2014. november 1-én egy filmes csapat tagjaként látogattam meg Kurtág Györgyöt és Mártát franciaországi otthonában, s arra kértük mindkettejüket, hogy elevenítsék föl Pilinszkyhez (a film az ő költői életútjának kíván emléket állítani) fűződő emlékeiket. Kurtág György négy dalt írt Pilinszky verseire: az Alkohol, In memoriam F. M. Dosztojevszkij, Hölderlin és a Verés címűeket. Útinapló, második rész.

2.

Borult, hideg, nedves reggelre ébredtünk Lyonban. Amikor közelebb megyek a szálloda udvarának végében álló fákhoz és bokrokhoz, csalódottan veszem észre, hogy ez nem egy kis liget, csupán az éjszakai sötétség sejttette sűrűbbnek – a képzeletemről már nem is beszélve. Ám valójában alig néhány bokorral körbenőtt fácskáról volt szó, amik mögött egy lakótelep bújt meg a ködben.

A szálloda étkezőjében a dekoráció átlagos volt, olyan bögréket és egyebeket én is tudnék a falra rajzolni, mégis az egészben volt valami fiatalosan lendületes, igaz, kicsit túlzottan ikeás stílusban, de a színvilág rendben volt, a zöld, a lila és a grafit árnyalataival dolgoztak, bele-bele csempészve egy-egy melegebb színt is.

A reggeli után elindultunk Bordeaux felé. Az idő érezhetően egyre melegebb lett, hétágra kezdett sütni a nap. Közben az egyik útitárstól kapok egy CD-t Kurtág György zenéjével, rajta van a négy Pilinszky-versre írt dal is. Figyelmesen ízlelgetem, s meglep, hogy milyen merészen ötvözi a gregoriánból lélegző zenei réteget valamely nép folklorisztikus hagyományából merített ritmusával (az interjú során majd megtudom, hogy bolgár népzenéről van szó), s erre a már így is külön világokat felölelő, mégis harmonikusan hangzó különleges alapra veti rá a görcsösen előtoluló verssorokat, szavakat, mint feltöredező szilánkokat, s a dalba bevont, több évszázados zenei hagyomány, ritmus modern fájdalmainkkal, hiányainkkal, ürességünkkel és szomjúságunkkal itatódik át.

Bordeaux-t azonban végül nem is láttuk. A GPS ugyanis egy alternatív útvonalra terel minket, mely nem a nagyvároson át vezetett abba a Bordeaux melletti faluba, ahová tartottunk. Borvidéken át kanyargott a keskeny út (csak egy autó fért el rajta), szőlős dombok közt. A kora délutáni áldott, enyhe világosságba süppedtek a szőlősorok.

utinaplo2.

Aztán végre megérkezünk. A megismerkedés után Kurtág Görgy végigvezet bennünket a szobák közt, három forgatási helyszín kerül szóba. Az emeleten lévő, könyvespolcokkal teli szobácskában nagyon szép, délutáni napsütés van. Kurtág György a számára fontos könyveit mutatja be nekünk, ott vannak a Pilinszky-kötetek is, Kafka, Joyce és a Biblia, több nyelven. Kiderült, hogy ugyanazt a szöveget, például zsoltárokat, több nyelven is el szokta olvasni, latinul, magyarul, görögül, szlávul (van orosz és ha nem tévedek, óbolgár szövegű is), nem annyira a szavak hangzásában keresve inspiratív forrást, hanem a megértés elmélyüléséért, s említ is egy példát: a nyolc boldogság egyikében mi, magyarok, lelki szegényeket említünk, ugyanezen a helyen egy szláv változatban viszont azt olvasni: lelki koldusok, s ezzel az értelmezés egész más perspektívája nyílik meg.

Az interjú nagy része a lenti hallban készül, a kamerától a kandalló, melyben most még nem ég a tűz, szinte karnyújtásnyira van. Rajta virágcsokor.

Kurtág Györgynek már az első mondatait elhűlve hallgatom. Nem tudtam, hogy Temesvár közelében román nyelven végezte a tanulmányait, abban az országban, ahol én is születtem. Amikor Budapestre költözött, alig ismerte a kortárs magyar irodalmat, sokkal inkább Tudor Agrhezi vagy Eminescu verseit. A román költők versein nevelődött érzékenységével ismerte meg előbb József Attilát, s még később Pilinszkyt, akit eleinte alig értett. Kábultan gondolok arra, hogy milyen különös: tegnap, úton Lyon felé, a hasonló érzékenységgel rendelkező Steinhardtot és Culianut olvasgattam. Úgy éreztem, mintha ez az interjú is része lenne annak a belső szövetnek, amelyet  a  két szerző gondolatai formáltak bennem.

Az interjú végén György és Márta zongorán játszanak négykezest. Nemcsak a zene lenyűgöző számomra, hanem kettejük szavakon, mozdulatokon át feltáruló kapcsolata. Márta elégedetlen magával, pedig a játéka pontos és szép, mégis gyengének érzi magát, mint aki képtelen megbirkózni a feladattal. Györgyben viszont erő lobog, s nem hiszi, hogy a gyengeség legyőzheti kettejük erejét. És milyen okosan és bölcsen teszi! Szent Pálnál van egy olyan mondat, hogy “készülnek edények tisztaságra”, s minden bizonnyal készülniük kell olyan edényeknek is, melyekben a győzedelmes szeretet ereje gyűlik föl.

Az interjú után még sokáig beszélgetünk a konyhában, s ha már alkalmam nyílt rá, visszatérek a román költőkre, s megemlítem Lucian Blaga nevét. Amikor Kurtág György végezte az iskoláit, még nem, de a mi időnkben már iskolai tananyag volt, s számomra ő az a román költő, aki egy sorban van Rilkével, Hölderlinnel. György keresgélni kezd a noteszában, s egy lapról hangosan fölolvassa nekem a saját kézírásával bejegyzett Blaga-verset, románul. Nagyon jó kiejtéssel, ritmizálással, tagolással olvas, csodálattal elegy elképedéssel hallgatom, hiszen hogyan is gondolhattam volna, hogy Blaga számára is az egyik legnagyobb költőt jelenti. Természetesen megjegyeztem a vers címét, s hazaérve rögtön megkerestem a neten, itt olvasható román nyelven. Az olvasók kedvéért lefordítottam magyarra, noha azt az elvet vallom, hogy egy verset nem lehet lefordítani.

Oszladozó Paradicsom

A szárnyaló várvédő vitéz még kinyújtja,
markolatánál fogva, a nem lángoló kardot.
Senkivel sem harcol,
de legyőzöttnek érzi magát.
Szerte a legelőkön és a szántóföldön
deres hajú szeráfok
szomjaznak az igazságra,
de a kutak vize
megvonja magát vödreiktől.
Buzgalom nélkül szántanak
a faekékkel,
s sírnak az arkangyalok
a szárnyak súlyától.
Napok közt köröz
a szent lélek galambja,
csőrével eloltja fényüket.
Éjjel mezítelen angyalok
reszketve bújnak a szénába,
jaj neked, s jaj nekem,
pókok garmadával van tele az élő víz,
egyszer majd az angyalok is elporladnak a föld alatt,
s a hamvak végül kiszárítják a történeteket (a meséket)
a szomorú testből.

utinaplo3