Észlelés

Nézze, én tudom, hogy maga 
nem létezik, hogy nem jön el, 
hogy a romantika nem pálya, 
életműfajnak választani tiszta 
szívás. Költő és forradalmár, 
meg ilyen rég devalválódott 
ideák, eltévesztettem a századot, 
anakronizmus vagyok testet 
öltve, de higgye el, már rég 
nem hiszek bennem. 

Szóval, igen, én vagyok, akit keres. 
Igazából nem tudta, hogy. Hát én se. 
Hogy még élek. Türkiz minden. 
Valamiféle szenvedély.Tudjuk, 
hogy ilyen nincsen. 
Holnapra leperget, mint kutya 
a vizet, habokból fölmerült 
vízi szörnyet, kinek nemléte 
bizonyítva van. Én meg, 
ahogy nézem, már megint 
ott nem leszek, ahol maga nincs. 

Antiszonett

Az öröklétet nem igénylem, Kedves. 
A szíved se add ide, csak osztatlan figyelmed. 
Ne riadj meg, nem tervezek hosszabb távra, 
Nem kell a  mindig is, a soha még, az utána. 

Nem kell, hogy belém halj, nyugodtan felejts el. 
Jó az úgy, ha holnap az új nap nélkülem kel. 
Ez itt nem romantikus, s nem fejlődésregény. 
Nem vagyok se angyalod, se híved. Csak: én. 

Nem vagyok senkid és nincs rám magyarázat, 
de akarom, hogy bennem viszonozd a vágyat, 
s ha már beléd akadtam és nincsen rád vigasz, 
legyél. Ne az igazi, de legalább egyszer igaz. 

Ne légy enyém. De ha ágyba bújsz velem, 
viseld el, hogy a lelkem is meztelen. 

time