“Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”
A szerzőről

Illés Zoltán
1976-ban születtem Tiszalökön, majd a középiskolás éveim végéig Nyíregyházán nevelkedtem. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségiztem, ott szervezője és egyik szerzője voltam az akkor megjelent zrínyis versesköteteknek (Valami elindult - 1994, Avartánc - 1995). A Szegedi Egyetemen szereztem magyar szakos tanári diplomámat 2001-ben. Mindeközben verseim jelentek meg egyetemi lapokban, illetve az akkoriban működő Báthori Utca nevű rockzenekar basszusgitárosa-dalszerzője is voltam. Az egyetem után egy kis faluban tanítottam évekig, majd 2007-ben a Nyíregyházi Waldorf Iskolába kerültem. Ekkor alapítottam Tiergarten nevű zenekaromat, s ekkoriban kezdtem a fotózással is foglalkozni. Verseim jelentek meg a Spanyolnáthában, a Partiumban, novelláim a Tiszatájban, a Bárkában, és számos más helyen. 2013 óta az Óbudai Waldorf Iskola gimnáziumi magyartanára vagyok. Ez az első alkalom, hogy fotóim művészeti folyóiratban megjelennek.
Kapcsolódó hozzászólások
Triptichonok 2: -“Szép templomodba járok, zokogni” – három fotó versidézetre
2018. január 12. péntek
Triptichonok 6.: “Úgy vergődött, mint ahogy a hóhér kezében vergődik a halálraítélt”
2018. március 2. péntek