Repülőhal
Egy hetedik kerületi színház pincéjében,
ahol az óra már ősz óta fél kilencet mutat,
valahány órakor ültem, ittam,
és arra gondoltam, hogy túl fiatal
vagy túl öreg vagyok a szerelemhez.
Kést kezdtem rajzolni: legyen eszközöm,
hátha nemsokára azt hallucinálom,
hogy megöllek. Aztán karcoltam tovább
és repülőhal lett belőle, úgy látszik,
féltelek még a firkakéstől is.
Eltelt valahány óra. Aznap reggel még
virágokat akartam növeszteni a
parkettából, még ha ehhez rombolnom is
kell, estére meg repülőhalakkal próbálok
távol tartani magamtól valamit,
ami már régen nincs sehol.
Kíváncsi vagyok, meddig rakódnak
egymásra a rétegek, számít-e
az idő, lelegelte-e a bárány a rózsát.
Talán halott leszel, mire feljövök innen.
A vég
Azt hittem, ennél már nem lehet
rosszabb, de az akkori kedvenc
kocsmánkból tropical bar lett
és ezért most neonpálmák
világítanak a zsinagógánál.
A kezdet
Kiskorom óta félek,
hogy a játékaimnak lelke van
és ma a macim úgy nézett rám,
mintha meg akarna ölni – azt hiszem,
ideje elköltöznöm.
Terenyei Tímea illusztrációja
