“Gyönyörű az uttalan rengeteg,
ujjong lelkem a parton egyedül;
egy társaság van, hol nem szenvedek:
a mély tenger, hol az ár hegedűl.
Megvetlek, ember! Természet, te hű,
meghitt barátom, benned rejtezem:
fogadj be hát Mindenség, lelkemen
a mondhatatlan űl, kiáltó rejtelem.”
A szerzőről

Illés Zoltán
1976-ban születtem Tiszalökön, majd a középiskolás éveim végéig Nyíregyházán nevelkedtem. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségiztem, ott szervezője és egyik szerzője voltam az akkor megjelent zrínyis versesköteteknek (Valami elindult - 1994, Avartánc - 1995). A Szegedi Egyetemen szereztem magyar szakos tanári diplomámat 2001-ben. Mindeközben verseim jelentek meg egyetemi lapokban, illetve az akkoriban működő Báthori Utca nevű rockzenekar basszusgitárosa-dalszerzője is voltam. Az egyetem után egy kis faluban tanítottam évekig, majd 2007-ben a Nyíregyházi Waldorf Iskolába kerültem. Ekkor alapítottam Tiergarten nevű zenekaromat, s ekkoriban kezdtem a fotózással is foglalkozni. Verseim jelentek meg a Spanyolnáthában, a Partiumban, novelláim a Tiszatájban, a Bárkában, és számos más helyen. 2013 óta az Óbudai Waldorf Iskola gimnáziumi magyartanára vagyok. Ez az első alkalom, hogy fotóim művészeti folyóiratban megjelennek.
Kapcsolódó hozzászólások
Triptichonok 2: -“Szép templomodba járok, zokogni” – három fotó versidézetre
2018. január 12. péntek
Triptichonok 6.: “Úgy vergődött, mint ahogy a hóhér kezében vergődik a halálraítélt”
2018. március 2. péntek