Borosta
Mikor utazom
Nem borotválkozom meg
A bajszom mellett borosta
Növi be tüskés gyomként arcom
Grafit színű ápolatlanság
Hogy ne üljenek mellém
Hogy megijedjenek
Mikor először meglátnak
A velem utazók
Azonnal felismerjék
Kihez nem szabad tartozni
Se szavak se mosoly
Vagy kimért összepillantás
De kevés vagon fut már
A korhadt talpú vágányokon
A kényszer törvényt bont
És soha sem egyedül
Érkezem
Mikor utazom
Kisvárosi limerik
Éváról sokan – meséli Erik –
Nem merik mesélni, hogy ismerik,
Én bizony ismerem,
Dugom, beismerem,
Népszerűbb szinte, mint a limerik.
Éváról azt mondta a Levente,
Szomjas a lány és fázik telente.
„Állandóan tapiz,
Gyógyír vagyok: taliz-
mánomból jó forró grog jön egyre.”
Rettegve fél a pletykától Endre,
Hogy kitudódik: Éván van rendre.
Akkor nem parázna,
Ha az a parázna
Évike a picsába elmenne.
Golden
A goldenfák körül szüreti szellő
Kígyózik lesve: mely gyümölcs méhébe
Hatolt hevesebben a nap pengéje,
Melyik oly bársony, mint a női emlő,
Melyiket csenné el Erisz istennő
A Heszperisz-kertből Párisz kezébe,
S ha mérgezett, a tiltás ellenére,
Melyikért lenne az ember esendő?
Én csak futok a golden-rengetegben,
Akár akit lopáson értek tetten,
Hol ér véget az erdő, hol a porta?
Se kéj, se íz, illat, helyette hurok
Mélyed nyakamba, mégis egyre futok
Az örök-csősz elől öröktől fogva.
Gyűrűk
Kígyózó télkék-gőz,
Kotty-kotty-kotty, kávét főz,
Kávét főz, kotty-kotty-kotty,
Lötty-folton törlőrongy.
Gyűrűkkel töltött tölgy,
Bérc-bimbó, ágyék-völgy,
Ágyék-völgy, bérc-bimbó,
Tested tajték-hintó.
Szétmálló télkék-gőz,
Kotty-kotty-kotty, kávét főz,
Kávét főz, kotty-kotty-kotty,
Megpörköl minden korty.
Szabó Attila fotója
