Kedvesem szobája

 

Talán a térdedet csókolva
könnyebb lenne minden.
Talán az ágyadba bújva
a takaród alatt elmondanám,
hogy a szelek és az esők is
téged keresnek
meglesnek,
majd ha már sokat
mosolyogtál, nagyot
sóhajtva cipőt húznak,
szobácskádnak kis tükrében
bajszukat megigazítják
és ha elszunnyadtál
a hajadat megszagolják.
Ahogy én tettem azon a télen.

Emlékek az éléskamrából 1.

 

Miért van az, hogy a boldogság csak egy kiskanállal kínál meg,
miközben neked tengermély merőkanál kéne?
Kérdezte Miki bácsi, majd elmorzsolt könnyeit a galambok felitták a forróságtól kitikkadva.
Miért van az, hogy úgy szalad el ez az egész,
mint amikor a fém kétszázast leejted a pénztárgép mellé?
Az ökölbe szorult kezed és a garatodon távozó magas, nagyon magas hang,
amint a feszültség kiáramlik, harmonizálnak.
És az éjszakai felriadások, hogy ugye csak álmodtam?
Ugye kimegyek inni egy kortyot, akkor elmúlik az egész?
Mint a frissen hegyezett ceruzák, mikor elpattannak.
Majd Miki bácsi nagy sóhajtására a madarak
ijedten szerterepültek
és soha
többé
nem
jöttek
vissza.

 

Emlékek az éléskamrából 2.

Miki bácsinak női parfüm illata volt
és szeretett a múltról beszélni a kocsma teraszán.
Viccelt mindig, hogy hó fog esni mindjárt,
de bent a szobában, mert kint nyár van,
a legmelegebb nyár a világon.
Meséltem néha rólad,
olyankor szemüvegét a köldöke vonalára tette
és az ajka fölé vigyázzállásban felsorakozó
sörhabot összegyűrve törölte a nadrágjába.