Fiatalon meghalni
Hogy lekéstem róla, mégse bánom:
két évtizednél több a három.
A hamvasság elkopott:
por- s hamunál mégis jobb, ha vén kokott
az ember lánya, és bölcsebb, ha magát feltalálja,
ha asszonyos-kacéran reng a hája
és nem töpreng elmúlt dolgokon,
következményen és okon.
A húszéves kor búskomor románca
nem hazugság-e szintúgy, felrepedező zománca
az olcsó vas lábosnak, mely így is, úgy is elvásik:
egyik lassú lángon kotyog, a másik
nyílt tűzön emésztődik el, s lesz mind lyukas kacat –
csak a gyönge sír ezen, az erős kacag.
Ezentúl amit kifőztem, azt eszem,
s a maradékot télire elteszem.
Egy másik életben
Egy másik életben
leszek szent együgyű,
kevéssel beérem:
dolgom egyszerű.
Egy másik életben
elmém fényes ékszer:
fakul, vakul majd az
irigy középszer.
Egy másik életben
sorsomat: a hátrányt,
bajt, nyomort legyőzöm,
mint hős a sárkányt.
Egy másik életben,
mint úrnő, lépkedek,
családfámról arany
almát tépkedek.
Egy másik életben
leszek lágy és kedves,
naiv bizalommal
folyton szerelmes.
Egy másik életben
szívós leszek, kemény,
nem adom magam fel
ilyen könnyedén.
Szabó Attila fotója
