Kiss Judit Ágnes írása a Vidor fesztiválon, A Vörös Postakocsi és a Móricz Zsigmond Színház irodalmi estjén (Ha egy nyári éjszakán egy utazó… Irodalmi klasszikusok tömörítve, második felvonás) hangzott el 2013. szeptember 3-án.
Helyszín: Egy vasúti resti a Veszprém-Szombathely vasútvonalon.
Szereplők:
Klára, ötvenes nő
Erika, harmincas nő
Virág, húszas nő
Csapos, negyvenes férfi
A más betűtípussal írt flashbackek során feltűnő Férfit mindig a Csapos játssza
Kinn hatalmas felhőszakadás, égzengés. Klára belép a restibe, lerázza fekete kabátjáról a vizet, topog.
KLÁRA A búsba!
CSAPOS Parancsol, hölgyem?
KLÁRA Ha itt én parancsolnék, jóember, akkor ez a világ azért nem így nézne ki. (leveszi a kabátját, és felakasztja a fogasra)
CSAPOS Akkor óhajt valamit?
KLÁRA Ha tudná, mi mindent!
CSAPOS Elárulja?
KLÁRA Nem élné túl.
CSAPOS (lerak elé egy poharat) Egy konyakot.
KLÁRA Honnan tudta?
CSAPOS Feketében van.
KLÁRA Az életemet gyászolom.
CSAPOS Azt ráér halála utána is.
KLÁRA Akkor már szarul állna a fekete.
CSAPOS Én csak azt látom, hogy most remekül áll.
KLÁRA Ó, egy lovag. Egészségére. Rossz helyen szálltam le a vonatról. Elgondolkoztam. Volt min. Most meg azt mondják, felsővezeték-szakadás. (cigarettát vesz elő) Ne nézzen így. Elektromos. (beleszív) Temetés. Oda indultam.
CSAPOS Ilyen viharban? Szép lesz.
KLÁRA Szép. Gyászmise, halotti tor, ami csak kell.
CSAPOS Rokon?
KLÁRA Barát, rokon, kolléga, mindegy. Korombeliek. Mint a legyek. Főleg a férfiak. Mostanában többet járok temetésre, mint esküvőre. Régen nem így volt. Gondolkozom, mi lehet az oka. Nincs ötlete? Már az is eszembe jutott, hogy valami összefüggésben lehet a saját korommal…
Közben Virág belép a restibe, köszön, leveszi és megtörli a szemüvegét, a kabátját leveszi, alatta ő is feketében van. Először leül az egyik asztalhoz, onnan nézegeti Klárát és a Csapost, csavarja a vizet a hajából.
KLÁRA (Virág felé int a fejével) Nem akkor látom magam öregnek meg ráncosnak, amikor a tükörbe nézek, hanem amikor az ilyen fiatal lányokra.
VIRÁG (a pulthoz jön) Zöld tea van?
CSAPOS Mentolos zöld. Jó lesz?
VIRÁG Jó… Kábellopás vagy felsővezeték?
CSAPOS Utóbbi. Gyalog tetszett jönni?
VIRÁG Ilyen időben nem lehet biciklizni.
CSAPOS Meg ilyen utakon.
VIRÁG A mentő se tudott bejönni a vízátfolyások miatt Prazsák Joli néniért.
CSAPOS A Joli az Éva presszóból?
VIRÁG Ja. Megint a cukra.
KLÁRA (Virághoz) Falubeli vagy, igaz?
VIRÁG Ez város.
KLÁRA Mondjuk. Akkor idevalósi vagy?
VIRÁG Mondjuk. De már csak a szüleim laknak itt.
CSAPOS Ez van, kérem. Aki egyetemet végez, elköltözik
VIRÁG Honnan tudja?
CSAPOS (rámosolyog) Látszik.
KLÁRA Most ismerik egymást vagy nem?
VIRÁG (csodálkozva) Nem.
KLÁRA Ez valami mai trend?
VIRÁG Az egyetem?
KLÁRA Ez a fekete.
VIRÁG Temetésre megyek.
CSAPOS Részvétem. Közeli?
VIRÁG Egy ismerősöm… nagyon jó barátom volt.
KLÁRA Ilyen fiatalon?
VIRÁG Nem volt fiatal. Elmúlt ötven.
KLÁRA Én is elmúltam…
VIRÁG Nem úgy értettem. Hozzám képest.
KLÁRA Te hány éves vagy?
VIRÁG Huszonhat.
KLÁRA Hát igen, ötvenévesen lehet az embernek ennyi idős lánya is…
VIRÁG (indulatosan) De nem volt az apám! (zavart csönd)
KLÁRA Na mondom. Még egy férfi.
VIRÁG (a Csaposhoz) Adjon egy csomag sós mogyorót. (rágcsálni kezd, nézi az óráját.)
CSAPOS Hánykor lesz?
VIRÁG Háromkor.
CSAPOS Necces.
VIRÁG Mindenképp odamegyek. Ha lekésem, még odaérhetek a szentmisére. Vagy legalább a torra.
CSAPOS Ott legalább enni adnak.
VIRÁG Fujj, hogy mondhat ilyet?
KLÁRA Milyen divat lett megint.
CSAPOS Micsoda?
KLÁRA Mise, halotti tor. És nemcsak falun. Mintha hinnének benne.
VIRÁG Miben?
KLÁRA Istenben.
CSAPOS Nem biztos, hogy hisznek, de jobb a békesség.
KLÁRA Ahova én megyek, ott is lesz.
VIRÁG Temetés? Itt, nálunk? Ki halt meg?
KLÁRA Nem itt. Csak rossz helyen szálltam le a vonatról. Most várom, hogy jöjjön egy másik.
VIRÁG (ropogtatja a mogyorót) Koporsó vagy urna?
KLÁRA Hamvasztás.
VIRÁG Igen, most már inkább az a szokás.
KLÁRA Azt lehet megfizetni.
VIRÁG Én is azt akarnék. Nehogy már a kukacok… Nem mintha nem volna mindegy, ha már ott van az ember.
Erika érkezik meg, telefonál, közben próbálja lerángatni magáról a kabátot, zsebre rakni a kezében lévő kocsikulcsot, stb.
ERIKA Nem, drágám, mondom, hogy minden rendben… Akkor a meteorológusok tévednek, itt nincs felhőszakadás. (a többiek döbbenten összenéznek) A látási viszonyok egyenesen tökéletesek… Semmi baja a kocsimnak….Megálltam, hogy fel tudjam venni a telefonodat… Nem lett volna jobb… neked is megvan a saját dolgod… Igen, egyedül…Alig ismerted… Jó, akkor fölhívlak. Igen, hazamegyek. Na, dolgozz nyugodtan, szia. Szia, szia… szia… (lerakja a telefont, nagyot sóhajt, akkor veszi észre, hogy a másik három őt bámulja, ideges lesz) Látom, hogy szakad, nem vagyok hülye. Egy presszókávét legyen szíves
VIRÁG (Klárához) A férje hívta. Látszik.
CSAPOS (főzni kezdi a kávét) Rossz lóra tett, a vonatok se járnak.
ERIKA Hogyhogy nem járnak?
VIRÁG Nem tudom. Pedig „a látási viszonyok egyenesen tökéletesek”.
ERIKA Hogy fogok így odaérni?
CSAPOS Hova?
ERIKA Egy ismerősöm temetésére.
KLÁRA Férfi vagy nő?
VIRÁG Temetésre? Nincs is feketében.
ERIKA A kabátom fekete, nem? Úgyse veszem le ilyen időben.
VIRÁG Nincs fekete ruhája?
ERIKA Utálom a feketét, öregít.
CSAPOS Vagy nem mondta meg otthon, hogy hová megy.
ERIKA És ha nem mondtam meg? Akkor majd itt egyből meg kell mondanom?
VIRÁG Akkor biztos férfi.
KLÁRA Mondom. Mint a legyek.
VIRÁG A szeretője volt?
ERIKA Ez úgy hangzik, mintha csak szex lett volna köztünk. Nem mintha, nem lett volna. De sokkal több volt annál. Valami olyan, amire nincsen szó.
VIRÁG Mindenre van szó. Amire nincs, arról nem beszélünk.
CSAPOS Romantikus. (odaadja a kávét, közben hozzáér Erika kezéhez, egy pillanatra összenéznek)
ERIKA Köszönöm.
KLÁRA És miért nem váltatok el?
ERIKA A fiam imádta az apját.
KLÁRA (vállat von) Megszerette volna a másikat is. Egy gyereknek az számít, aki neveli.
ERIKA Neked van gyereked?
KLÁRA Nincs.
ERIKA Akkor azért mondasz ilyet.
KLÁRA Nekem aztán semmi közöm hozzá.
ERIKA (kis csönd, Erika issza a kávéját) Szintén vonat?
KLÁRA Szintén temetés.
ERIKA Együtt?
VIRÁG (ellenségesen) Nem. Külön.
ERIKA Három temetés?
KLÁRA A férfiak ötven fölött kezdenek hullani. Mint a legyek.
ERIKA Az ötvennyolcadikban volt.
KLÁRA (csodálkozva) Igen, pontosan.
VIRÁG Ötvennyolc?
ERIKA Kid volt?
KLÁRA Az első… a legnagyobb… az egyetlen… Húsz éve már. Vagy még több, jobb, ha nem számolok utána. Fiatalok voltunk, az a lényeg.
ERIKA És?
KLÁRA Én feleségül akartam menni hozzá, ő meg nem akart nősülni, Én akartam gyereket, ő nem. A szokásos.
ERIKA Miért nem hagytad ott?
KLÁRA Szerelmes voltam. Ő meg végül talált magának egy nálam fiatalabb férjes asszonyt, aki nem nyúzta házassággal meg gyerekkel. Amikor kiderült, már hónapok óta megcsalt. Akkor nem álltam vele többet szóba.
ERIKA Szóval mégis otthagytad.
KLÁRA Ezt nem sikerült bemesélnem magamnak. Tudod, mit mondott?
CSAPOS Hogy maradjunk barátok.
KLÁRA Honnan tudja?
CSAPOS Én ezt mondtam volna.
FÉRFI Nézd, én nagyon szeretlek, de…
KLÁRA De? Van olyan, hogy „szeretlek, de”?
FÉRFI A szerelmet kiölted belőlem. A folytonos féltékenykedések. A nagyjelenetek. Belefáradtam.
KLÁRA Hogy hívják?
FÉRFI Nem fontos a neve.
KLÁRA Mi fontos?
FÉRFI Hogy barátok maradjunk.
KLÁRA Barátom van elég, köszönöm.
FÉRFI Te csak férjet akarsz?
KLÁRA Egyáltalán nem csak.
FÉRFI Tudod, hogy nem bírom, ha be akarnak zárni.
KLÁRA Ha az önzés fájna, ordítanál.
FÉRFI Nézz a tükörbe, és ezt ismételd el magadnak is.
KLÁRA Márpedig én nem akarok a barátod lenni. Küldd el a holmimat postán!
FÉRFI Miért nem tudunk mi normálisan elválni?
KLÁRA Talán mert nem voltunk házasok.
KLÁRA Mindent elszúrtam, amit huszonévesen elszúrhat az ember.
CSAPOS Huszonévesen mindent elszúr az ember.
ERIKA Egy huszonéves nő még gyerek.
KLÁRA Ha mostani eszem lehetne az akkori testemmel…
ERIKA Ne is mondd. (a Csaposhoz) Kérek egy konyakot.(a Csapos tekintetére) Ma már nem vezetek.
KLÁRA Egyet nekem is. (koccintanak, Virág kiszorul a beszélgetésből)
ERIKA És úgy érzed, hogy te voltál a hibás?
KLÁRA Én nem mondtam, hogy hiba volt.
ERIKA Soha többet nem találkoztatok?
KLÁRA Nem is hallottam róla. A felesége talált rám valahogy, és elküldte a gyászjelentést.
ERIKA Mind így járunk. Elhagynak egy fiatalabbért. Engem egy tizennyolc évesre cserélt le.
KLÁRA És te szóba álltál még vele?
ERIKA Hét éve nem! Aztán most ez a gyászjelentés. Hogy tragikus hirtelenséggel.
KLÁRA Az. Tragikus hirtelenség. Balesetet jelent… Öngyilkosságot…
ERIKA Kizárva. Nem olyan alkat volt.
KLÁRA Agyvérzést vagy szívrohamot.
ERIKA Szerintem szívroham. Az a leggyakoribb.
KLÁRA Némelyiknél abból derül ki, hogy van szíve. (nevetnek)
VIRÁG (közéjük lép) Szívroham. Régebben is gond volt a szívével.
KLÁRA Tessék?
VIRÁG Ötvennyolc éves férfi. Igaz? Tragikus hirtelenséggel. Háromkor temetés, négykor gyászmise, aztán tor…
KLÁRA Tragikus hirtelenséggel.
VIRÁG Gyászolják felesége és gyermekei.
KLÁRA Innen tudtam, hogy megnősült.
ERIKA Kollégái, barátai.
VIRÁG Mélységes megrendüléssel.
ERIKA Mélységes megrendüléssel…
VIRÁG De Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy…
KLÁRA Ne mondd ki a nevét, jó?
VIRÁG Életének ötvennyolcadik évében tragikus hirtelenséggel…
KLÁRA Hagyd abba! (nagy csönd)
A Csapos kitölt három konyakot, leteszi a három nő elé.
CSAPOS A cég ajándéka. (isznak, Klára lecsapja a poharat, hosszan nézi Erikát)
ERIKA Honnan tudtam volna, hogy van valakije?
KLÁRA Sose beszélt rólam?
ERIKA Sosem.
KLÁRA Neked meg eszedbe se jutott, hogy egy harmincéves férfinak lehet valakije?
ERIKA Én voltam a valakije.
KLÁRA Hát másvalakije. Előtted… Ilyenek ezek mind. Kékszakállú hercegek. Bármit megtehetsz, de a hetedik ajtó…
ERIKA Milyen szakáll?
KLÁRA Mindegy.
ERIKA Mindig azt mondta: nekem te vagy az első, sose volt más… Ha tudom…
KLÁRA Mi lett volna?
ERIKA Ugyanez. Én nem hittem, hogy létezik szerelem első látásra. Igazából ma sem hiszek benne. Csak megtörtént.
KLÁRA És a férjeddel mi bajod volt?
ERIKA Semmi. Szép lassan kezdett kiürülni az egész, olyan észrevétlenül, mint egy zugivónál a pálinkásüveg. Mindig azt hittük, hogy van még benne bőven, nem lehetett látni, hogy fogy, aztán egyszer csak nem volt. Üres lett a szex is, márpedig annál nincs rosszabb, akkor inkább nyúljon magához az ember.
KLÁRA Még csak az kéne! A rossz szex is jobb, mint a semmilyen.
A férfi és a nő szex után az ágyban.
ERIKA (szégyenkezve) Sajnálom. Nem akartam.
FÉRFI Nem úgy tűnt.
ERIKA Azt nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam. Férjem van. Gyerekem. Soha nem fogom elhagyni őket.
FÉRFI Nekem te kellesz. Nem egy feleség. Nem a gyerekem anyja, hanem te.
ERIKA Jó vagyok neked így is?
FÉRFI Mindenhogy. Amióta megláttalak.
ERIKA Én nem vagyok olyan nő.
FÉRFI Milyen?
ERIKA Erkölcstelen.
FÉRFI Nem vagy.
ERIKA Én nem tehetek róla. Nem akartam beléd szeretni.
FÉRFI Nem a te hibád. Egyszerűen csak megtörtént. Nem tehetünk róla.
KLÁRA Nagyon ravasz. Direkt olyan nő kellett neki, aki nem akar házasságot meg gyereket, mert már van neki.
ERIKA Aztán elment, én meg ott maradtam, csönd volt a házban. De pontosan tudtam onnantól kezdve, éppen merre jár, mit csinál, jó kedve van-e, vagy rossz, mintha egy láthatatlan szállal lettünk volna összekötve tizenöt éven át.
VIRÁG Hú, de romantikus!
CSAPOS Egy nő mindig megkapja, amit akar. Egy férfit különösen.
VIRÁG Szóval mindig mindenről a nő tehet?
CSAPOS Ilyen kérdésekben főleg.
ERIKA Ez tipikus. Elhárítani a felelősséget. Azt tudják.
KLÁRA Álló farokkal nehéz nemet mondani, igaz?
CSAPOS Drága hölgyem, a párzásról az állatvilágban mindig a nőstények döntenek. A hím dolga, hogy rendelkezésre álljon. Gondolja, hogy az emberek között ez másképp van?
KLÁRA Ha nem bánja, nem vagyok kíváncsi a katicák szerelmi életére. A vécé?
CSAPOS Itt a függöny mögött.
Klára elvonul
ERIKA Mindig ugyanúgy történik, Csak akkor hiszi azt az ember, hogy egyszeri és megismételhetetlen. (sóhajt) Meg aztán néha tényleg az. Adjon még egy konyakot. (iszik) Azt hittem, belém fog csapni a villám. A házasságtörő nő. A parázna asszony. De nem történt semmi, csak jó kedvem volt egész este. Másnap elutaztunk az anyósomhoz. És könnyebb volt kibírni. Jó anyának és jó feleségnek lenni. Korábban, ha azt hallottam, valakinek szeretője van, züllött, részeges, idősebb asszonyt képzeltem. De nem éreztem magam se idősnek, se züllöttnek, részegesnek még kevésbé. Bár a szerelem jobban bódított, mint bármilyen alkohol. A férjemre soha nem tudtam úgy nézni, hogy az uram, végig ugyanaz a kamaszfiú volt a szememben, mint a gimiben, amikor két paddal előttem ült, mert alacsony volt, és mindig piros volt a füle, mikor fel kellett állnia felelni. És átsütött rajta a nap. Ő viszont férfi volt, ha rá gondoltam, az a szó jött a számra: ő az uram.
KLÁRA (visszajön a vécéről, papírzsebkendővel törölgeti a kezét) Nincs kinn papír. (Erikához) Nekem azt mondta, hogy Duna Kör-tüntetésekre jár.
VIRÁG Nem lett volna jobb akkor tényleg elválni, és összeköltözni? Ha ekkora szerelem volt?
ERIKA (elképedve) Nekem templomi esküvőm volt! Nálunk nincs válás.
VIRÁG De megcsalás az van.
ERIKA Szerelem volt. Nem megcsalás.
VIRÁG Az ugyanaz.
ERIKA Nem ugyanaz. Majd te is megtudod.
VIRÁG Én csak akkor mennék férjhez, ha biztos volnék benne, hogy nekem nem kell soha senki más!
ERIKA Szerinted az emberek úgy házasodnak össze, hogy majd el akarnak válni? Na, majd megnézlek tíz év múlva, hogy mit mondasz. Ennyi idősen én is ilyen okostojás voltam.
VIRÁG Az embernek lehetnek döntései. Elvei.
ERIKA Egy frászt. Hülye elképzelései lehetnek. (a Csaposhoz) Maga volt már nős?
CSAPOS Aki az én koromban még nem volt nős, kérem szépen, az valahol hibás.
ERIKA Például hol?
CSAPOS Vagy itt (a homlokára mutat), vagy itt (a mellkasára) vagy… (széttárja a karját) valahol lejjebb.
ERIKA És maga sehol se hibás?
CSAPOS Lekopogom.
ERIKA Aztán elvált.
CSAPOS Azt én nem mondtam.
KLÁRA (csalódottan) Szóval nős.
CSAPOS Elváltam.
VIRÁG (ellenségesen) De miért? Miért kell mindenkinek?
CSAPOS Majd meglátja. De ne legyen igazam.
VIRÁG Ne legyen igaza.
CSAPOS Maga még hisz az örök szerelemben?
VIRÁG Ami nem örök, az nem szerelem.
KLÁRA Hát ezt felírom otthon a falra!
VIRÁG Maga se hisz benne?
KLÁRA Az örök szerelemben? Dehogynem. Csak annak általában semmi köze nincs a házassághoz.
CSAPOS (Klárához) Nem tudom eldönteni, hogy naiv vagy cinikus.
KLÁRA Nem is kell.
CSAPOS A naivitás kifejezetten izgató.
ERIKA Akkor ezért buknak a maga korabeli férfiak tinilányokra?
KLÁRA Ne áltasd magad, ennek tisztán testi okai vannak. Majd nézz körül egy női öltözőben.
ERIKA Köszönöm, inkább nem. Nekem épp elég volt az a tinilány, akiért otthagyott.
KLÁRA Találkoztál vele?
ERIKA Hál’ isten, nem. Nem élte volna túl.
KLÁRA (Virághoz) Te honnan ismerted?
VIRÁG (vállat von)
ERIKA Titkolózunk?
VIRÁG Tanárom volt.
ERIKA Nem is volt tanári diplomája!
VIRÁG Nevelőtanár a koleszban
KLÁRA Már azon is meglepődtem, hogy családja lett, de hogy ilyen felelős állás!
ERIKA Folyton munkát keresett. Totál kész volt, hogy befuccsolt a vállalkozása.
KLÁRA A vállalkozásról se tudtam. Jó tanár volt? Vagyis hát jó nevelő?
ERIKA A diákok nem szoktak ilyen jóban lenni a tanáraikkal.
VIRÁG Hát én szoktam. Bármi is történt, egész életemben hálás leszek neki.
KLÁRA Miért, mi történt?
VIRÁG (zavartan) Hát… meghalt.
KLÁRA Ismerted a családját is?
VIRÁG Felszínesen.
KLÁRA Milyen volt a nő?
VIRÁG Milyen nő?
KLÁRA Hát, akit elvett.
ERIKA Hosszú barna hajú, mondjuk, hogy csinos. Mindenesetre nagy melle volt. Csak a feje… (elfintorodik) Tésztaképű.
VIRÁG Rövid vörös haja volt, és olyan… mondjuk, hogy molett.
KLÁRA Negyven fölött én is levágattam a hajamat. Akkor már jobban teszi az ember.
ERIKA Biztos a klimax tájékon próbálkozott be a vörössel. Tipikus klimaxos szín. De nem emlékszem, hogy a szülés után elhízott volna.
KLÁRA Ugyan, egy ilyen kislánynak minden nő formájú nő kövér.
ERIKA Hát te aztán nem.
KLÁRA Nem is vagyok nő formájú.
ERIKA Hanem?
KLÁRA Szárazkóró formájú.
VIRÁG (hevesen) Nem is! Maga tök jól néz ki.
KLÁRA Hagyd már ezt a magázódást, idegesít. Megszoktam a színházban, hogy mindenkivel tegeződünk.
VIRÁG Maga színésznő?
KLÁRA Most mondtam, hogy idegesít. Fiatal koromban filmeztem is sokat. Aztán elhagytak a szerepek. Vagy én hagytam el őket. Most üzletkötő vagyok.
ERIKA Nincs abban semmi rossz.
KLÁRA Konkrétan undorító. (a Csaposhoz) Na, ami naivitást lát bennem, az a színésznő. Ami cinizmust, az meg az üzletkötő.
VIRÁG Jó színésznő volt…ál?
KLÁRA Egy reggel arra ébredtem, hogy én már hiába várom a nagy szerelmet. Mert már túl vagyok rajta. Mert megvolt, megéltem és elvesztettem. Nem sokkal múltam harminc. Hiába voltam fiatal és csinos, tudtam, hogy ami az életben lényeges, az már mögöttem van. És akkor megöregedtem. Ennél nincs ijesztőbb. Hogy nincs mit várni, hogy most már minden annak az árnyéka lesz, ami volt. Nem mondom, hogy nem reménykedtem még egy darabig. Mondjuk tíz évig. Az ember kész hinni a csodában. Aztán a remény is elmúlt, és elhagytak a szerepek is. Nem mondom, hogy nem volt több kapcsolatom. Vagy, hogy ne volnának most is férfiak. Csak már én nem vagyok ugyanaz. Talán nem is azért feledkeztek el rólam a rendezők, mert megöregedtem, hanem azért, mert elvesztettem a reményt. És úgy nem lehet játszani, hogy az emberből, mint egy teli szivacsból, csöpög a reménytelenség. (a Csaposhoz) Kérnék még egy felest.
CSAPOS (miközben tölti az italt) Hogy mondhat ilyet? Magából az életerő csöpög! Ez nagyon ritka. És hihetetlenül vonzó. Én ezt csodálom.
KLÁRA Komolyan mondja?
CSAPOS Komolyan.
KLÁRA Én meg komolyan el is hiszem?
CSAPOS Tiszta szívből mondom.
ERIKA Kimenjünk?
KLÁRA Közönség előtt az igazi.
ERIKA Nem baj, ha a tapsot mellőzöm? (a Csaposhoz) Nekem is adjon egyet. (fel-alá járkál kezében a pohárral) Ha nem indul vonat, le fogjuk késni. Keresek egy kalauzt vagy valakit.
CSAPOS (legyint) Attól nem fog hamarabb jönni… Csak elázik a szép kabátja.
KLÁRA Tulajdonképpen már azt sem tudom, miért olyan fontos elmenni. Hiszen már semmi közünk nem volt hozzá.
ERIKA (csörög a telefonja) Szia, kicsim. Na, és hogy sikerült? … Nem baj, az a fontos, hogy megvan. Jól van, kicsim, jól van. (leteszi) A kisebbik fiam… ma vizsgázott.
VIRÁG Nem azt mondta, hogy egy fia van?
ERIKA Aztán lett még egy. Úgy éreztem, nincs más esély, hogy megmentsem a házasságomat.
KLÁRA És melyiküktől van?
ERIKA (kifakad) Nem direkt csináltam! Tényleg nem… De egyszerűen éreztem, hogy nem is tudnék mástól, mint aki az uram, érted? Ha arra gondoltam, hogy a gyerek nem rá fog hasonlítani, nem arra, aki szeretek, hanem a férjemre…
KLÁRA A gyerek tudja?
ERIKA Senki.
VIRÁG És ha egyszer rájön, hogy mondjuk nem stimmel a vércsoportja?
ERIKA Nem jön rá!
KLÁRA Nekem is lett volna. Tudod, mit mondott? Hogy tönkretenném vele az életét. Hogy nem elég nekem, hogy nincs pénze, és nem tanulhat tovább, még a nyakába varrnám egy gyerek életének a felelősségét is. Nagyvonalúan kifizette az abortusz felét. Nem jött be látogatni se, azt mondta, dolgozik, majd értem jön. Három órán át vártam, aztán hívtam egy taxit. Hat hétig véreztem, mint egy leölt disznó. (a Csapos felé emeli a poharát) Adjon még egyet.
CSAPOS (tölt) Jól bírja. Már a negyedik.
KLÁRA Mit számolgatja?
CSAPOS Csak csodálkoztam, hogy nő létére…
KLÁRA Tudja, mennyi mindent bírok én nő létemre, amit egy férfi nem?
ERIKA És aztán?
KLÁRA Onnantól már csak döglődtünk.
ERIKA Ennyire feladni magadat egy szerelemért!
VIRÁG Az nem szerelem, amiért az ember már nem adja föl magát.
KLÁRA Én is így gondoltam. Csak megtanultam, hogy önmagadon kívül senkid és semmid sincs. A szerelem elhagyhat, de te nem hagyhatod el magadat. Akkor megroppant köztünk valami. Olyankor már könnyen befér egy harmadik.
ERIKA Én igazán nagyon sajnálom, hogy…
KLÁRA Egy frászt sajnálod. És nem is kell. Ostobaság ilyenkor a harmadikat hibáztatni.
ERIKA Hát én azért az egyik szemét szívesen kitolnám annak a kis libának, aki elcsavarta a fejét.
KLÁRA Ugyan, mit tud egy tizennyolc éves lány? Nem az tehetett róla.
ERIKA Akkor ki?
KLÁRA A torschlusspanik.
ERIKA Mi?
KLÁRA Férfiklimax.
ERIKA Ugyan, nem volt neki olyan! Sose volt gondja… ha érted, mire gondolok. Ha volt is, inkább a feleségével, de azt nem is csodálom, ritka ronda egy nő azzal a pogácsaképével.
KLÁRA Akkor miért vette el?
ERIKA A gyerek miatt.
KLÁRA Egy gyerek? A rohadt életbe! Már megint egy gyerek? (földhöz vágja a poharát) Bocsánat.
CSAPOS Több is veszett Mohácsnál.
KLÁRA Ott is. Összesöpröm. Adjon egy partvist.
ERIKA (rémülten) Valami egyéjszakás kalandból becsúszott.
KLÁRA Persze, becsúszott. Véletlenül. Ő is csak úgy véletlenül csúszott be a pogácsaképűbe. Csak én voltam olyan hülye, hogy azt akartam, hogy ő is akarja?
ERIKA Azt mondta, hogy apja akar lenni a gyerekének. Hogy sosem tenne olyat, hogy nem ismeri el, vagy ráveszi a nőt, hogy vete…
KLÁRA (dühödten söpör) Sosem tenne ilyet?
ERIKA Akkor már elmúlt negyven! Aztán sokat változott a gyerektől. Nagyon szerette azt a kislányt, Pedig tiszta anyja lett szegény.
VIRÁG Kislány? Én úgy tudtam, a fia az idősebb.
ERIKA Fia is lett? Azzal a randa, holdvilágképű nővel…
VIRÁG Annyira nem ronda…
ERIKA Hát azért nem egy kaliber. Ő olyan sármos. Szépen is öregedett meg. A legtöbb férfi rettentő csúnyán öregszik. Vagy kopasz lesz, vagy pocakos, vagy a kettő együtt. Az én férjem is. (sóhajt) De nagyon rendes ember. Ő meg… Istenem (elérzékenyül) Milyen jól nézett ki. Nem is tudom elhinni, hogy nincs többé…
Virág felpattan, elindul a függöny felé.
CSAPOS (egy tekercs vécépapírt nyújt neki) Vigyen vécépapírt.
Virág belép a függöny mögé, nekidől a falnak, hallgatózik.
ERIKA Annyira vonzó volt. Ahogy őszülni kezdett a halántéka, és az évekkel egy kicsit magasabb lett a homloka. A szarkalábak a szeme sarkában.
VIRÁG (a függöny mögött suttogva) Milyen szépek voltak a ráncai!
ERIKA A mosolya… a fogai…
VIRÁG Műfogsora volt már felül.
ERIKA Ahogy hátravetette a fejét, mikor nevetett.
VIRÁG Sosem nevetett, inkább csak mosolygott. A fogsor miatt.
ERIKA A bőre, ahogy nyáron lebarnult.
VIRÁG És ott, ahol nem barnult le.
ERIKA Azt hittem, el tudom majd felejteni.
VIRÁG Azóta mindenki mást őhozzá hasonlítok.
ERIKA Érdes volt a tenyere, ahogy simogatott.
VIRÁG A kézfejével simogatott, hogy ne dörzsölje a bőrömet.
ERIKA Az ölelését a legnehezebb elfelejteni.
VIRÁG Az ölelését? Amikor bennem volt!
ERIKA Ahogy szeretkezés közben magához szorított.
VIRÁG Éreztem a mellén a szőrt, az arcán a borostát.
KLÁRA (lecsapja a partvist) Hagyd abba!
ERIKA (elhallgat, aztán a Csaposhoz) Két deci vöröset.
CSAPOS Konyakra? Meg fog ártani.
ERIKA Annyi minden megártott már eddig is.
CSAPOS Már az előző is sok volt.
ERIKA Ki maga? Az apám? A férjem? Mert biztos nem az uram. Mert ő meghalt. (sírva fakad) Adja már ide azt a bort! Én fizetek, maga meg tölt.
CSAPOS Egy nőnél, aki hisztizik, egy rosszabb van: egy részeg nő, aki hisztizik.
KLÁRA Mert egy férfinak indulatai vannak, egy nő meg hisztizik, ugye?
CSAPOS Milyet parancsol? Fehéret? Vöröset? Édeset? Szárazat? Melyik fajta? Melyik évjárat?
KLÁRA Ne gúnyolódjon! Adja azt a bort!
ERIKA Milyen van?
CSAPOS (undorral, nem tudni, hogy a nő vagy a bor iránt) Rizling. Szerintem fröccsnek igya.
ERIKA (dacosan) Tisztán kérem.
Virág visszajön a függöny mögül, nedves az arca, orrot fúj, pénzt számol, leteszi a pultra.
VIRÁG Nekem is adjon még egy konyakot.
CSAPOS Biztos, hogy itt akarnak berúgni?
KLÁRA Hol a francban akarnánk, ha egyszer itt vagyunk? És egyelőre esélyünk sincs, hogy másutt legyünk.
ERIKA (felzokog) Még csak el se sirathattam otthon!
KLÁRA A férjed ismerte?
ERIKA Egyszer-kétszer találkozott vele, én is akkor láttam a feleségét. Azt a tésztaképűt.
VIRÁG (a poharába morog) Perverz, undorító, perverz!
ERIKA Aztán egy rafinált kis ribanc elszerette.
KLÁRA Egy férfit nem lehet csak úgy elszeretni.
ERIKA Ötven felé amúgy is mind megőrülnek. Egy kis friss pipihús, és odadobnak bármit. A kiscsajok meg adják az ártatlant. Ezzel tudják megfogni őket. Én már nem tudom eljátszani a tapasztalatlant, nem is akarom, ezek meg vonakodnak, nyafognak, pucsítanak, és a pasi kész van. Kis hiénák, akiknek semmi se szent, hagyja ott a pasi értük a családját, a feleségét meg a gyerekeit!
VIRÁG (lecsapja a poharat) Soha nem akarta otthagyni őket miattam!
ERIKA (hirtelen Virág arcába önti az italt)
KLÁRA (lefogja a kezét) Hagyd békén! Ő nem tehet róla. Egy felnőttnek legyen esze. Még akkor is, ha férfi.
ERIKA Hát volt neki. Arra volt, hogy tizenöt évet odadobjon egy… egy ropogós húsú csitriért.
VIRÁG Magáról nem tudtam.
ERIKA De a feleségéről igen! Szemrebbenés nélkül betörtél egy családba, mit számít, hogy a gyerekhez nem megy haza az apja, ugye?
VIRÁG Mindig hazament.
ERIKA Veled akkor csak napközben kettyintett, ugye?
KLÁRA Hagyd abba!
VIRÁG (kiabál) Azt mondta, nem számít. Azt mondta, semmi se számít, csak én. Hogy nekem jó legyen. Az az egy, ami fontos. Hogy velem mi van.
KLÁRA Az elején mindig ezt mondják.
ERIKA Azt mondta, a lány már elmúlt tizennyolc. Ez meg közben csak tizennégy volt! Kiskorú! Ez bűntény!
KLÁRA Te jó Isten, ugye, nem?
VIRÁG Tizenhét voltam! Addig nem!
ERIKA Te meg mit magyaráztál nekem a megcsalásról, hm?
VIRÁG Nem tudtam mit csinálni!
KLÁRA Megerőszakolt?
VIRÁG Én is akartam! Tudtam, hogy nem szabad, de muszáj volt. És tudják, meg, hogy én már tizennégy éves koromban akartam!
FÉRFI Félsz?
VIRÁG Egy kicsit.
FÉRFI Tőlem?
VIRÁG Attól, hogy már nem lesz olyan többet, mint azelőtt.
FÉRFI Biztosan nem lesz olyan.
VIRÁG Senki se szerette úgy, mint én! Egyikőjük se! (zokog)
CSAPOS Nyugodjon meg! (átöleli a vállát, zsebkendőt keres neki, aztán visszamegy a pult mögé, kitölt még egy konyakot, és leteszi Virág elé)
KLÁRA Elment az esze? Miértünk aggódik, a kislányt meg leitatná? (lehajtja az italt)
A Csapos egy pohár vizet hoz Virágnak, Virág iszik, igyekszik rendbe szedni magát.
ERIKA Hol ismerkedtetek meg?
VIRÁG Magának mit mondott?
ERIKA Hagyjuk ezt a magázódást, jó? Ebben a helyzetben elég nevetséges.
VIRÁG Jó, hagyjuk. Mit mondott?
ERIKA Ezek szerint van egy hivatalos és egy nem hivatalos verzió?
VIRÁG Mindig van, nem?
ERIKA Szóval?
VIRÁG A kollégiumban. Éjszakás volt
ERIKA Pedofil állat!
VIRÁG Ő se csinált ilyen soha. Csak miattam.
ERIKA El is hitted neki?
KLÁRA Biztos, mert jól hangzik.
VIRÁG Évekig várt rám, mert még túl fiatal voltam.
ERIKA Ő hagyott ott?
VIRÁG Ő.
ERIKA Egy még fiatalabbért?
VIRÁG A családja miatt. Azt mondta, hogy nem bírja tovább. Hogy neki csak egy élete van, és vagy a családjának adja vagy nekem. Bűntudata volt. Meg egy kisebb szívrohama.
KLÁRA És?
VIRÁG Tulajdonképpen igazat adtam neki, mert nekem is minden egész más lett volna, ha az apám nem megy el tőlünk, ha nem szeret jobban egy másik nőt, mint anyut és engem. Azt mondta, belepusztul, ha tovább játssza ezt a kettős játékot…
ERIKA Amikor velem volt, nem akart belepusztulni.
VIRÁG … és még föl kell nevelnie a gyerekeit.
ERIKA Elég nagyok voltak már.
VIRÁG Azt mondta, ne keressem, csak ha már van valakim, az esküvői meghívót elküldhetem neki, és megígéri, hogy el is jön, és hoz nászajándékot… (megint sírva fakad)
KLÁRA Csak arra nem számított szegénykém, hogy előbb fog ő meghalni annál…
ERIKA Szegénykém? Egy pedofil állat? Tizennégy éves kislánnyal?
KLÁRA Hallottad, hogy tizenhét volt!
ERIKA Akkor te csábítottad el, igaz?
VIRÁG Nem tudom! Csak úgy jött.
KLÁRA És… lett valakid?
VIRÁG Én mindig próbálkozom. De hozzá képest senki sem jó. Mindig kiderül, hogy mással nem megy… (most már zokog, a Csapos vigasztalgatja)
KLÁRA (nézi őket) Szerintem neked apakomplexusod van, kislány.
VIRÁG (kiabál) Nem mindegy, mim van? Nem mindegy, hogy hívják? Ha egyszer azt érzem, hogy nélküle nincs értelme…
KLÁRA Mégis kéne az a konyak…
ERIKA (viszolyogva nézi a magából kivetkőzött Virágot) Hát… az még rendben, hogy elhagyják az embert, de azért nem mindegy, kiért.
KLÁRA Hát az tényleg nem.
ERIKA (a Csaposhoz) Mit szól ehhez?
CSAPOS Most már senki nem iszik. Mindenkinek főzök egy kávét és szépen kijózanodnak.
ERIKA Nem hozzánk. Egy olyan férfihoz, aki…
CSAPOS Irigylem.
KLÁRA Szeretne por alakban egy urnában tartózkodni? (Virág újra felzokog)
CSAPOS Szeretném, ha három ilyen klassz nő így odalenne értem.
KLÁRA Honnan tudja, hogy nem lesznek, ha már maga isa pur és homu lesz?
CSAPOS (legyint) Akkor már kit érdekel?
Virág megkapja az italt, a zsebkendőt, próbálja rendbe szedni magát.
KLÁRA Szerintem mosd meg az arcod.
ERIKA Tisztára lefolyt a sminked is.
Virág kimegy a mosdóba
KLÁRA Na. Mégse toltad ki az egyik szemét.
ERIKA (legyint) Most már minek. De ezt nem gondoltam volna. Hogy egy ilyen szürke kis egér…
KLÁRA Hát… nekem is az volt az első gondolatom, hogy húsz éve biztos még jobban néztél ki…
ERIKA Ha te szültél volna két gyereket, rajtad is meglátszana.
Virág visszajön
KLÁRA Jobban vagy?
VIRÁG Nem akartam így kiborulni.
KLÁRA Mi is kiborultunk.
VIRÁG (Erika felé int a fejével) Nem akarom, hogy ő haragudjon rám.
KLÁRA Nem haragszik. Csak felkavarta. Nehéz leszámolni az illúziókkal.
VIRÁG Milyen volt akkor? Mikor te megismerted?
KLÁRA Annyi idős lehetett, mint most te. Igazi hippi. Hosszú hajjal. Gitározott.
ERIKA Azt hittem, világéletében műszaki ember volt.
KLÁRA Tudunk egymásnak egy-két meglepetéssel szolgálni.
ERIKA Sajnos.
KLÁRA Meddig akarsz illúziók közt élni?
ERIKA Miután dobott ezért a kiscsajért, nincsenek illúzióim. Inkább el se megyek a temetésére. Adnak itt valahol szállást ebben a faluban?
VIRÁG Város.
KLÁRA Ugyan már, egy halotton akarsz bosszút állni?
ERIKA Ez nem bosszú, csak… most már mindig így kell rá emlékeznem? Az abortuszod? Meg ez a kislány?
VIRÁG Azért jólesett.
KLÁRA Mi?
VIRÁG Hogy kisírhattam magam. Így nem sírhattam, mióta elhagyott. Mindenki azt mondta, hogy örüljek neki, hogy egy ilyen vén fasz… (újra remegni kezd a hangja, elé tolnak egy poharat, iszik)
ERIKA Végül is… jó volt nekem is elmondani… a gyereket. Meg az egészet. Már úgy belém volt dugulva, mint mikor szorulása van az embernek. Az ember nem is tudja, mi baja volt, míg ki nem jött.
KLÁRA Én meg nem is beszéltem róla… már az idejét se tudom, mióta. Azt mondják, az embernek hétévente lecserélődnek a sejtjei. Csak tudnám, akkor ki emlékszik rá bennem.
ERIKA (sóhajt) Szegény Kali…
VIRÁG Milyen Pali?
ERIKA Én úgy hívtam. Te biztos tanár úrnak.
VIRÁG Hát eleinte.
ERIKA És aztán?
VIRÁG Az titok.
ERIKA (legyint) Mi titok most már? Mi titok?
VIRÁG Én Hosszú Tollnak hívtam.
ERIKA Miért?
KLÁRA Hát… végül is van benne valami.
ERIKA Inkább hívhattad volna Vastag Cerkának. (mindhármukból kitör a röhögés)
ERIKA Én Erika vagyok.
VIRÁG Virág.
ERIKA (vág egy pofát) Tudom.
VIRÁG Mondta a nevemet?
ERIKA Konkrétan virágot nem mondott, de virágszálat igen.
VIRÁG Sosem hívott úgy.
ERIKA Hát hogy hívott?
VIRÁG (szégyenlősen) Mókusbogárkának.
KLÁRA Ilyen nyálas alak lett vénségére.
VIRÁG Miért, téged hogy szólított?
KLÁRA A nevemen. Klárának… Néha gyönyörűmnek. De csak olyankor.
ERIKA Nekem mindig azt mondta: kincsem.
KLÁRA A verhetetlen kanca, mi?
ERIKA És ha igen? Azt mondta, soha senkivel nem volt olyan jó az ágyban, mint velem.
KLÁRA Igazán?
ERIKA (békítőleg) Azt is mondta, hogy én vagyok neki az első. De csak azért, hogy ne faggassam.
KLÁRA Nem is kell. Minél kevesebbet kérdez az ember, annál bölcsebbnek tűnik. És ha bölcsnek hisz, mindent hamarabb elmond. Azt hiszi, úgyis tudod.
ERIKA Ugyan, ezek nem mondanak el semmit. Nincs rá szükségük. Arra csak nekünk van.
Megszólal a hangosbemondó: „Gyorsvonat érkezik Szombathely, Győr, Celldömölk felől a második vágányra. A vonat továbbindul Veszprémen át Budapest Déli pályaudvarra. A vonat csak Veszprém, Várpalota, Tatabánya, Tata, Bicske és Budapest Kelenföld állomásokon áll meg. A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!” Klára felugrik, indul a kabátjáért.
ERIKA Te hová mész?
KLÁRA Itt a vonat. Ti nem jöttök?
VIRÁG De hát ez nem az!
KLÁRA Dehogynem. Most mondták, hogy ez megy Veszprémbe.
ERIKA De nem Veszprémben lesz a temetés.
KLÁRA Hanem hol?
ERIKA Celldömölkön.
VIRÁG Tibor Szombathelyen lakott!
KLÁRA Milyen Tibor? Palkó, Vajovics Pál!
ERIKA De hát mostanáig nem Kálmánról beszéltünk?
KLÁRA Most akkor…
VIRÁG Most akkor…
KLÁRA Akkor lehet, hogy nem is igaz? A feleség meg a gyerek?
ERIKA És a tanítvány…
VIRÁG Nem mindegy? Az igaz, hogy elhagyott. És az, hogy meghalt.
Rémülten néznek egymásra.
CSAPOS (visszafordul, kezében pohár, vizes mosogatórongy) De mégis ki halt meg?
James Downie: Railway Inn
