki sem jó. Mindig kiderül, hogy mással nem megy… (most már zokog, a Csapos vigasztalgatja)

KLÁRA          (nézi őket) Szerintem neked apakomplexusod van, kislány.

VIRÁG           (kiabál) Nem mindegy, mim van? Nem mindegy, hogy hívják? Ha egyszer azt érzem, hogy nélküle nincs értelme…

KLÁRA          Mégis kéne az a konyak…

ERIKA           (viszolyogva nézi a magából kivetkőzött Virágot) Hát… az még rendben, hogy elhagyják az embert, de azért nem mindegy, kiért.

KLÁRA          Hát az tényleg nem.

ERIKA           (a Csaposhoz) Mit szól ehhez?

CSAPOS         Most már senki nem iszik. Mindenkinek főzök egy kávét és szépen kijózanodnak.

ERIKA           Nem hozzánk. Egy olyan férfihoz, aki…

CSAPOS         Irigylem.

KLÁRA          Szeretne por alakban egy urnában tartózkodni? (Virág újra felzokog)

CSAPOS         Szeretném, ha három ilyen klassz nő így odalenne értem.

KLÁRA          Honnan tudja, hogy nem lesznek, ha már maga isa pur és homu lesz?

CSAPOS         (legyint) Akkor már kit érdekel?

Virág megkapja az italt, a zsebkendőt, próbálja rendbe szedni magát.

KLÁRA          Szerintem mosd meg az arcod.

ERIKA           Tisztára lefolyt a sminked is.

Virág kimegy a mosdóba

KLÁRA          Na. Mégse toltad ki az egyik szemét.

ERIKA           (legyint) Most már minek. De ezt nem gondoltam volna. Hogy egy ilyen szürke kis egér…

KLÁRA          Hát… nekem is az volt az első gondolatom, hogy húsz éve biztos még jobban néztél ki…

ERIKA           Ha te szültél volna két gyereket, rajtad is meglátszana.

Virág visszajön

KLÁRA          Jobban vagy?

VIRÁG           Nem akartam így kiborulni.

KLÁRA          Mi is kiborultunk.

VIRÁG           (Erika felé int a fejével) Nem akarom, hogy ő haragudjon rám.

KLÁRA          Nem haragszik. Csak felkavarta. Nehéz leszámolni az illúziókkal.

VIRÁG           Milyen volt akkor? Mikor te megismerted?

KLÁRA          Annyi idős lehetett, mint most te. Igazi hippi. Hosszú hajjal. Gitározott.

ERIKA           Azt hittem, világéletében műszaki ember volt.

KLÁRA          Tudunk egymásnak egy-két meglepetéssel szolgálni.

ERIKA           Sajnos.

KLÁRA          Meddig akarsz illúziók közt élni?

ERIKA           Miután dobott ezért a kiscsajért, nincsenek illúzióim. Inkább el se megyek a temetésére. Adnak itt valahol szállást ebben a faluban?

VIRÁG           Város.

KLÁRA          Ugyan már, egy halotton akarsz bosszút állni?

ERIKA           Ez nem bosszú, csak… most már mindig így kell rá emlékeznem? Az abortuszod? Meg ez a kislány?

VIRÁG           Azért jólesett.

KLÁRA          Mi?

VIRÁG           Hogy kisírhattam magam. Így nem sírhattam, mióta elhagyott. Mindenki azt mondta, hogy örüljek neki, hogy egy ilyen vén fasz… (újra remegni kezd a hangja, elé tolnak egy poharat, iszik)

ERIKA           Végül is… jó volt nekem is elmondani… a gyereket. Meg az egészet. Már úgy belém volt dugulva, mint mikor szorulása van az embernek. Az ember nem is tudja, mi baja volt, míg ki nem jött.

KLÁRA          Én meg nem is beszéltem róla… már az idejét se tudom, mióta. Azt mondják, az embernek hétévente lecserélődnek a sejtjei. Csak tudnám, akkor ki emlékszik rá bennem.

ERIKA           (sóhajt) Szegény Kali…

VIRÁG           Milyen Pali?

ERIKA           Én úgy hívtam. Te biztos tanár úrnak.

VIRÁG           Hát eleinte.

ERIKA           És aztán?

VIRÁG           Az titok.

ERIKA           (legyint) Mi titok most már? Mi titok?

VIRÁG           Én Hosszú Tollnak hívtam.

ERIKA           Miért?

KLÁRA          Hát… végül is van benne valami.

ERIKA           Inkább hívhattad volna Vastag Cerkának. (mindhármukból kitör a röhögés)

ERIKA           Én Erika vagyok.

VIRÁG           Virág.

ERIKA           (vág egy pofát) Tudom.

VIRÁG           Mondta a nevemet?

ERIKA           Konkrétan virágot nem mondott, de virágszálat igen.

VIRÁG           Sosem hívott úgy.

ERIKA           Hát hogy hívott?

VIRÁG           (szégyenlősen) Mókusbogárkának.

KLÁRA          Ilyen nyálas alak lett vénségére.

VIRÁG          Miért, téged hogy szólított?

KLÁRA          A nevemen. Klárának… Néha gyönyörűmnek. De csak olyankor.

ERIKA           Nekem mindig azt mondta: kincsem.

KLÁRA          A verhetetlen kanca, mi?

ERIKA           És ha igen? Azt mondta, soha senkivel nem volt olyan jó az ágyban, mint velem.

KLÁRA          Igazán?

ERIKA           (békítőleg) Azt is mondta, hogy én vagyok neki az első. De csak azért, hogy ne faggassam.

KLÁRA          Nem is kell. Minél kevesebbet kérdez az ember, annál bölcsebbnek tűnik. És ha bölcsnek hisz, mindent hamarabb elmond. Azt hiszi, úgyis tudod.

ERIKA           Ugyan, ezek nem mondanak el semmit. Nincs rá szükségük. Arra csak nekünk van.

Megszólal a hangosbemondó: „Gyorsvonat érkezik Szombathely, Győr, Celldömölk felől a második vágányra. A vonat továbbindul Veszprémen át Budapest Déli pályaudvarra. A vonat csak Veszprém, Várpalota, Tatabánya, Tata, Bicske és Budapest Kelenföld állomásokon áll meg. A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!” Klára felugrik, indul a kabátjáért.

ERIKA           Te hová mész?

KLÁRA          Itt a vonat. Ti nem jöttök?

VIRÁG           De hát ez nem az!

KLÁRA          Dehogynem. Most mondták, hogy ez megy Veszprémbe.

ERIKA           De nem Veszprémben lesz a temetés.

KLÁRA          Hanem hol?

ERIKA           Celldömölkön.

VIRÁG           Tibor Szombathelyen lakott!

KLÁRA          Milyen Tibor? Palkó, Vajovics Pál!

ERIKA           De hát mostanáig nem Kálmánról beszéltünk?

KLÁRA          Most akkor…

VIRÁG           Most akkor…

KLÁRA          Akkor lehet, hogy nem is igaz? A feleség meg a gyerek?

ERIKA           És a tanítvány…

VIRÁG           Nem mindegy? Az igaz, hogy elhagyott. És az, hogy meghalt.

Rémülten néznek egymásra.

CSAPOS         (visszafordul, kezében pohár, vizes mosogatórongy) De mégis ki halt meg?