Egyre több magyar film készül határon túli színészek közreműködésével, illetve határon túli helyszíneken. Kostyál Márk Kojotja példának okáért megmutatta, hogy érdemes az unásig a vásznon tartott arcok helyett a magyarországi néző számára nem annyira ismert, de tehetséges és a szakma felé alázattal bíró színészeket szerepeltetni. Bagota Béla első nagyjátékfilmje is így tesz. Ám nem csak hogy erdélyi színészeknek ad lehetőséget, hanem erdélyi tájakon, pontosabban Balánbánya környékén játszódik. A Valanban egyszerre jelenik meg a természeti táj szépsége és az egykor szebb napokat is megélt romániai bányaváros lepukkantsága. Ez már önmagában misztikus sejtelmességet kölcsönöz a filmnek, aminek a forgatókönyvét is Bagota jegyzi.

A szerzői alkotás másfelől is ismerős lehet. A stílusjegyeit tekintve az északi filmgyártás hatásai érezhetőek a filmen. Hasonló alkotást nem egyszer láttunk már. A szomszédos, hasonló, de mégis eltérő kulturális környezetben élők közt megbúvó feszültség nem egyszer fokozza az izgalmat és a humor forrása is egyben. Ilyesmit megfigyelhetünk svéd-dán környezetről szóló filmekben, akár sorozatokban is. Bagota alapötlete, hogy valami hasonlónak működnie kell román—magyar viszonyrendszerben is, teljesen jogos feltételezés. Bár a skandináv és a székelyföldi példa egymás mellé téve inkább talán azt bizonyítja, hogy az északi népek régebben és másként csiszolódtak össze egymással, mint a vegyes lakosságú Erdélyben élők. Bagota ennek folytán nem adagolja filmjéhez különösebb mértékben a humort, pedig finom vonalúan volna mit kiaknáznia.

A rendező inkább a sejtelmes szálat igyekszik elmélyíteni a hegyvidéki környezetben. Illetve (bár nem kimondottan, de némileg érezhetően) a román—magyar ellentétre épít kezdetben. Persze figurái nem didaktikusak. Ahogy haladunk előre a történetben, a világos kontra sötét színezetű kép összemosódik, és kellőképpen árnyalva lesznek a karakterek. Persze rendőrsztori ez a javából. Egy olyan nyomozás története, mely fikció ugyan, de a háttere, példának okáért a lánykereskedelem, igencsak valós háttér a közeli s távoli környéken. Igaz, a fiatalkorú lányok prostitúcióra való kényszerítése igazából mellékszál, a történetnek csupán az eredője.

Ahogy a kezdő képsorok is utalnak rá, a történet a múltba vezet vissza, egészen az 1989-es forradalom idejére. Egyébiránt a Ceaușescu-éra legvégét érzékeltető jeleneteket a rendező úgy vezeti át a mába, hogy azt is megmutatja, Románia hogyan is burkolózott évtizedekig az időtlenségbe. Az illegális bordély salétromos falai, vagy a szállodai miliő és az ottani mulatozás jelenete is arra utal, hogy a kommunista világ óta alig változott bármi is ezen a környéken. Ezt persze még inkább érzékelhetjük a vidéki, elszigeteltebb környezetben, a kis bányavárosban, Valanban. Innen a sejtelmes cím is.

Mindenesetre a fiatal brassói rendőr, Péter (Krisztik Csaba) és társa, Bogdan (Ciugulitu Csaba) igazi kemény zsaruk. A prostitúció felszámolása a feladatuk. Hétköznapjaiknak része az életveszély. Már ez önmagában úgy van felvázolva Bagota filmjében, hogy hihető, és nem érzékelhetők rajta az amerikai filmekből átvett panelek. Izgalmat és realitást kapunk egyszerre. Némi párkapcsolati háttértörténettel persze. Már csak azért is, mert a rendező ezzel is árnyalja a főszereplő Péter karakterét. De ezt az „idillt”, mint ahogy az lenni szokott az efféle műfajú filmekben, egy telefonhívás zavarja meg.

Pétert, vagy ha úgy tetszik, Váradi őrnagyot utolérni látszik az őt egyfolytában üldöző múlt kísértete. Ugyanis, mint a múltbéli jelenetek is utalnak rá, Péter elvesztette a húgát a zavaros forradalmi időkben. (A gyerekkori Pétert mellesleg Cservák Zoltán alakítja, aki karakter-megformálásával kitűnik a fiatalok mezőnyéből.) A főhős már csak ezért is végzi iszonyat elánnal bulldog-kitartást igénylő munkáját. Most mintha lehetőség adódna arra, hogy lezárja (magában is) ezt a rég nyitva lévő aktát. Így visszatér Valanba, gyermekkori traumájának helyszínére. A hely tehát adott. A két idősíkot az egykori pap-tanár és nagybácsi, János (Hatházi András) köti össze, akit a szervek láthatóan nem igazán kedvelnek, mint ahogy semmiféle kotnyelest sem. A nagybácsi kíváncsisága is hajtja előre a történetet.

A tesze-tosza és egyébiránt korrupt rendőrség képe nem ismeretlen számunkra. Ez is a mindennapi realitás része, ha az ember veszi a fáradságot és belehallgat a mostani romániai hírekbe. Minden megvan a filmben is, ami csak kell. Az egykoron a mundér becsületében hívő, de meghasonlott helyi rendőrfőnök, az alkoholista Dragoș, Tollas Gábor megformálásában. A dadogós irodai beosztott, Milán, aki terepmunkára alkalmatlannak látszik, ezért észrevétlenül ugyan, de a nyomozói háttérmunkát végzi – Meszesi Oszkár alakítása. Továbbá a kiégett törvényszéki orvos (Erdei Gábor rövid jelenetei). De, mint utalnak is rá nem egyszer a filmben, a rendőrség igazándiból dísznek van csak jelen ezen a vidéken.

Nem is csoda. Hiszen a vidék lakosai is mind levitézlett emberek, a rendszerváltás vesztesei. Egy zsebben vannak a rendőrséggel. Egy kéz eteti őket. Mátray László brutális férjet és apát alakít, olyat, akinek nincsenek igazán elvei, csak a régi szokásrendbe kapaszkodik bele. Nincs igazán kibontva, hogy Miklós, nevezzük nevén, milyen motivációkkal bír. Az van érzékeltetve, hogy ezen a vidéken szinte minden férfi ilyen. Pál Emőke Lillája is eszerint működgetne. A megfélemlített asszony karaktere már csak ennek örvén sincs elmélyítve. Hirtelen cselekedetei néha nehezen érthetőek. Öncélú rendezői szándéknak tűnnek. Mint ahogy a Nyakó Juli által játszott zavarodott asszony is kissé el van kenve, az ő karaktere is több teret érdemelne. Ha csak nem ütjük el ezt annyival, hogy ez a férfiak világa, az asszonyok itt nem igazán érdekesek. Mert nem kéne.

A sorozatgyilkos profilozásának igényessége a mélyszegény vidék igényeihez van mérve. Egyedül a mélyen érintett megszállott főhős, aki gondolkodik egyáltalán valami ilyesmiben. Persze az ő nyomozása is könnyen tévutakra vezet, többek között azért, mert látását elhomályosítja személyes érintettsége. Így bekerül néhány figyelemelterelő mellékszál is a történetbe. De ezek a műfaj ismerőit nemigen vezetik félre. És ez is a film legnagyobb hibája: a klisékre épít, a forgatókönyv nem tartalmaz különösebben meglepő fordulatokat, ki lehet találni, hogy mi lesz a nyomozás vége. Az izgalmak nem vonják el annyira a figyelmünket, hogy a történet végső megoldása ne jutna közben eszünkbe.

Mindent összevetve: a ValanAz angyalok völgye mégiscsak megállja a helyét, főleg Garas Dániel operatőr munkájának és azon színészek játékának köszönhetően, akiket ebben az értelemben kiemeltem. Bagota első nagyjátékfilmje érdekes kísérlet. Ezért is akadhat el a hangunk, miután végignéztük a filmet. Ha a skandináv példát tekintjük követendőnek, még az is lehet, hogy a Valan utat nyit a kétnyelvű környezetben a hasonló filmek elterjedésének. Őszintén szólva, én nem bánnám, volna ebben potenciál bőven.

Valan – Az angyalok völgye, magyar krimi-dráma, 97 perc, 2019 .