Fordulat
A közelség azonban megrémíti.
Az ágya közterület,
de a vacka egyszemélyes.
Lámpaoltás után felöltözik,
irtózik az idegen test melegétől,
ingerülten fújtat és hátat fordít.
Éjjel kívánja az ölelést,
reggel inkább csak idegesíti.
Átkarolva ébredni sem szeret.
Vigyázzban fekve tűri a kötelező
perceket, majd gyorsan kilép
a hidegbe, kibúvónak használva
a kávéfőzést. Majd kétszer fordítja
a zárban a kulcsot.
Ha valaki visszajön, beengedi,
de beleharap a simogató kézbe.
A visszatérő kóbor kutyákat
lesütött szemmel kergeti
ki az utcából.
tükör
egy ideje hiába nézek tükörbe
nem látom benne magam
férfitenyerek takarják a mellem
férfiajkak fedik el az arcom
férfiujjak húzzák félre a hajam
férfivállak tartják a combom
formátlan formák a keretben
folyton mozgó-nyüzsgő méhkas
egy ideje nem látom magam
hiába nézek tükörbe
Egyre
több
Megint azt álmodtam,
hogy terhes vagyok tőled.*
Ennek titokban mindig örülök,
és arról fantáziálok, hogy hosszú,
összetett mondatokban kiabálok veled,
mintha csakis a te hibád lenne.
(Néha eszembe jut,
hogy vajon a férfiak is szoktak-e
kiabálásról álmodozni.)
Szóval gyereket vártam,
rajtam nem látszott semmi,
csak a két csík mutatta.
Valamiért azt hittük, hogy kislány,
valószínűleg azért,
mert rózsaszínűek voltak a csíkok,
vagy mert lánynévre
több ötletem volt.
Aztán teltek a hónapok,
te meg folyton babakocsikkal
és etetőszékekkel állítottál haza,
olyan ronda kantáros farmert hordtam,
és törölgettem a hasamról
a gélt az ultrahang után.
Az utóbbi két intézkedés
teljesen felesleges volt:
sosem nőttem egy centit sem.
Mindig úgy ébredek fel,
hogy nem születik meg a gyerek.
Csak egyre több és több
élettelen magzatot
cipelek magammal
a következő álomba.
*Egyébként az a tervem,
hogy több verset is közzéteszek
a nem várt (és nem létező)
terhességemről, ti meg találgathattok,
hogy rólad van-e szó.
