Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1867-es kiegyezés között virágzott hazánkban a romantika építészeti stílusa, amely egyéni módon alkalmazta a középkori és keleties hatású formákat. Más korszakokhoz képest jóval kevesebb és szerényebb léptékű, ám annál érdekesebb emlékek maradtak ránk ezen évtizedekből. Garai Péter tanulmánysorozatában a Nyíregyházán ma is meglévő, illetve a történelem viharaiban elpusztult épületeket és alkotóikat veszi sorra és mutatja be, az első vasútállomástól a 2013-ban 130 éves református templomig, valamint a nyírteleki Szent Anna-kápolnáig. A virtuális barangolás során feltáruló formai azonosságok és párhuzamok többek között Nagykárolyba és Püspökladányba is elvezetnek. (A tanulmány első része a 2014. január 27-i posztban olvasható.)

Melhouse János és kortársai

Nyíregyháza romantikus építészeti emlékeit kutatva különösen szembetűnő, hogy ezeket az akkoriban szokatlan, új stílusú épületeket messziről jött, külföldi mesterek tervezték. A bécsi típustervek alapján készült vasútállomás speciális esete mellett a városban három, ma is álló épület kötődik egy Alsó-Szászországból származó építész, Melhouse János Gottlieb nevéhez: az egykori Gredig-ház (1866), a sóstói Svájci Lak (1866) és a református templom (1873-1883). Ezek az épületek a város akkori léptékéhez viszonyítva jelentős munkáknak számítottak – talán nem véletlen, hogy mindhárom ugyanazon építész nevéhez fűződik. Megvalósult épületei alapján Melhouse Jánost a romantika nyíregyházi meghonosítójának és legjelentősebb képviselőjének tekinthetjük. A mester – feltehetően már több évi itteni működés után – 1868-ban kért letelepedési engedélyt és ezzel együtt városi polgárjogot. (MARGÓCSY 1989a, 50-51.)

Melhouse János épületei mellett a vizsgált korszak egyik legnagyobb volumenű építkezése Nyíregyházán az eredetileg törvényszéki épületnek szánt városháza átépítése és bővítése volt. Az emeletesre tervezett, de végül földszintesként megépült klasszicista ház 1840-1842 között épült az ismert debreceni építőmester, Povolny Ferenc (1777-1848) tervei szerint, Lipniczky Imre helyi kőműves kivitelezésében. (MARGÓCSY 1989b, 347-348.) A bővítés a pesti romantika építészetéből jól ismert páros, Gerster Károly (1819-1867) és Frey Lajos (1817-1877) 1864-ből származó tervének átdolgozásával valósult meg. (MARGÓCSY 1989b, 352.) Gerster és Frey 1857-1867 között dolgozott együtt, ma is álló közös munkájuk például a budapesti Deák téri evangélikus gimnázium (1863-1864) és a pécsi zsinagóga épülete (1865-1869). (GARAI 2010, 212.).Ekkoriban terjedt el országszerte széles körben a tervpályázatok rendszere, és a korszak nehéz helyzetét ismerve nem meglepő, hogy a nyíregyházi városháza pályázatán pesti építőmesterek is részt vettek (hasonló jelenséget figyelhetünk meg a református templom esetében is, ld. később). Az épület különböző huzavonák után végül Benkó Károly (1837-1893) elképzelései alapján, Glück Dávid és Guttmann Mór kivitelezésében készült el 1871-1873 között, immár eklektikus stílusban, a korábbi épület nagy részének átalakításával. Az árlejtésen (versenytárgyaláson) id. Király Sándor ajánlata nyert, ám ő az építkezés első heteiben visszalépett.(MARGÓCSY 1989b, 354., BENE 2008, 435.) Versenyben volt Melhouse János is, ám nem az ő ajánlatát választották. Benkó Károly egyik első, nagyszabású középülete volt ez, amit több hasonló megbízás követett, például a szolnoki megyeháza (1878) és a Verseghy Ferenc Gimnázium (1887-1892), valamint a szentesi Horváth Mihály Gimnázium (1888). (KOROKNAY 1971, 28.)

A Benkó Károly tervei alapján átépített és kibővített nyíregyházi Városháza. Fotó: GP, 2013.


A csömöri evangélikus templom látványa, fotó: GP, 2004.

A különböző áramlatok egymás mellett élését, a közízlés változását és az egyes épülettípusokhoz kötődő stíluspreferenciákat a korszak építészeinek munkásságában jól nyomon követhetjük: Benkó Károly korai, romantikus jegyeket hordozó alkotásai közé tartozik a nagyszabású győri zsinagóga (1866-1870), a fóti Károlyi-kastély szomszédságában megbújó, szerény református templom átépítése (1867), valamint a Kolbenheyer Ferenccel (1840-1881) közösen tervezett és épített reprezentatív csömöri evangélikus templom (1871-1873).

A városháza mellett a korszak másik jelentős beruházása volt a ma már nem látható Honvéd utcai, József főhercegről elnevezett, két lovasszázadot befogadó laktanya, amely Horváth Gyula helybeli mérnök tervei alapján valósult meg 1874-1876 között, az egykori Serház átalakításával és bővítésével, 20.482 forintos költséggel. (BENE 2008, 439-440.)Ez az épületegyüttes egyszerű, rendeltetését tükröző formában készült, már a korai eklektika szellemében.

A Svájci Lak

A Sóstófürdő történelmi központjában álló Svájci Lak az ekkoriban fejlődésnek induló üdülőhely vendégeinek kiszolgálására épült 1866-ban. (MARGÓCSY 1989a, 52.) A ház elnevezése feltehetően abból eredhetett, hogy a tervezőt – tévesen – svájci származásúnak hitték, vagy az épületen megjelenő fa díszítőelemek sugároztak a városlakók számára svájci hangulatot. Az elnyújtott téglalap alakú, kelet-nyugati hossztengelyű épület középső része emeletes, amelyet faoszlopokon álló erkély hangsúlyoz. A déli főhomlokzaton fa tartószerkezetű veranda fut végig, mívesen faragott részletekkel. Figyelemre méltó az oromzatok függőlegesen rakott, faragott fa borítása is. Az épület rövid oldalainál található, bodrogkeresztúri riolitból készült tágas, mellvédes teraszok 1927-ben készültek. Az emléktáblák tanúsága szerint 1880 és 1882 nyarán Blaha Lujza, 1924-ben pedig Krúdy Gyula töltött itt hosszabb időt, valamint Karinthy Frigyes is többször megfordult ezen a helyen. A házat a 20. század elején felújították és kismértékben átalakították. Az egykor pezsgő életű vendéglátóhely a 20. század második felében évtizedekig elhagyatva, romokban állt, 1996-1997 között újították fel és nyitották meg újra az 1985-ben műemléki védelmet kapott épületet (Nyíregyháza műemléki és helyi védettségű épületeinek listája). Jelenleg is eredeti rendeltetésének megfelelően, étteremként és panzióként működik.

Sóstófürdő, a Svájci Lak középrésze, fotó: GP, 2003.
A Svájci Lak hátsó homlokzata, fotó: GP, 2005.

Az egykori Gredig-ház

A Svájci Lak épületével egyidős Melhouse másik szép alkotása, a Hősök tere 1. és a Rákóczi u. 2-4. sz. alatti sarokház. A tekintélyes egyemeletes épület jelenleg a legrégibb a város nagyobb szabású lakóházai között. A kapu zárókövén látható évszám szerint az 5+5+5 tengelyes Rákóczi úti szárny és a tér felé néző háromnyílásos szakasz készült el 1866-ban; az 1871-ben végzett bővítés során nyerte el a tér felőli oldal mai 3+3+3 tengelyes formáját. Feltehetően az építkezés második üteme is Melhouse nevéhez fűződik; a Hősök tere felé néző szárny homlokzata tagolásában, részleteiben alkalmazkodik a korábbi épületrész karakteréhez – váltás, vagy határvonal nem fedezhető fel közöttük. A vállpárkánnyal összefogott, félköríves földszinti nyílások sora még a klasszicizmust, az emeleti szegmensíves ablakok és az azok vonalát követő szemöldökpárkányok már a romantikát idézik. A sarkokat és a középrizalitokat mindkét oldalon armírozott sávok, illetve páros pilaszterek emelik ki, a kapu felett pedig díszes konzolokon nyugvó, öntöttvas korlátos erkély helyezkedik el. A középrizalitokat lezáró, finoman lépcsőző attika is inkább a klasszikus (antik) építészeti elemek közé tartozik. A kiegyensúlyozott, nyugodt hatású épület formálása a klasszicizmusban gyökerezik, a homlokzatokról hiányoznak a más városokban (pl. Debrecen, Miskolc, Pécs, Sopron) gyakori, a házak megjelenését gazdagító és a romantikus jelleget erősítő kerámia betétdíszek – csupán a főpárkány alatt, a fríz mezőben, a nyílástengelyekben fedezhetünk fel egyszerűbb rozettákat.

Az építtető mindkét esetben Gredig Jeremiás cukrászmester volt, aki 1850-ben települt Nyíregyházára családjával a kelet-svájci Graubünden kantonból. A családfő hosszú évtizedekig a református egyház főgondnoki tisztségét töltötte be, a templom építése és a millennium idején is. (MARGÓCSY 1989a, 48-49.) Az üzletet a földszinten, a lakóhelyiségeket az emeleten alakították ki. A ház később a Hosig, Tester, majd az Erdey család tulajdonába került. A ház műemléki védettségű (MARGÓCSY 1989a, 36.), a földszinten jelenleg is különféle üzletek találhatók.

A Gredig-ház hosszú Rákóczi utcai homlokzatának részlete, fotó: GP, 2013.
A Gredig-ház Rákóczi utcai középrésze a főbejárattal és az emeleti erkéllyel. Fotó: GP, 2012.

További romantikus lakóházak a városban

A nagyszabású Gredig-ház mellett feltehetően épülhetett még néhány kisebb léptékű, romantikus jellegű lakóépület a városban, ám ezek napjainkra már nem maradtak fenn. Koroknay Gyula 1971-ben megjelent könyvében egy akkor még meglévő, szép példát említ a Kálvin tér 2. sz. alatt, (a volt Tudomány és Technika Háza tömbjének helyén), a református templommal átellenben állt egykori Központi Óvoda földszintes épületét. Eredetileg lakóház volt, az 1860-70-es években épülhetett; 1889-ben tulajdonosa, Csengery Sámuelné szül. Szekeres Julianna felajánlása nyomán itt nyílt meg Nyíregyháza első óvodája. (MARGÓCSY 1986, 223.)Koroknay Gyula id. Király Sándor építésznek tulajdonítja a ház tervezését, egyszerű megjelenése és finom díszítései miatt. (KOROKNAY 1971, 28.)A szimmetrikus elrendezésű, kilenctengelyes homlokzat közepén nyílt a szegmensíves kapu, az ablakok között páros, a kapu két oldalán szimpla falsávok tagolták a falfelületeket, négyszögletes fejezettel lezárva. Az eresz alatt ívsoros párkány húzódott, amely a romantika egyik jellegzetes elemének számított.

Az Eötvös utca 14. sz. alatti, ma is álló földszintes ház 1870 körül épülhetett, 4+1+4 nyílásos homlokzatán elsősorban az épület léptéke, az ablakok kisebb mérete, osztása és szegmensíves záródása utal a romantikára. A homlokzatot tagoló pilaszterek, fogrovatos szemöldökpárkányok és a főpárkány kialakítása már a korai eklektikát idézi. A szerény épület nem áll sem országos, sem helyi védelem alatt. Érdekesség a két épületszárny szintbeli eltérése, a kaputól nyugat felé eső oldalon, a főpárkány frízmezőjében pedig megmaradt néhány míves padlásszellőző nyílás – ez utóbbi szintén a romantika egyik apró, de jellegzetes eleme.

Nyíregyháza, a Kálvin tér 2. sz. alatt állt egykori romantikus lakóház. Forrás: KOROKNAY 1971, p.28.
Nyíregyháza, az Eötvös u. 14. sz. alatti lakóház utcai homlokzata. Fotó: GP, 2013.

A református templom

A Kálvin tér látványát immár 130 éve a város legszebb és legnagyobb romantikus épülete, a református templom uralja. Ezen a területen – nagyjából a mai lelkészi hivatal helyén – állt a régi Nyíregyháza 13. század második feléből származó temploma, amelyet 15. században késő gótikus stílusban átalakítottak. A török időkben romba dőlt épületet 1654-ben állították helyre. (CSERVENYÁK-MEZŐ 1987, 20-21.) 1764-ben újabb renoválás következett, a templomot övező erődfalat pedig 1809-ben bontották el. (FÉNYES 1851, 153.) A gyarapodó egyházközség vezetői már az 1860-as évek elején megfogalmazták egy új templom építésének igényét és megkezdték a gyűjtést. Az összeírások szerint a városban 1857-ben 732 lakos, 1881-ben pedig már 1846 lélek volt református vallású. (MARGÓCSY 1986, 96.). 1862-ben Vecsey Imre debreceni építész (a könyvben – tévesen – Mihály szerepel) (LUKÁCS 1886, 419-420.), 1864-ben Gönczy István mérnök készített nagyszabású terveket (LUKÁCS 1886, 422.), ám a becsült költségek (kb. 42.000 Ft) jócskán meghaladták a közösség lehetőségeit.

1870-ben Lukács Ödön (1843-1896) lett a lelkész, aki új lelkesedéssel és erővel vágott bele a nagy feladatba. Még ebben az évben pályázatot írtak ki, amelyen „Mehlhause igen díszes terve fogadtatott el”, aki munkájáért 100 Ft jutalomban részesült. (LUKÁCS 1886, 427.)Az alsó-szászországi származású építész minden bizonnyal korábbi megbízója, Gredig Jeremiás révén kerülhetett kapcsolatba a református egyházzal. 1873 áprilisában bontották le a középkori épületet, május 1-jén kezdődött el az építkezés, majd május 12-én, áldozócsütörtök napján tették le az alapkövet. A templom 1874 elejére már tető alá került, így január elején megtarthatták benne az első istentiszteletet. A kőművesmunkákat Szabó Márton és Styevanyik István vállalkozók végezték, a kivitelezést id. Király Sándor irányította. (LUKÁCS 1886, 430-431.). A végső befejezés azonban még hosszú ideig váratott magára: a padló Pestről származó cementlap burkolata 1877-ben, a berendezés csupán az azt követő években készült el (LUKÁCS 1886, p.435-436.).A 38 m magas torony felépítésére és az épület külső vakolására csak 1882-ben kerülhetett sor, ezt id. Király Sándor végezte. A toronygömböt 1882. szeptember 24-én helyezték fel (LUKÁCS 1886, 438-439.), az elkészült templomot pedig 1883. július 3-án szentelte fel ünnepélyes keretek között Révész Bálint püspök és Lukács Ödön lelkész. (MARGÓCSY 1997, 96.).A közösség számára óriási anyagi áldozatot követelő építkezést a nagylelkű adományozók és a város vezetőinek segítsége tette lehetővé; a teljes költségvetés végül 40.000 forintra rúgott, megközelítve az 1860-as évek elején született tervek becsült értékét.

Nyíregyháza, a református templom feltárulása a Benczúr tér felől. Fotó: GP, 2013.

A finoman tagolt, könnyed megjelenésű, „ég felé törő” hatást mutató épület felfelé fokozatosan karcsúsodó – alul négyzet alaprajzú, felül nyolcszögletű – tornyával a városkép egyik jellegzetes elemévé vált. Az egyszerű, kelet-nyugati tengelyű tömegforma, a poligonális (sokszög-) záródású szentély és a főhomlokzat síkjából alig kilépő torony a romantika építészetének gyakran alkalmazott kompozíciós elemei. A sarkokat nyolcszögletű pillérek hangsúlyozzák, a homlokzatokat erős vertikális hatású, stilizált támpillérek tagolják, valamint a földszint kisebb szegmensíves ablakpárjai és a karzatszintet bevilágító, nagyméretű félköríves nyílások kifelé is tükrözik a 800 ülőhellyel rendelkező belső tér elrendezését (a ma látható vasbeton szerkezetű karzat csak 1936-ban készült el, Kovács Dezső és Imre János tevei alapján, az orgona pedig 1938-39-ben) (MARGÓCSY 1986, 99.) A telekadottságok nem tették lehetővé, a liturgiai előírások pedig nem is igényelték az épület apszisának hagyományos keleti tájolását, amelyet a 19. században már egyébként is ritkán alkalmaztak. A kelet felé néző főhomlokzat kiemelt szerepét a torony finoman kiképzett rózsaablaka körüli függőleges tagolású felületek is hangsúlyozzák. A közelmúltban szépen felújított, félköríves záródású főbejáratot stilizált bélletes kialakítást idéző, kétoldalt oszlopokkal és falsávokkal hangsúlyozott, lapos timpanonnal lezárt kapuépítmény emeli ki.

A református templom keleti homlokzatának részlete a főkapuval, fotó: GP, 2013.

Melhouse János és id. Király Sándor hasonló együttműködése nyomán készült el a nyíregyházi evangélikus templom fennállásának százéves jubileuma alkalmából 1883-ban a tető rézlemezzel történő újrafedése, valamint 1885-ben a díszes neoreneszánsz kapuzat és a homlokzatok eklektikus tagolása. (MARGÓCSY 1989a, 51.)

A Szarvas utcai egykori zsinagóga – és nagykárolyi „testvére”

A korszak másik jelentős szakrális épülete volt a „status quo ante” hitközség által 1880-ban – egyes források szerint 40 nap alatt – épített zsinagóga, amely id. Király Sándor tervei alapján, saját vállalkozásában készült el. A mintegy 2.000 fős közösség kultuszhelye – a Terménycsarnok Egyesületet 1862-ben alapító – Haas Mór nagykereskedő hathatós támogatásával valósulhatott meg (MARGÓCSY 1989a, p. 53.), az építkezés teljes költsége 56.000 forintra rúgott (KOROKNAY 1971, p. 28.). Az elkészült imaházat Friedmann Károly rabbi szentelte fel. (A zsidóság az 1867-ben tartott országos hitfelekezeti kongresszust követően különböző irányzatokra bomlott: az újító szellemű, asszimilálódni kívánó neológokkal szemben az ősi hit előírásaihoz foggal-körömmel ragaszkodó ortodoxok álltak, míg a status quo ante irányzat képviselői a két véglet között, középen helyezkedtek el.) A zsidó hitközség 1863-ban lett önálló Nyíregyházán, hivatalosan 1877-ben vált szét ortodox és status quo ante irányzatra. 1868-ban épült fel első földszintes, négy osztályos elemi iskolájuk a Szarvas utca elején – ezt a zsinagógát közrefogó épületet bővítette emeletesre id. Király Sándor 1897-ben.(BENE 2008, p.432-433.) A keleties hatású, reprezentatív zsinagóga a mai Szarvas u. 10-12. sz. épülettömb középső, kétemeletes szárnyának helyén állt (MARGÓCSY 1997, 88-90.); 1944 őszén a visszavonuló német csapatok robbantották fel. (MARGÓCSY 1989a, 97.)

A nyíregyházi egykori Szarvas utcai zsinagóga, kétoldalt az eklektikus iskolaépületekkel. Forrás: http://www.panoramio.com/photo/90914772

A ma már nem látható épület tömegét és megjelenését viszonylag könnyen elképzelhetjük, hiszen a Nagykárolyban (ma Carei, Románia) álló, 1866-ban (más források szerint 1881-ben) épült neológ zsinagóga szinte tökéletes mása id. Király Sándor elpusztult nyíregyházi alkotásának. Szabadon álló elhelyezkedésének köszönhetően pedig még jobban érvényesülhet, mint a házak között állt, egykori szabolcsi épület-párja. Elképzelhető, hogy a tervező személye is azonos lehet, bár a két épület megszületése közötti időbeli különbség miatt ez kevésbé valószínű – inkább a nagykárolyi zsinagóga adhatott mintát a nyíregyházi építész számára.

A 19. századi zsinagóga-építészetben gyakran előfordult, hogy egy-egy épületforma több helyszínen is megjelent és inspiráló példaként szolgált – például Erdélyben Nagyvárad (Zárda utca, 1890), Szatmárnémeti (Várdomb utca, 1891-1892) és Dés (1907-1909) keleties hatású, eklektikus zsinagógái egymás „testvérei”; az első kettő építésze ráadásul ugyanaz a Bach Nándor volt. Egy-egy építész munkásságán belül is találhatunk példát a szinte tökéletes ismétlődésre: a bécsi romantika egyik jelentős képviselője, a budapesti Dohány utcai zsinagógát (1855-1859) tervező Ludwig Förster (1797-1863) munkái közül a bécsi Gumpendorfer Strassén álló evangélikus templom (1846-1849), valamint a Vecsey Imre és Gaál József építőmesterek vezetésével felépült – és ma is működő – miskolci zsinagóga (1861-1863) kísértetiesen hasonlít egymásra – nemcsak külső kialakításában, de belső elrendezésében is. Ezen érdekes azonosságok oka a rendeltetésbeli hasonlóság, de akár megrendelői kívánalom is lehetett.

Bécs, a Gumpendorfer Strassén álló evangélikus templom főhomlokzatának részlete. Fotó: GP, 2012.
A miskolci zsinagóga Kazincy utca felé néző homlokzata, fotó: GP, 2008.

A nagykárolyi zsinagóga téglalap alaprajzú, részletformái révén keleties hangulatot áraszt; ez a moreszk (mór jellegű) irányzat a romantika idején alakult ki és a zsinagóga-építészetben rendkívül sikeresnek bizonyult, Magyarországon és Európában egyaránt. A hazai első példák között volt a már említett Dohány utcai „főtemplom”, valamint a Rumbach Sebestyén utcai „kis zsinagóga”, amely 1869-1872 között épült fel Otto Wagner (1841-1918) bécsi építész tervei alapján. Az akadémikus historizmus idején hasonló felfogásban, immár kupolás toronypárral és nyerstégla burkolattal készült 1878-1880 között a szombathelyi neológ zsinagóga Ludwig Schöne(1845-1935) lipcsei származású evangélikus (!) építész tervei szerint. Hasonló tégla-architektúra jellemző a hazai romantikában jelentős szerepet betöltő Hans Petschnig (1821-1897) grazi műegyetemi tanár nevéhez köthető, 1896-ban emelt szekszárdi zsinagógára is (GARAI 2010, p.214.), amelynek tömegalakítása és részletképzése is igen hasonlít a nagykárolyi épülethez. Szekszárd, Nagykároly és Nyíregyháza zsinagógáira egyaránt jellemző, hogy a külső forma szépen tükrözi a belső tér háromhajós kialakítását. A kiemelt középrész ellenére a hajókban a boltozatok azonos magasságban helyezkednek el, a rendkívül alacsony hajlású fedélszéknek köszönhetően a tetőszerkezet közelről szinte nem is érzékelhető.

A főhomlokzatot – és a kétoldalt elhelyezett, karzatokra vezető lépcsőket rejtő traktusok sarkait – a földszinten nyolcszögletű, az emeleten hengeres törzsű falpillérek emelik ki, amelyeket a romantika egyik legjellegzetesebb díszítőeleme, a várszerű, stilizált csipkés pártázatot idéző lezárás koronáz meg. (Ilyeneket láthatunk például a pesti Vigadó oldalrizalitjainak sarkain is.) A főbejáratot plasztikusan kiképzett ívsor és csillagdíszek emelik ki, az emeleten nagyméretű félköríves záródású nyílások találhatók, két- illetve háromosztatú, stilizált mérműveket idéző osztóbordákkal. A nyugati főbejárat és a keleti oldal félkörívesen előreugró Tóraszekrénye felett hatalmas körablak látható. A középtengely kiemelt szerepét a főbejárat feletti szélesebb, gazdagabb keretezésű félköríves nyílás és a főpárkányon állókét mózesi kőtábla is jelzi. Az emeleti nagy ablakok alatt a földszinten sorakozó kettős nyílások a nyíregyházi református templomon – és a korszak sok más szakrális épületén – is megfigyelhetők: ez a homlokzattagolási rend a romantika egyik kedvelt eleme volt, amelyet a későbbi évtizedekben is gyakran alkalmaztak. Oldalt négy-négy nyílástengelyt találunk, a keleti felé tájolt véghomlokzat törtvonalú oromzata alatt kis hármas nyílás figyelhető meg. Ezen az oldalon a vertikális tagolást adó oszlopok szögletes falsávokká szelídülnek, a tömör falfelületeket finoman kidolgozott, átlós hálós, illetve függőleges pálcás tagolás gazdagítja. Hasonló tömegképzés jellemzi Ludwig Förster korábban említett két alkotását, a bécsi evangélikus templomot és későbbi „testvérét”, a miskolci zsinagógát. Fontos különbség, hogy ezen épületeknél a főhomlokzat középrészét törtvonalú oromzat zárja le, a falfelületeket pedig enyhe falsávok tagolják. A belső kialakítás szintén háromhajós: Bécsben kőoszlopok, Miskolcon pedig karcsú öntöttvas oszlopok tartják a boltozatot.

A nagykárolyi zsinagóga háromhajós, karcsú boltívekkel és kőoszlopokkal tagolt, U alakban karzatokkal övezett belső tere még jelenlegi elhanyagolt állapotában is impozáns látványt nyújt. Az évtizedek óta üresen álló épület tetőszerkezetét 2012 tavaszán felújították, a boltozatokon még látható az eredeti, a vallási előírásoknak megfelelően csak növényi és geometrikus elemeket alkalmazó, gazdag díszítőfestés. Tehát aki szeretné látni, milyen lehetett Nyíregyháza régi zsinagógája, látogasson el Nagykárolyba, ahol a millenniumi időszakban, 1893-1896 között Meinig Artúr tervei alapján neogótikus modorban átépített, középkori eredetű Károlyi-kastély együttese is vonzó úti cél lehet.

Nagykároly, a neológ zsinagóga főhomlokzatának részlete. Fotó: GP, 2007.

Kaplony, a Károlyiak nyughelye

A Nagykároly melletti Kaplony (Capleni) nevezetessége a Páduai Szent Antal tiszteletére felszentelt római katolikus templom, amelynek szentélyéhez görög kereszt alaprajzú mauzóleum csatlakozik, itt található a Károlyi család nagykárolyi ágának temetkezési helye. Itt nyugszik a Nyíregyháza betelepítését szorgalmazó gróf Károlyi Ferenc (1705-1758) is. Az egykor itt állt román stílusú monostor formáját megidéző templom 1844-1848 között épült korai romantikus stílusban, a fiatal Ybl Miklós (1814-1891) első alkotásaként. A kéttornyos épület tömegében az építész későbbi fő művét, a szintén kegyúri templom és mauzóleum céljára épült fóti templomot idézi meg – igaz, sokkal kisebb léptékben és visszafogottabb formálással. Az itáliai hatásokat is mutató épület minden nyílása félköríves záródású, a tornyok sarkait erőteljes falsávok hangsúlyozzák. Az egyhajós, tágas belső teret vízszintes famennyezet fedi, a karcsú, magas tornyok a földrengésveszély miatt kaptak lapos sisakot. (YBL 1956, 16.)

Kaplony, a kegyúri templom összképe nyugat felől. Fotó: GP, 2007.

Benkó Károly, Melhouse János és id. Király Sándor további épületei

A 19. század második felében élő építészek alkotásait vizsgálva szembetűnő, hogy milyen könnyen alkalmazkodtak az egyre gyorsabban változó ízlésvilághoz, stílusáramlatokhoz és megrendelői igényekhez. Ez a szemléletmód jól tükrözi a historizmus különböző régi stílusok között „válogató” alapállását – ezért találhatunk egy-egy életműben többféle, eltérő formavilágból merítő épületeket. Ezt jól megfigyelhetjük Melhouse János és id. Király Sándor példáján csakúgy, mint a nyíregyházi városháza mai formáját kialakító Benkó Károly alkotásaiban is. Utóbbi építész nevéhez a korábban már említett, korai romantikus stílust tükröző templomok és középületek mellett további szakrális épületek is fűződnek – ezek közül a ma Szlovákiában található Sajógömör (1882) és Dobsina (1885-1891) evangélikus templomai neogótikus modorban készültek, a Békés megyei Dévaványa (1887-1891) református temploma viszont a klasszikus formavilágot felhasználó eklektika példája.

Melhouse János egyik késői alkotása Nyíregyházán a Bessenyei tér 14. sz. alatti egyemeletes épület, amely ma Helyőrségi Klubként ismert. 1891-ben épült, eredetileg a városban állomásozó katonatisztek elszállásolására szánták. 1912-1919 között a Hungária Gőzfürdő, majd csendőriskola működött itt. (MARGÓCSY 1997, p.146-147.)A ház rizalitjait eredetileg törtvonalú oromzatok zárták le, a sarkokat erőteljes armírozás díszítette, középen pedig egy fából készült, üvegezett veranda ugrott előre a homlokzat síkjából. Ez utóbbi elem a Svájci lak középső részét, az oromzatok formája pedig a romantika szellemiségét idézte – mindez azonban már csak áttételesen, az alapvetően eklektikus köntösbe bújtatott épület részletein keresztül volt érzékelhető. Jelenleg az épület eredeti tagozatainak nagy részétől, oromzataitól és középrészétől megfosztva áll, megjelenése az eredetinél jóval egyszerűbb.

Id. Király Sándor építész (1840-1906) további épületei már az eklektika stílusát tükrözik. Művei közül ma már nem látható a Dózsa György u. 6. sz. alatti egykori Európa Szálló (1880) és a Luther-házzal szemben állt volt polgári leányiskola emeletes épülete (1896). Fennmaradt viszont a Dózsa György u. 7. sz. alatt a saját maga és családja számára – felesége Barzó Zsuzsanna volt – 1891-ben épített és a közelmúltban szépen felújított, díszes homlokzatú lakóház (ma Király Udvar), valamint a Kossuth Gimnázium keleti szárnya, amelynek kivitelezési munkáit már fiával, ifj. Király Sándorral együtt végezte 1905-1906 között.(MARGÓCSY 1989a, 116.)

Melhouse János mellett id. Király Sándor építészt tekinthetjük a vizsgált korszak másik jelentős képviselőjének Nyíregyházán. A Barzó-Vojtovich pároshoz hasonlóan ő is saját téglaégetővel rendelkezett a Bujtoson.

Nyíregyháza, Dózsa György u. 7. Király Sándor családja számára épített eklektikus lakóháza, ma „Király Udvar”. Fotó: GP, 2013.

Nyírtelek, a Dessewffy család kápolnája

Nyíregyháza történetéhez több szállal kapcsolódik a tőle északnyugati irányban mintegy 10 km-re található Nyírtelek, amely 1952-ig a Királytelek nevet viselte. Legjelentősebb újkori birtokosa a Dessewfy család volt, amelynek tagjai a 18. század elején, örökösödés útján szerezték meg a területet. Nyíregyháza lakossága 1804-ben 320.000 rajnai (rénes) forintért gróf Dessewffy Sámueltől (1768-1847) örökre megváltotta magát (CSERVENYÁK-MEZŐ 1987, 78-79.), 1856-ban pedig Királytelek egy részét is megvásárolta a családtól. A királyteleki ág alapítója, gr. Dessewffy Sámuel, Pozsega vármegye örökös főispánja 1820 körül építtette a ma is látható – az 1950-es években jelentősen átalakított – kastélyt, amelynek az egykori parkra néző homlokzata még őrzi eredeti klasszicista jellegét. Az U alakú épülettől délnyugatra, a Petőfi utca mellett található a család egykori magánkápolnája és mauzóleuma, amely ma Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus templomként működik.

A kápolna építését 1874-ben kezdte el gr. Dessewffy Gyula (1820-1878) császári s királyi kamarás, a II. osztályú Vaskorona Rend tulajdonosa és felesége, br. Sennyei Anna, akivel 1847-ben kötött házasságot.(A 19. században gyakran előfordult, hogy a kegyúri kápolnák titulusát az építtető feleségével azonos nevű szent adta.) Gr. Dessewffy Gyula gyermekei – Dénes, Alajos, Béla és Marianna – 1870-től a királyteleki kastélyban laktak és a birtokot virágzó gazdasággá fejlesztették.

Nyírtelek, a Szent Anna-kápolna összképe kelet felől. Fotó: GP, 2012.

A gótizáló romantika jegyeit mutató templomot 1880. november 22-én szentelték fel. Gazdag díszítése és finoman formált részletei miatt a korszak egyik jelentős megyei emlékének tekinthetjük. A téglalap alaprajzú épület bejárata a keleti oldalon nyílik, a nyolcszög három oldalával záródó szentélye pedig nyugatra néz. A főhomlokzat síkjában tartott – az épület tömegéhez képest kissé zömök megjelenésű – torony sarkait falsávok tagolják. A középtengelyben elhelyezett, hegyesszögű oromzattal (vimpergával) lezárt csúcsíves kapu feletti bélletes mezőben rózsaablakot idéző, nagyméretű rozetta-motívum található (ez az elem a nyíregyházi református templomon is megjelenik). A torony melletti csúcsíves ablakok felett viszont valódi rózsaablakokat láthatunk, igaz, sokkal kisebb méretben. A sarkokat mélyített faltükrökkel ellátott, stilizált támpillérek hangsúlyozzák; ezek az elemek az oldalhomlokzatokat öt részre tagolják, amelyek közül a középső három mezőben nagy csúcsíves ablakok helyezkednek el, részletgazdag béllettel és mérművekkel. A nyílások ívét szemöldökpárkányok követik, a két szélső falmezőt pedig függőleges rovátkolás díszíti. A szentély középtengelyében egy kisebb méretű csúcsíves ablak figyelhető meg.

 A kápolna homlokzatát hangsúlyos főpárkány zárja le, amelynek frízét finoman kiképzett, körbe írt keresztmotívumok sorozata tagolja. Szokatlan, hogy a támpillérek egészen eddig felfutnak és nem hamarabb fejeződnek be – ez is a romantika egyéni intuíciókon alapuló formálási módját mutatja, amely határozottan különbözik az akadémikus, mintakönyvekre alapozott elemek „száraz” átvételétől és felhasználásától. Az egyhajós, keleti oldalon karzattal ellátott belső teret bordás boltozat fedi, a berendezés is tökéletesen illeszkedik az épület gótizáló stílusához. A falon emléktábla található, amely az építtető házaspár nevét és az építés dátumát örökíti meg.

A gótizáló romantikus kápolna feltárulása az egykori kastélypark felől. Fotó: GP, 2012.

A következő részben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egykori és ma is álló romantikus épületeiből (kastélyok, templomok, síremlékek) összeállított virtuális körutazásra hívom az olvasókat.

BENE 2008. Bene János: Neoabszolutizmus és alkotmányos küzdelmek Nyíregyházán 1849-1872. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, XVIII. évf. (2008)
BOROVSZKY 1900. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs megye, 1900. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0019/6.html
BUDA-RITOÓK 2007. Buda Attila-Ritoók Pál (szerk.): A fóti templom és a romantika építészete. TERC Kft., Budapest, 2007.
CSERVENYÁK-MEZŐ 1987. Cservenyák László-Mező András (szerk.): Nyíregyháza története. Nyíregyháza, 1987.
EPERJESSY 1967. Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.
FÉNYES 1851. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. III. kötet. Pest, 1851. http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/

GARAI 2010. Garai Péter: Budapest előző élete – egy más lépték. A romantika építészetének alkotásai a fővárosban. Kézirat. Budapest, 2010.
GEDULY 1896. Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben (reprint). Nyíregyháza MJV Önkormányzata, In-Forma Kiadó, Nyíregyháza, 1996.
KOMÁRIK 1971.Komárik Démes: Építészképzés és mesterfelvétel a XIX. században. Pesti mesterek és mesterjelöltek. In: Építés-építészettudomány, 1971/4. sz., p. 379-418.
KOMÁRIK 1978. Komárik Dénes: A romantika korának építőgyakorlata és munkaszervezete Magyarországon. In: Ars Hungarica VI. évf., 1978/1. sz., p. 25-56.
KOROKNAY 1971. Koroknay Gyula: Nyíregyháza művészettörténeti emlékei. Nyíregyházi Kiskönyvtár 6., Nyíregyháza, 1971.
KOVÁCS-SALLAI 2011. Dr. Kovács László Attila-Sallai Gábor (szerk.): Kövekbe épített hitvallás. A Nyíregyházi Evangélikus Nagytemplom. Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség, Nyíregyháza, 2011.
KUBINSZKY 1959. Kubinszky Mihály: Romantikus magyar vasúti épületek. In: Műemlékvédelem III. évf., 1959/3. sz., p.149-158.
LUKÁCS 1886. Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. V. kötet. Nyíregyháza, 1886.
MARGÓCSY 1986. Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák II. Újabb fejezetek a régi Nyíregyháza életéből. Nyíregyháza Városi Tanács V. B., 1986.
MARGÓCSY 1989a. Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák III. Néhány új fejezet a régi Nyíregyháza életéből. Nyíregyháza Városi Tanács V. B., 1989.
MARGÓCSY 1989b. Margócsy József: A nyíregyházi városházák. In: Gyarmathy Zsigmond (szerk.): Helytörténeti Tanulmányok 7., Nyíregyháza, 1989., p.343-373.http://www.szabarchiv.hu/drupal/userfiles/file/Margócsy_József_A_nyíregyházi_városházák.pdf

MARGÓCSY 1997. Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák IV. Újabb híradások a régi Nyíregyháza életéből. Nyíregyháza, 1997.
YBL 1956. Ybl Ervin: Ybl Miklós. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1956.