Herceg, hátha megjön a tél is 

Kohutics-Kiss Anna naplója East Longmeadow-ból, 1. rész

A helyzet úgy áll, hogy a tél és annak jellegzetes vonásai továbbra is kitartóan váratnak magukra. Mindössze két napra mutatta meg magát a szűzies csoda, válasz nélkül hagyva a sóhajtozó, elhaló gyerekfohászokat. Pedig de jó volna már munkába állítani a salátakiszedőre fröccsöntött hógolyó gyúrókat! A szerszámot, mely a Massachusetts és Connecticut határán töltött első tél legfurcsább szenzációját szolgáltatta.

amerikaba jottem 1

Elképesztett a közért közepén heverő lapátszerű rejtély, egészen az ámulatig. Hógolyógyúró. Szóval ezzel az eszközzel kívánják a jéghideg vagy épp ellatyakosodott hótól óvni az apró praclikat! Éppen ebben az országban? Az országban, ahol egy pár hónapos csecsemőt mínusz húszban simán megsétáltatnak egy szál semmi nélkül, hogy ő az egésszel mit sem törődve, a lehető legnagyobb természetességgel vidáman rúgkapáljon vékonyka zoknijában elérhetetlen jégcsapok után? Fene se tudja, hogyan csinálják, de tény, hogy a légkondi, a jégkocka és a rövidnadrág minden életkorban és minden időjárási körülmény közepette alapkellékei az amerikai életnek. Télvíz idején is.
A leárazástól leárazásig tartó ünnepkörnek megvannak tehát a maga hívságai, s ahogy a példa mutatja, nem elsősorban a nercbundában keresendők. A vásárlóerő ekképpen nem a csizma- vagy kabátakcióval meríthető ki, ugyanakkor a barkácsáruházak csábításainak ellenállni szinte lehetetlen, legalábbis a kisvárosi létben.

Míg odahaza a kürtőskalácsok és forralt bor illatú vásárokkal, a fenyőszagú, családtól hangos karácsonyokkal, az éjfélkor durrantós szilveszterekkel együtt az ember idejekorán kiszimatolja az első hó illatát, addig itt a jól ismert fokozatok cserbenhagynak. Döbbenten vesszük tudomásul, hogy a honvágy sokféle lehet, hogy vágyni nem csak arcok és nevek, utcák és helyek, de illatok és emlékek után épp úgy lehetséges. Kísért a jól ismert illat hiánya, a teljes bizonyosság hiánya, hogy megismertem, hogy kiszimatoltam, hogy érkezik az első hópehely, hogy beköszönt a tél…

Embereket, szokásokat ösztönszerűen gyűjtünk és alakítunk magunk köré. Ha közösséget találsz, barátokat találsz, otthonról kivándorolt pedig szép számmal akad, s az azonos földből táplálkozó gyökerek gyorsan szőnek erős fonalú baráti hálókat. Így lehet másfél év alatt szokásokat teremteni. Így lehet kellemes otthonérzetben tölteni a hálaadást, vagy hagyományosan bostonira varázsolni a szilvesztert. Másfél év lehetőséget ad erre, másfél év mégis kicsit kevés arra, hogy egyetlen lélegzetvétellel olvassunk egy idegen országból.

A nagy amerikai tél titok. Titok lengi körül ízét, zamatát, jellemét. Errefelé legalábbis állítólag természetes január közepén, csendben és félszegen várni megérkeztét. Állítólag firtatni korántsem érdemes, mikor alakul át a perzselő nyár minden átmenet nélkül jégvarázzsá, mint egy Disney-mesében, egyetlen pillantásra. Csak tudomásul venni lehet, hogy közeleg.

S ha már közeleg, ideje észbe kapni, s a nagy titok mögött lapaggó jeleit számba szedni. Mert, ha óvatosan is, ha az átmenetekre egyáltalán nem áldoz, az apró üzenetek érkeznek. A hideg lehelete az üresen tátogó medencékből csapja először arcul az embert, másodjára a csend üvölti: elkerülhetetlen. A csend, amit a kéthetente oly szorgosan duruzsoló fűnyírók kényszerpihenője síkit bele a hátrahagyott űrbe. Elérkezve ezzel a harmadik fázishoz: a rohamhoz, a pánikszerű barkácsáruház-támadáshoz. Ezek az üzletek életre kelnek, a naptárak titkon nekik dolgoznak, s hangosan dübörögnek a fejekben, kurjongatva, kínálva minden terméket, ami hó takarításra alkalmatos. Minden háztartásba egy hófuvót! – lehetne az örökzöld szlogen, s létjogosultságát nem vonja kétségbe az ember, ha nézte már irigykedve hólapáttól hólyagzott tenyere árnyékából, hogy püfögteti fújóját a szomszéd, naná hogy szigorúan az ő portájára hányva az eltakarítandót.

Az igazi és egyben elsöprő bizonyítékot a létezéshez szigorúan hozzátartozó futárcégek szolgáltatják. Az utcákat hangyaszorgalommal szelő járművek az ilyenkor fokozott ajándékozó kedvnek köszönhetően ugyanis nem csak megszaporodnak, de be is zárkóznak. Tudniillik ezek a rövidnadrágos, esőben, viharban mindig nyitott ajtóval közlekedő csomagkézbesítők elkezdenek fázni, s igen, innen lehet tudni, s igen, ebben a jégkockafogyasztó, légkondiimádó, sorthoz ragaszkodó nagy Amerikában is beköszöntött a tél, mert van hidegérzet, s a futárok hidegérzete és zárt ajtajú autója nem hazudik.

S igen, minden furcsasága ellenére, a hideg az itt is hideg, a tél az itt is tél. A hálaadáson át, túl a fényeken, a karácsonyon, a pezsgős koccintáson itt is egyszerre várjuk, s üldöznénk tova. Mert a havas táj az itt is gyönyörű, a golfozásra létesített dombokon itt is jól csúszik a szánkó, Boston a hidegben is gyönyörű, s az előrejelzés minden pontossága ellenére itt is rejtély, hogy mennyi jut belőle idén, hogy az kitart-e tavaszig, s hogy igaza lesz-e jóslatnak, miszerint az egészet jó előre elsöpörte az El Nino.

És amíg ezeket írom, a széllel perlekedve megérkezett az év első hóesése.