Egy ideális világban ennek a blogbejegyzésnek pirkadatkor kellene kezdődnie, a Korzó melletti téren, ahol ilyentájt még (és már) csak a tegnap itt nyüzsgő tömeg emléke lüktet, ahol a felkelő nap első sugára áloműző frissességgel cikázik át a deszkabódék redőin, ahol nemrég házi krumplilángost, kézműves sört, platnin sütött húspogácsától hízó hamburgert fogyasztott a közönség, és mindenekelőtt nívós borokat (én, a józan blogger persze csak langyos vizet, a bort csupán képzelem: „tartást adó savgerinc”, „áramvonalas test”, „határozottan feszes tanninok”, „gömbölyű gyümölcsösség”, „elegánsan telt extraktok”, „visszafogott barrique aromák”, „bársonyos lecsengés”).

Valóságos napom nyolckor indul, ijedt ébredéssel (Úristen, el fogok késni!), nyugodt kávézással (Mégsem fogok elkésni!), kapkodó slusszkulcscsörgéssel (Mégis elkések!), hálás mosollyal (Késtem, de csak öt percet, és kedvesen elnézik nekem). Délelőtt jókedvű előadásokat tartok (továbbképzés-féle a Csoki-iskolában), költészet és mimézis témakörében ízlelgetve a verssorokat; az óraközi szünetben viszont folyamatosan a VIDOR-ra, s a blogtudók felelősségére gondolok.

Délután bámész kószálás  a városban. Vidám sokaság, erősödő ritmusok mindenfelől.  Valahonnan mintha Bach Badinerie-je hallatszana (akár a fesztivál főcímzenéje is lehetne: játék, tréfálkozás, uram bocsá’ enyelgés, barokkos érzékiség). A Tirpák-emlékmű melletti színpadon Kosik Anita erőteljes dallamai, a KalandOldRock kíséretével fellépő Jerome szenvedélyes énekhangja csábít.

 Este a Művész Stúdióban a Vörös Postakocsi csapata “NYUGATOSOK ÉRETTSÉGIJE KELETEN” címmel vizsgázott Karádi Zsolt tanár úr elnöklete alatt. Nyolcvan perc derű, játék, nevetés. Kulin Borbála Babitsné Török Sophie Tanner Ilonka (a név ebben a formában korántsem teljes) Erdős Renée-ről szóló (uvuláris “rr”-rel ejtve) elemzését prezentálta, Béres Tamás A tirpák betyár meséjének tudós olvasatát, s gáláns ráadásként egy mese-valóságsó fergeteges paródiáját nyújtotta, Csabai László a francia gyarmati lira rejtelmeibe kalauzolt, Antal Balázs felbecsülhetetlen értékű információkat osztott meg az extraterresztriális (mindközönségesen földökívüli, galaxisközi) irodalomról, míg e sorok írója az Ulysses lefontosabb szakaszát interpretálta.

Élménydús napunk a Móricz Kert mű-romos mű-retró díszletei között a Jurij koncertjén zárult.

DSC_1297

 

Karádi Nóra fotói a napról: