Nyelvi tájkép, szociolongvisztika és népetimológia: magán jellegű és publikus feliratok működése a hétköznapokban – Minya Károly sorozatának legújabb darabjában 

A nyelvi tájkép (angolul: Linguistic Landscape) a vizuális nyelvhasználat vizsgálata, az alkalmazott nyelvészet fiatal tudományága. A fogalmat kanadai szociálpszichológusok fejlesztették ki, elsőként Landry és Bourhis definiálta 1997-ben mint egy adott területen, régión vagy agglomeráción belül, a köztéri útjelzéseken, hirdetőtáblákon, utcaneveken, kereskedelmi feliratokon és kormányzati épületeken megjelenő nyelvi elemek összességét. Idetartoznak mind a magán, mind a publikus feliratok. Először azt vizsgálták, hogy a vizuálisan is leírható többnyelvű szociolingvisztikai valóságban hogyan jelenítődnek meg és értelmeződnek a különböző kisebbségek nyelvei.

Magyarországon először 2013-ban jelentkezett ez a tudományág, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Többnyelvűségi Kutatóközpontjában műhelykonferenciát rendeztek A nyelvi tájkép elmélete és gyakorlata: Kárpát-medencei kisebbségi körkép címmel. Ezen kiderült, hogy a szociolingvisták ma már nemcsak jegyzetfüzettel és diktafonnal járják a világot, digitális fényképezőgép is van náluk, amivel pillanatképeket rögzítenek arról, ami időközben nyelvi tájképként vált ismeretessé.

Az alábbiakban néhány jellegzetes példát kívánok bemutatni, jelezve egyúttal azt is, hogy igen fényes jövő előtt áll a nyelvi tájkép mint alkalmazott nyelvészeti tudományág, és igen közel áll a nyelvhasználókhoz.

Magán jellegű felirat a kutyatartók részéről a kapura szögezett tábla. Jellemző megszövegezése: Vigyázz, a kutya harap! Ezt előszeretettel írják ki a gazdák humorosan, ironikusan.

Csupán nyomtatóval készült az alábbi felirat a buszon, a megalkotóját tekintve tehát magán jellegű, azonban mivel nagyobb közösségnek szól, ezért publikus. Humort, iróniát, malíciát ez is tartalmaz. (A helyesírási hibáktól ezúttal is tekintsünk el.)

Sajátos üzletkiírások az alábbiak:

A piac is kitűnő terep a nyelvi tájképhez tartozó anyag gyűjtésének.

A Facebook sok mindenre jó és hasznos, többek között a nyelvi hibák bemutatására. Igazi csemegét, bájos élőnyelvi adatot tett közzé, illetve osztott meg az egyik felhasználó. Egy piacon készült képen a következő látható: sárga tökök halmaza, előtte pedig a felirat: Halogéntök. Rögtön érkeztek a kommentek, akarom mondani hozzászólások. Íme, néhány: „Az eladója is tök(sötét).” „Korábban sötétedik, most vegyél! :))” „Ebbe a tökbe biztos nem is kell mécses … és a halogénégő még energiatakarékos is.” „És a színe is más, olyan halogénsárga.” Mindjárt meg kell jegyezni, hogy gúnyolódni a legkönnyebb, de azt is el kell ismerni, hogy szellemesek.

A halogéntök szó az egyik ritkább szóalkotási módunkkal keletkezett, az úgynevezett népetimológiával. Ez azt jelenti, hogy a beszélők a számukra idegen, ismeretlen hangzású, ezért kikövetkeztethetetlen elemekből álló szavakat a maguk számára értelmesítik. Tehát a piaci árus nem tudta, hogy miféle szó az a halloween, viszont a halogénről már hallott, így alkotta meg a halogéntököt. Ez a szóalkotási mód leginkább spontán módon szóban érvényesül, és hasonló a nyelvbotláshoz vagy elszóláshoz.

És végül igen jellegzetes módszer, hogy a nagyközönség másképp is újraértelmesít feliratokat. Lekapar bizonyos betűket róla, és így egészen más, netán ellentétes értelművé válik.

Ha a tisztelt olvasó izgalmas, érdekes, humoros felirattal találkozik, ha teheti, kérem, ossza meg velem.

Minya Károly minyak@nyf.hu