Jónás

meztelenül állok előtted
rajtam hiányod keze-nyoma
a látni véltet is kidobtam
ablakomon mutasd meg hova
zsebre vágtad szavaimat most
bennem vér sincs csak rekedt erek
haragod utolért és én már
látod felöltözni sem merek

 

Költözés

három eltemetett állat a kertben
üres polcok mögött málló vakolat
a fákon nyár zörög a kutya
nem bír feljönni a lépcsőn
már megül az ősz az egész
házban mindig ősz van a nő
leül és körbenéz lát mindent
ahogy megtörténni látta jár
a baba a kislány a kamasz
a nő leül és körbenéz és
a hangos durva reggelek
duzzogó szilánkok a padlón
delek kihűlt kérdőjelei
a szótlan levesek
a lusta kávék délután
a délután ami a padlóra süt
a csöndek este azért mert
minden zaj vihar előtti
a hajnalok jóbarát-füstje
a tornác ami Istent jelenti
a galambok most széttépve
a garázs selejttel teli
feláll a nő a lány pihen harang
és kamasz integet neki

 

Befejezés

az évszakok drámáját nem ismerem
szoknyám alól kigördül a nevetés
az őszi kertben botlok beléd Istenem
hol te sepregetsz meg a feledés

emlékszem a dió kemény héjára
a félve nyúló árnyakra este
szomszédból a szótlan lányra
folyton a macskáját kereste

mintha majdnem mindnek vége volna
mintha nem is történt semmi sem
mintha élnék mégis egy-két szóban
és maradjunk is ennyiben