A cigaretta úgy járja át
szívem örvénylő aktusát,
mint a holdas éjszakába tépő
vad és kusza élő
emberek
meztelen
koronája.

Elringat halkan a halál
díszes hintaján,
s nem érzem magam
sem fent, sem alant.
Tovább!
Hová
boronálja

kéncsíkos sorsom
a meddő életorsó?
Láttál már olyan lepkét,
mely egy-két
virág
iránt
borotválja

szőrős lábainak vásznát?
Mikor bárhova, csak másznál
el innen: a megnyugvás
elunt, más
átkos
város-
szorongásba!

Szabó Attila fotója