Tridaktika
A sóvárgás tünet.
Egy kút üres talán.
A túl hosszú szünet
vagy fecsegés után,
ilyen a lendület.
A lemondás a start.
Az első, furcsa csel,
hogy valaki akart nyerni,
de sose nyer,
hát új irányba tart.
A fény inkább takar.
A felkínált színek
mögötti barna var:
ember nem érti meg.
A fény kegyes zavar.
Régi tavaszi én
Látod, az égen hány kék máz van?
Látod a Holdat a fénycsapdában?
Harminc éve az égbolt más volt:
pajtában ragyogó szem a Hold.
Lódobogások a déli harangok,
enyhe lökések a lusta szelek.
Villanydrót pengette a hangot
kátrányhólyagos utca felett.
Sapkákkal labdáztak a srácok,
padra csücsültek a házak előtt
bácsik, nénik, a csitri virágok,
s vén fákat maszatolt be a zöld.
Villamosok csöngetnek az égen,
messzire szöknek a fémrepülők.
Én vagyok itt, aki csak mint régen
hangyát nézni a földre ülök.
