És visszajöttem. Védeni a nőket.
Hogy nő voltam vagy férfi, nem tudom.
A szelíd féltékenység egyre csönget
a szívemben: surranó alkalom,
hogy többet tudhassak, és egyre többet,
tirólatok, kik nők vagytok talán,
de mostanában már, hogy egyre könnyebb
harc nélkül nyerni bárki oldalán,
el-elcsábít egy fényre éhes szöglet,
hogy bújjak ott el, tűnjek végleg el,
a zene helyett kínálja a csöndet,
csábító, bármit mond, az érdekel,
de visszajöttem, védeni a nőket:
a legnagyobb nőt utasítom el.

 

Szabó Attila fotója