Wally Pfister Transzcendens című filmjéről etikai aspektusból

„Cselekedj úgy, hogy cselekvésed hatásai
összeegyeztethetők legyenek
a valódi emberi élet földi megmaradásával.”
(Hans Jonas) [1]

A Transzcendens című filmnek etikai szempontból két vonzata van. Egyrészt gondolkodásra késztet azzal kapcsolatosan, hogy a jövőkutatás, az innováció, a kutatásfejlesztés, a felgyorsuló technológiai fejlődés (például a mesterséges intelligencia, a nanotechnológia, robotika, információ- és biotechnológia), valamint az ökológia és a környezetvédelem milyen etikai kérdéseket, problémákat, kihívásokat vethet fel. Másrészt rámutat arra, hogy annak a kérdésnek a megítélése, hogy ki a jó és ki a rossz, nem mindig egyértelmű.

A Transzcendens című film egy lehetséges jövőbeli eseményt mutat be, a fejlődés felfoghatatlan felgyorsulását, a jövőkutatásban jelenleg technológiai szingularitásnak [2] nevezett jelenséget. A film azzal kezdődik, hogy Dr. Will Caster, a mesterséges intelligenciát kutató népszerű tudós előadást, tájékoztatást tart a technológiai szingularitásról. Beszámol arról, hogy a számítási teljesítmény fokozatos növekedésével, a mesterséges intelligenciák egyszer csak elérhetik, aztán meghaladhatják az ember színvonalát, és a sebességük utána is folyamatosan nőni fog. A technológiai fejlődés és a társadalmi változások nemcsak elképzelhetetlenül nagy sebességgel és felfoghatatlan módon fognak felgyorsulni, hanem olyan emberfeletti tulajdonságokkal és képességekkel fognak bírni, hogy ezt csakis transzcendenciának nevezheti.

Wally Pfister filmje bemutatja, mi történik attól kezdve, hogy a mesterséges intelligencia legkiválóbb szakértőjének a tudatát, közvetlenül a halála előtt, feltöltik az általa feltalált és kifejlesztett PINN számítógépre, amely fizikailag független neuronhálózat; azután pedig ezt a gépet rácsatlakoztatják az internetre, és a szingularitás jelensége által létrejön egy – mondhatjuk úgy is, hogy a tudós által létrehozott – új entitás. Vajon mi lehet a következménye annak, ha az emberfeletti – transzcendens – intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások egyre nagyobb sebességgel felgyorsulnak, és a gyorsulás még nagyobb felgyorsulása miatt már sem kézben tartani, sem követni, sem megjósolni nem lehet az eseményeket?

A forgatókönyvírók  igen találó címet adtak a filmnek. A Transzcendens (angolul Transcendence, helyesen fordítva Transzcendencia) cím utalás a tudósnak arra a felismerésére, hogy ez a minden emberi tudást és érzelmet magába foglaló, a felgyorsulás által létrehozott entitás transzcendens jellegű, transzcendenciára képes, transzcendens képességekkel és tulajdonságokkal bír/rendelkezik, azaz érzékfeletti, érzékeken túli, természetfeletti „lény”. A transzcendenciára való képesség, transzcendensnek lenni, a létrejött „lény” vagy entitás tulajdonsága, jellemzője. A film tehát úgy beszél a transzcendenciáról, mint a létrejött új lény emberfeletti képességeinek az összességéről. A film azt teszi világossá, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, ki a jó és ki a rossz, nem mindig egyértelmű.

A filmbeli szereplők három csoportba különíthetők el egymástól: az első csoportot a tudós Dr. Will Caster és a felesége alkotja, a második csoportot a szélsőséges technológia-ellenes terroristák, a harmadikat pedig Max Waters, a Caster házaspár barátja és az FBI. Mindhárom csoport szereplői jó célra törekszenek. Mind elkötelezettek a jóra, mind olyan célt, életeszményt képviselnek, amely hősiességre, erőfeszítésre és áldozatvállalásra sarkallja őket. De csak egy valaki képes szabályok áthágása nélkül megvalósítani a jót. A tudós, vagy az általa létrehozott új entitás. Csak ő képes objektíven és „felülről” tekinteni az emberi helyzetekre és dolgokra, elszakadva mindattól, ami evilági, immanens. A többi ember, emberi csoport mintha nem lenne képes az egyetemes elveket, princípiumokat maradéktalanul teljesíteni, betölteni.

Az új entitás transzcendens képességeinek és tulajdonságainak köszönhetően képes egyszerre vigyázni nemcsak az emberre, hanem minden más földi lényre és a természeti környezetre is. Csak a transzcendens intelligencia bizonyul egyetemes jellegűnek. Csak ő képes egy társadalmon túli, univerzális, mindenre kiterjedő, sokoldalú nézőpont kialakítására. Miért? Azért, mert a transzcendens értelem nem emberi tulajdonság. „Az ész pontosan és sajátosan emberi tulajdonság, ami azonban az észen túl van, az valóban „nem emberi”; a metafizikai megismerést ez teszi lehetővé, és […] ez nem emberi megismerés.” [3]

A film szerint csak a tudósból lett entitás tudja, mi a jó mindenkinek. Csak ő tudja, mi a jó egyetemesen. De mindez nem derül ki a film végéig. A film teljes ideje alatt nem tudjuk eldönteni ki a jó és ki a rossz. Nem véletlenül. A film szereplőivel félünk azonosulni, illetve bárkivel képesek lennénk azonosulni, ha nem kételkednénk és tétováznánk folyton. Először azt hisszük, hogy a terroristák a rosszak, aztán elbizonytalanodunk, és attól félünk, hogy a tudós egyre rosszabb lesz. Azért nem tudunk azonosulni egyik szereplővel sem, illetve azért tudnánk azonosulni bárkivel, mert a forgatókönyvírók nem mondják meg, nem is sugallják, ki a jó és ki a rossz.

Nekem ez tetszik. Autonóm, gondolkodó nézőkké akarnak nevelni. Ezt a célt szolgálja a film vége felé bekövetkező igen meglepő fordulat is, amikor rájövünk arra, hogy a tudós mégsem lett gonosz, és csakis neki sikerült mindvégig jónak maradni. Miért jó, miért transzcendens a létrejött entitás? Azért, mert mindenkivel csak jót tett, mindenkinek segített. Nem ölt meg senkit. Azért, mert minden helyzetben képes volt arra, hogy eldöntse, mi az, ami egyszerre és mindenkinek jó. Mi tehát a transzcendencia lényege? Annak a keresése, hogy mi a jó, helyes, igazságos és méltányos minden etikai helyzetben mindenkire nézve.

A tudós, illetve az új entitás képviseli a filmben a legmagasabb formájú, szintű szemléletmódot és világnézetet. Hiszen személyes, csoport- és társadalmi érdekektől mentes, elvonatkoztatott, tágabb, egyetemesebb az életszemlélete, a rálátása a dolgokra, minden helyzetben, minden körülmények között érvényesíteni tudja a méltányosság, az igazságosság elveit, a kanti kategorikus imperatívuszt, a jézusi aranyszabályt, miközben vigyáz az ökológiai egyensúly, az ökoszisztémák épségének megőrzésére is. Egyszóval képes a világ megváltására, a tudós felesége, Evelyn álmának megfelelően.

A tudós új entitása mutatja meg, mi a transzcendencia jelentése, mit jelent transzcendenciára képesnek lenni, transzcendensnek lenni, és azt is, melyek a transzcendens tulajdonságok és értékek. A transzcendenciára való képesség, transzcendensnek lenni, olyan egyetemes szemlélet kialakítását jelenti, amely nemcsak az egyének, egyes csoportok vagy az egész társadalom érdekeit tartja szem előtt, hanem egyetemes etikai elvekhez és kötelességekhez igazodva, globális felelősséget képes vállalni az egész teremtett rend, a természet és a többi élőlény iránt egyszerre. [4]

A filmnek azt teszi világossá, hogy a tudós által képviselt egyetemes szemléletre, erre a mindenre kiterjedő, sokoldalú nézőpont kialakítására az embernek fontos törekednie, különben nem képes helyesen irányítani a világot. Noha a transzcendens értelmet az ember el nem éri, mégis egyfajta morális transzcendenciának szükségképpen be kell következnie, mert transzcendens értékek, a transzcendenciára való nyitottság nélkül az ember az ember ellen, az ember kárára, és nem az emberi világ javára, hasznára irányít.

A filmben a technika és a technológiafejlesztés kérdése összekapcsolódik az emberi faj fennmaradásának a problémájával, ezáltal a film írói felhívják a figyelmet arra, hogy mindig a felelősség jegyében kell megvizsgálni, mi az, ami elősegíti az emberiség fennmaradását, és mi az, ami ezt kockáztatja. Nyilvánvaló üzenet számunkra az is, hogy készüljünk fel arra, miként kell majd cselekednünk, hisz az egyre jobban gyorsuló technikai és technológiai fejlődésnek beláthatatlan következményei lehetnek és lesznek. A technikai jellegű cselekvést erkölcsi értelemben nem tekinthetjük többé semlegesnek.

Transzcendens (Transcendence), amerikai-kínai-angol sci-fi, 2014. Rendező: Wally Pfister. Forgatókönyvírók: Jack Paglen, Jordan Goldberg, Alex Paraskevas, Wally Pfister. Szereplők: Johnny Depp (Will Caster), Rebecca Hall (Evelyn Caster), Paul Bettany (Max Waters), Max Cillian Murphy (Buchanan), Morgan Freeman (Joseph Tagger), Kate Mara (Bree). Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

Jegyzetek:

[1]„Act so that the effects of your action are compatible with the permanence of genuine human life.” Hans Jonas, The Imperative of Responsibility. In Search of an Ethics for the Technological Age, The University of Chicago Press, Chicago & London, 1984, 11.

[2] „Ha a számítási teljesítmény minden második évben megduplázódik, mi történik, ha számítógép alapú mesterséges intelligenciák végzik a kutatást? A számítási teljesítmény két év alatt megduplázódik. A számítási teljesítmény két évnyi munka elvégzése alatt megduplázódik. A számítási teljesítmény két szubjektív évnyi munka elvégzése alatt megduplázódik. Két évvel azután, hogy a mesterséges intelligenciák elérik az ember színvonalát, a sebességük megduplázódik. Egy évvel később a sebességük ismét megduplázódik. Hat hónap, három hónap, másfél hónap … szingularitás” (Eliezer S. Yudkowsky, A szingularitásba nézve (Staring into the Singularity), http://yudkowsky.net/singularity) , Technológiai szingularitás) [2014. május 18.]

[3] René Guénon, A keleti metafizika = R. G., Metafizikai írások I.,Bp.,Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1993, elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár,  http://terebess.hu/keletkultinfo/metafizika.html [2014. május 16.]

[4] Robert Fisher, Bp., Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni erkölcsről és erényekről, Műszaki Kiadó, 2008, 41-42.