A román újfilm (vagy új hullám) egyik legnagyobb érdeme az, hogy úgy próbált meg elszámolni vagy legalábbis valamilyen formában reflektálni a korábbi rendszer mindennapos traumáira, bűneire, hogy a hétköznapokból merített példákat. Mungiu méltán nagysikerű 4 hónap, 3 hét, 2 napja sem tett másképpen: egy tiltott abortusz folyamatát követhettük figyelemmel a ’80-as évek Romániájában, mely során két egyetemista lány megpróbálja minél zökkenőmentesebben letudni az ügyet, majd a felejtés áldott újtára lépni. Annak ellenére, hogy az abortusz témája pátoszt hozhat magával, illetve sokszor egyfajta politikai állásfoglalással jár együtt, a 4 hónap… egyik (ám nem egyetlen) érdeme, hogy a befejezése szembe megy ezekkel.

erettsegi-cristian-mungiu

Miután megtörténik a beavatkozás, és a film egésze alatt végig jelenlévő kíméletlen realizmus jegyében pár percig láthatjuk az elhajtott magzatot, Otilia lehajítja a halott embriót egy szemétledobóba, majd visszasiet a műtéten átesett barátnőjéhez, aki éppen falatozik a szálloda éttermében. Gabita rezzenéstelen arccal tanulmányozza az itallapot, míg barátnője meggyötörten figyeli. A háttérben esküvő zajlik, a vendégek boldogan italoznak, énekelnek, a hotel előtt pedig autók hajtanak el sietve, tülkölve. A mozgó, ám festményszerűen állandó beállítást Otila tekintete szakítja meg, aki egy pillanatra kinéz ránk, majd a kép elsötétül, következik a stáblista. E jelenet halálpontosan mutatja be azt az állandóságot, amely egy hasonló diktatúrában jellemező. Minden hétköznapivá alacsonyodik: Bebe úr követelései, Gabita viselkedése, Otila szenvedései és nem utolsó sorban egy 4 hónapos magzat abortálása. Habár Mingiu Érettségi című, negyedik nagyjátékfilmje már nem a Ceaușescu-korszakban játszódik, mégis hasonló végkövetkeztetést hordoz: Kelet-Európa nem változik, a tanulság sehogy sem tudott azóta se kiemelkedni a hétköznapok romlott, korrupt világából.

 A film főszereplője Romeo, egy nagy tiszteletnek örvendő orvos, aki megpróbál kibújni a rendszer korrupt csapdáiból: nem fogad el hálapénzt, gondoskodik anyjáról és mindent megtesz azért, hogy lánya külföldön folytathassa tanulmányait. Természetesen ő sem hibátlan, hiszen szeretőt tart, gyakran megfeledkezik anyjának tett ígéreteiről, és nem képes felnőtt módjára dönteni felesége és titkos partnere között. Lánya, Eliza a külföldi továbbtanulás utolsó fázisához ért: kitűnő bizonyítvány elé néz, az angliai ösztöndíjat pedig biztosan megkapja, feltéve, ha jeles érettségit tesz. A vizsga előtti napon azonban megtámadják, és majdnem megerőszakolják. A lány lelkileg megroppan, aminek következtében az első vizsgatételt nem képes a várt szinten teljesíteni. Romeonak ezen a ponton mindent meg kell tennie lányáért, hiszen ha a következő és egyben utolsó vizsgát nem írja meg közel hibátlanra, lánya Romániában marad.

            Az Érettségiben látható helyzetek, helyszínek és figurák egyfajta kelet-európai kollektív tapasztalatrendszerben helyezkednek el. A kissé lepukkant lakótelepi környezet, ahol mindössze egyetlen munkás dolgozik a csatornarendszer felújításán, a kórházi folyosókon látható repedezett mennyezet és vakolat, az apróbb szívességek miatt hirtelen szorgalmasabbá váló rendőr stb. – ismerősek a régió lakosainak, éppen ezért képes a film minden szájbarágás nélkül azonnal hatni. Nem kell sehova se terelni a néző tekintetét, nincs szükségünk tolmácsra, hiszen Romeo motivációja, reakciója ismerős és egyben logikus a számunkra. Habár a film központi témája Eliza érettségiének elintézése, nem kizárólag erre koncentrál. Romeo egyfajta generációs nézőpontváltást lát lányában. Feleségével és édesanyjával is összeütközésbe kerül, amiért ennyire ragaszkodik Eliza külföldi terveihez, hiszen szerintük csak a fiatalok tudják megváltoztatni az országot. „Nekünk is ezt mondták”, – feleli Romeo, aki bőven a ’89-es forradalom generációjához tartozik, de már menthetetlennek látja a helyzetet. Eliza a ’90-es évek nemzedékének tagja, aki már csak szüleitől hallott a kommunista rezsimről, de utóhatását minden nap magán érzi, hiszen a szülei korszakából itt maradt, számunkra is oly ismerős helyszínek, karakterek között mozog. Mungiu nemcsak a jelenkori társadalmi berendezkedést ábrázolja, hanem a generációk közötti nézőpontváltás valódiságát is megkérdőjelezi. Eliza számára, aki becsületesen, nem kevés munkával és bőséges anyagi támogatottsággal jut el a külföldi egyetem küszöbére, a vesztegetés, a fusizás és az okoskodás csupán szülei elbeszéléseiben létezik. Romeo éppen ezt a helyzetet próbálja fenntartani azzal, hogy a múltban kialakult és továbbélő mindennapi korrupció segítségével mindent megtesz, hogy lánya valóban ki tudjon szakadni környezetéből. Ám, ahogy a múlt berendezkedései átragadtak a jelenkorba, úgy tételeződnek át az apa tettei a lányára, akinek, ha a javítótanár számára megjelöli a dolgozatát, garantált a külföldi emigráció, de végérvényesen a múlt értékrendszerébe kerül vissza.

 Ez az értékrendszerváltás azonban általános jelenségként tűnik fel a filmben, amely stílusában és a szereplők viselkedésében, reakciójában mindvégig a hétköznapiságot hirdeti. Ezt bizonyítja a főleg kézikamerával, sokszor kitartott, hosszú snittekben felvett jelenetek. Míg Romeo a rendőrségen keresztül, az érettségi bizottság elnökén át próbálja valahogyan javítani Eliza esélyeit, a mindennapok zavartalanul haladnak a maguk természetességében. Senki se figyel igazán oda Romeo szeretőjének kisfiára, aki szinte mindenhova maszkban jár, ahogy az is háttérzajjá válik, ahogy két rendőr megbeszél egymás között egy korrupt üzletet. Az Érettségi tele van talányokkal, sokszor meg is idézi Haneke Rejtély című filmjét. Egy titokzatos alak folyamatosan zaklatja Romeot és családját: valaki bedobja kővel az ablakukat, a kocsi belső teréből állóképen láthatjuk, ahogy a képkivágaton kívül egy tégla betöri az autó szélvédőjét, Eliza feltételezett támadója pedig a film egyik jelenetében feltűnik a háttérben, majd elmenekül Romeo elől. A Rejtéllyel ellentétben nem ismerjük meg az indítékot, ahogy a tettes kiléte is homályban marad, egyszerűen bekerül a mindennapok rendszerébe és egy véget nem érő történetté alakul át.

Az Érettségi a 4 hónaphoz… hasonlóan egy olyan helyzetet dolgoz fel, amely kiemelve kitüntetett (esetleg traumatikus) szerepet kaphatna, de a film kíméletlenül, puritán, de éppen ezért rendkívül hatásos módon mindennapossá alakít. A díszletek és figurák egyaránt ismerősnek hatnak, és a lehető legközelebb kerülnek az életszerűséghez, amely a színészek játékára is kivétel nélkül igaz. Cristian Mungiu tovább lépett a Ceaușescu-érából, de szereplői annak ellenére, hogy füstös, szocialista hotel helyett modernizált bérlakásokban esznek, még mindig fájdalmasan elfogadják, hogy a személyes történeteik nem kiemelkedőek és nincs bennük semmi tanulság.