Tíz haiku
ablakom előtt
áttetsző függöny súlya
reggeli zápor
reggeli álom
varjú röpte ível át
riadt szobámon
őszi erdőben
hangyák elhagyott útja
porladó rögök
vaskos ágak közt
a könnyű tölgyfalevél
zizzenve hullik
véres tollkupac
varjútetem a fák közt
korai halál
tán az ott a nap
dermedt tompa színtelen
a fény megfagyott
megfagyott fűszál
nyáron katicabogár
röppent fel róla
jeges pocsolya
tűnődve nézem magam
törött tükörben
kukásautó
zúgott el a ház előtt
nem is lassított
üvegszilánkok
szerteszét az aszfalton
ijedt féknyomok
