Angyal

Lakást keresünk, erdőt, vagy tavaszt, ahol a március is talál parkolót?
Igyekszik felénk, de mintha először csinálna ilyet. Körözhet napestig
a madárcsivitelés egyirányú utcáiban, mégsem érkezik meg.
Nem rántja hirtelen félre a mondatot annál a helyhatározónál,
azon a koordinátaponton, bár eligazítom, mint egy rokon tájszólását.
 
Mi is most fedezzük föl Budapestet, a szóba jöhető
külvárosi terek kiállnak szemünk sarkába strihelni.
Beállóval hirdeti az ingatlanos, érdemes megnéznünk.
Alkalmi vétel ígérkezik, háló, nappali plusz még egy félszoba,
úgyis jön a gyerek. Apám, anyám ennyimegennyi év munkabérrel
toldják meg harmadíziglen számon tartott ági örökségüket,
és három szobába fektetik. Háló, gardrób, amerikai konyhás
nappali, magyarul nincs külön konyha, csak gépesített pult és kredenc.

Míg főzni tetszik együtt a család
de hát már csak mi volnánk nyugdíjasok
pardon milyen jól tartják magukat
ne haragudjon hányban tetszett születni
ötvenkettes pillanat mindjárt kiszámolom
honnan költöznének kétszintes házból
ne is mondja rossz a cserearány miféle
cserearányról beszél ennyimegennyiszer
ötven év munkaviszony az nem csereképes.
 

Három elkótyavetyélt kertre való madár csicsergését
nyeli el a teljes hangszigetelés, pedig most lenne idejük
füvet nyírni. Megérdemelt, békés öregkor vár rájuk
a redőnygurtnit és radiátorcsövet látványosan elrejtő,
csíramentes lakóparkban. Teherautók hordtak szeméttelepre
koloniál kanapét, könyvet, előszereteti értékük ha volt
ideig-óráig, az sincs többé. Dédapám festő barátjának
képeit hozzánk szállították családi aranyvonatok. Komjáti
Vanyerka Gyula imádkozó katonája falhoz állítva
nem a háború végét várja, csak a felületek falszabadulását.
Sóvárog érte Ménesi úti akt, Molnár C. Pál telt keblű skiccét
bespájzoltuk a hátországba. Szépen ki vagyunk stafírozva,
nőre és férfire mégsincs szükség. Honnan kezdjék elölről, s miért
adják össze, amijük hiányzik, halhatatlan egybekelendők?
Befújjuk vegyszerrel a hőhidak alá költözött penészklánokat.
Ki-ki ott húzódik meg, ahol tud. Nem száll rá több generációs
vagyontárgy, s ha mégis, fabatkát sem ér, akár nagyapám
bélyeg- és érmegyűjteménye, Lenin, Gagarin, Horthy Miklós.
 
Szárítókötélre csípteted vissza a fészkéből kipotyogott tavaszt:
szennyeskosárból gangra teregetsz hancúrozó rigót és verebet.
Ki hinné, hogy két hete még hó födte a Kékestetőt?
Lankáján sízők gurultak és kalimpáltak égbe röpült léccel.
Alábukott a Nap, és leoldott a láthatár kötése.
Áttetsző liftkockában merültünk fenékig, házilag
gargalizált velünk görgőkre tapadt, krónikus lépcsőhurut.
Szétáradtunk, kiürültünk haszontalan alapterületté.
Hűvösre tesz a mátrai Ötcsillag: állandó lakcímednél
tágasabb. Bal ágyféltekédre szorítkozva elérhető
az angyalföldi blokk csillagászati űrkategóriája.
Egyetlen hócsík futott végig az északi fakérgeken,
a nyár fölmetszett húsa behegedt. Ugyanazt tépték ki
belőle, ugyanazt az idegcsomót, ami a tűzfalak
kifordult arcában visszafénylik vagy összerándul.
Idehaza fölrepedt a gázkazántest magzatburka,
semmi egyéb említendő látnivalónk az ablakból.
Csupán a vakolatpattogzás, a girbe-gurba bádogeresz,
még ha le is húzom róluk a nyugati tájolást, hogy jobb lábfejed
kikandikáljon a házsarkoknál meggyűrt délutánból.
Látod-e félálmunk hóhatárát? Telket mérnek ki családtervezéshez,
kicsusszan combok közül a hüvelykúp, szétgurulnak az antibébik.
Önkielégítéssel távozik állásából az angyalkacsináló.
Kell-e még egy utolsót löknünk a lét olajozott forgóajtaján?
Nyílászárónként elvégezzük a vaksötéttől verőfényig
együtt és külön töltött órák benapozási vizsgálatait.
Összeillesztjük a dühből földhöz vágott hold cserépdarabkáit,
az antik törlesztőrészletek mozaikkupoláját.
 
Fölverték belső kerületeink négyzetméterárát angol
legénybúcsúk, Airbnb-ben ropják az RnB-t kifulladásig.
Budán egy kőművesceruzát sem ejthetünk le, úgy beépült.
Kapjuk az ívet köz- és magánvetítőktől, amiért nem igénylünk
három gyerekre családi otthonteremtési kedvezményt,
s költözünk mihamarabb befektetésnek is szenzációs
angyalföldi újépítésűbe, minél messzebb a virágpiactól.
Egyre kijebb tolódik a túlnépesedett városközpont,
s a mostani ár többszöröse üti utódaink markát, ha lesz
elég vér kis pucájukban, hogy odatartsák mások utódainak.
Légzésünket kiegyensúlyozottan ütemezve, jól szituált
lakosok, ellenőrzött körülmények között végigkocoghatunk
a Rákos-patak partján, akár a zsírégető pulzustartományig.
Hőháztartásom széljegyén törlendő szerelmek sorakoznak,
rád hagyta örökül emlékeit osztályrabocsátás, bontóper,
az utolsó páracsöppig kiszellőzött négy falból, az utolsó
madárhangig kiszáradt lombkoronából rád bízta végérvényesen. 

Szabó Attila fotója