Reggel
Kövessetek, kivezetlek titeket
a sötétségből! – mondta a felkelő
nap még a látóhatár pereme alól.
Az ég széle megemelkedett, mintha
fedő karimája lenne. Kiabálás hallatszott
be: Mindjárt puhára fő, a hús már
jó, de a krumpli még kemény!
A lábasból zendülve bukkant ki
a levágott kakas, feje visszaült
a bőrtelen nyakra, szárnyakat
húzott magához a zsíros vízben,
szürke taraja remegett, egy hang se
jött ki a torkán: Ez már a feltámadás? –
kérdezte gondolatban, de csak hajnaladott,
de csak reggeledett, de csak itt volt a délelőtt.
Trakl-fraktál
Séta a nyárban,
érő gabonatáblák közt.
Álldogáltunk a tornácon, a fecskék
ki-beszálltak. Kezünkben sörösüveg.
Nem szép: jókedv és eltitkolt
zokogás. Az este vad illata
hömpölyög a búzaföldek
felől. A meszelt falnak
döntöm homlokom.
Az út menti árkok szárazak,
de ezüstösen csillan
meg bennük egy-egy
műanyagpalack a holdsütésben.
Van más is, mint az éjszaka:
távoli úton autók fényszórója.
kép forrása: ironinsulin.com
