{leveszem}

felvezet a lépcsőn, az ajtó előtt megáll,
kinyitja, (bemegyünk: a nappali tágas,
az anyja rendezte be, a kanapé fölött egy őz
iszik a patakból, a háttérben naplemente,
ő sose tenne ki ilyen képet a lakásába,
egy másik kulcsot vesz elő, a szobája előtt megáll,
kinyitja, [bemegyünk: egy ágy, polc és asztal,
a könyvek gerincén végigfut a hideg,
eszembe jut valami, sürget, hogy essünk túl rajta,
{leveszem a harisnyám} átmelegszik a szoba]
kijövünk, a fürdőbe megy, utána nézek, azt
hiszem ideje menni) kikísér, becsukja.



inszomnia

(1)
a konyhában áll a füst, már
mindenki alszik. apró fognyom maradt
a hamutál szélén, szét akarod morzsolni
az ujjaid közt. a szobákba ragadtak
az emberek, akikkel laksz. rájuk látsz, pedig
a falak takarnak, szemeddel fényképezed le őket,
álmukban mint a halottak,
mozdulatlan minden rezgésük.

 (2)
a kollégiumi szobák sötétek és mocskosak
pár embert összezárnak jut nekik egy ágy
egy asztal egy szekrény egy polc a hűtőben
a fogason egy akasztó és egy kulcs amiből
csak egy lehet igazi a többi másolat
és a szobában nem lehet nyugtod ha egy
régi szeretőd nevét valaki a fejed fölötti
polcba véste éjszakánként rálátsz mintha
világítana nem bírsz tőle aludni de lekaparni
se mered mert fájna a polcnak a névnek neked
aztán ha kiszárad a szemed elalszol pár ember
mellett a sötét és mocskos kollégiumi szobában

2018/2 lapszámunkból.