A Krúdy-emlékév alkalmából szerkesztőségünk azzal a kéréssel fordult kortárs írók, költők, irodalmárok felé, hogy meséljenek személyes, meghatározó Krúdy-élményeikről.
A Krúdy-féle katarzis
Addig a töpörtyűt utáltam,
de megkívántam, úgy írta le Krúdy.
Az olvasástól változott a vágyam.
Ennél nem kimutatható simábban,
hogy mért hasznos, vagy mért veszélyes írni.
Addig a töpörtyűt utáltam,
a húsban, tésztában, lekvárban
leltem erőt, még fel tudom idézni.
Az olvasástól változott a vágyam,
de egészségkárosító irányban
(a legtöbb orvos, azt hiszem, így véli).
Addig a töpörtyűt utáltam,
ropog, és szétolvad a szájban,
az íze új, az érintése régi.
Az olvasástól változott a vágyam,
a tetszésemmel fordított arányban.
Én nem tudom ezt másképp elmesélni.
Addig a töpörtyűt utáltam,
az olvasástól változott a vágyam.
A sorozat korábbi darabjai:
Bedecs László: Ha Krúdy, akkor Óbuda
Novák Zsüliet: Krúdyról, Álmoskönyvről, Wart Erzsébetről és rólam
Margócsy István: “A tél hajnali csodái”. Krúdy-élmények egykor és ma
