2019/1. lapszámunkból

Ha böngészőt és/vagy képes szótárt keresünk gyerekünknek vagy akár ajándékba, akkor egyszerre van könnyű dolgunk és vagyunk mégis nehéz helyzetben, hiszen az igényes és esztétikus kivitelezésű kiadványok között óriási választékkal szembesülhetünk.

E gazdagságban pedig többféle vizuális nyelvvel és stílussal találjuk szemben magunkat. Az egyik alapböngésző közülük Richard Scarry Tesz-vesz város című sorozata, amin az ötvenes évektől több országban több nemzedék is felnőtt. E sorozat nemcsak számos fordítást élt meg, hanem egyúttal vizuálisan is megjelenítette a jól ismert állatszereplőin keresztül a huszadik század fontos helyszíneit, változásait és a világunk szemléletének fontosabb állomásait, amelyek éreztették a hatásaikat a mindennapokban is. Hasonlóan meghatározó a kétezres évektől Rotraut Susanne Berner gyerekeknek szánt böngésző-sorozata, amely végtelen számú mese lehetőségét rejti magában. Humoros képsorozatán keresztül a naptári év eseményeit követve mutatja be a kisváros fontos, érdekesebbnél érdekesebb helyszíneit és szereplőit a legkisebbek számára. A Téli böngésző, Tavaszi böngésző, Nyári böngésző és az Őszi böngésző, illetve az Éjszakai böngésző számos nyelven és országban több kiadást is megérve jelent meg. Szívet melengető megtapasztalni, hogy egyaránt megtalálni őket akár lengyelországi családoknál, akár svájci kis faluban élő kisgyerekes család gyakran fellapozott könyvei között, mint ahogy a hazai gyerekeknek és családoknak is egyik legkedveltebb böngészője. Berner sorozata – a Tesz-Vesz város egyes részeihez hasonlóan –, képi világa révén és az oldalain található számos párhuzamosan megelevenítő életszerű történeten keresztül közös élményt/vizuális tapasztalatot és mintegy oda-vissza átjárást biztosít a különböző kultúrájú és nyelvű gyerekek között, amiben nem kis szerep jut a sorozat képi humorral is bőségesen átitatott részletgazdag illusztrációinak.

Szintén meg kell említenünk Susanne Gernhauser a Scolar kiadó által kiadott Keress, találj, mesélj! című sorozatának tematikus köteteit. Mellettük még számos, egy-egy témakör bemutatását vagy adott helyszín ábrázolását felvállaló kiadvánnyal kell számolnunk. Hogy csak néhány példát hozzunk az utóbbi években megjelentek közül: Ali Mitgutsch: Négy évszak a parkban, Pikler Éva: Balatoni böngésző, Schaml Róza: Budapesti böngésző, Baranyai András: Európai böngésző, Kőszeghy Csilla: Karácsonyi böngésző, Katherine és Gareth Lucas: Hová bújt? Keresd meg!, Aleksandra Mizielińska és Daniel Mizieliński: Világlátó. Térképkönyv című kötete és a szerzőpáros magyarul még nem, de több nyelvterületen is megjelent Mamoko című böngészője, Didier Balicevic és Anne-Sophie Baumann három részes sorozata, a Forgó-mozgó járműveim és további csodás gépek – Földön – Vízen – Levegőben, a Sürgés-forgás az építkezésen és az Izgő-mozgó nagyváros, Hartmut Bieber: Óriásböngésző – Nézz, láss, keress!, de ide sorolhatjuk olyan nagysikerű, ismert mesekönyvek böngészőit is, mint például Zdenék Miler: A kisvakond nagy böngészője és Sven Nordquist: Fedezd fel Pettson és Findusz farmját! című böngészője.

A felsorolásból nem maradhat ki a francia illusztrátor, Joëlle Jolivet neve sem, akinek ugyan magyarul még nem, de több más nyelvterületen is ismert a nagyformátumú (27,5×38,5 cm), kétrészes képes szótára és böngészője. 2002-ben látott napvilágot látott az állatvilágot bemutató Zoo Logique és 2004-ben Presque Tout címmel jelent meg a világ dolgait és élőlényeit bemutató böngészői. Az első kötet oldalpárjain egy kaméleon vezet végig játékosan, elbújik és beolvad a körülötte sűrűn, egymás mellett felsorakozó állatok között, akiknek nemcsak a legkülönfélébb mérete és ábrázata lepleződik le, hanem a megnevezésük is. A második kötet viszont a címéhez híven valóban majdnem mindenről szól, a tematikusan szerveződő oldalpárokon láthatóak a növények, gyümölcsök, zöldségek, állatok, az emberi test felépítése, a történelem során változó öltözködés formái, különböző népek viseletei, lakóházak, szerszámok, járművek földön, vízen és égen, végül pedig a hangszerek legkülönfélébb fajtái is.

E fentebb felsorolt képes szótárak vizuális szemléletén túllépnek és egyben egy igen különleges színfoltot jelentenek szürreális képi világukkal a kétezres évek elejétől megjelenő Tom Schamp flamand illusztrátor felettébb mozgalmas, egyedi képi nyelvezettel és friss humorral, iróniával erőteljesen átitatott böngészői. Közülük magyarul, a több nyelven is kiadott, különféle helyszíneket bemutató Ottó-sorozat két része látott napvilágot: az Ottó és a város, illetve az Ottó a hóban. Az olvasó egy utazásra kíséri Schamp meséjének hőseit, a macskagyereket és apukáját, akik egy autóban ülve járják be egy európai nagyváros zsúfolt, mozgalmas történésekkel teli utcáit és a síparadicsomokhoz vezető autópályát. Ez a különös utazás egyben egy abszurd vízió is, amelyben egymásba mosódik az álom és a valóság.

A szerző egy valóságon túli világ ábrázolásával mutat rá világunk valós tulajdonságaira. Állatszereplőin, akár egy-egy jellegzetes és izgalmas karakteren keresztül jeleníti meg a nagyváros lakóinak sokszínűségét, aminek nyüzsgésében és zsúfoltságában sokféle foglalkozás, életforma és stílust elevenedik meg. Ebben a közegben semmi sem furcsa, azaz épp a másság és a sokszínűség válik természetessé. Az oldalpárokon látható többek között az utcazenélő rozmár, a virágmintás ruhában várakozó nyuszilány, a csíkos nadrágban és magassarkúban tipegő napszemüveges kecskehölgy, aki egyszerre két telefonon beszél, a bundába és sapkába bújó elefántmama, a zebrán átaraszoló szmokingos napszemüveges zebraúr, a nyakkendős, öltönyös és tornacipős zsiráfúr, a jól fésült csíkos öltönyős orrszarvú, a rózsaszínű párduc a Puma cég logójával és egy Panter feliratú táskával, a piros csizmában rózsaszín miniruhában, prémben és kalapban pompázó skarlát íbisz vagy a mikulás ruhában és piros tornacipőben bevásárló szatyorral sétá ló rénszarvas, az újságolvasó egér, a Marilyn Monroe libbenő szoknyájában szemlélődő tukánhölgy, a csíkos pulóveres szemüveges róka stb. Nemcsak a szereplők, hanem a járművek és az épületek is különleges formákkal telítődnek, így vizuálisan többletjelentés hordozóivá is válnak: Laposte prior felirattal ellátott boríték formájú postásautó, rózsaszín tárcsás telefon alakját öltő autó, banánverda, sün és teknős alakú járgány vagy sastekintetű sportkocsi, felhőbe simuló tekintetű ceruzaház vagy könyvespolcformájú épület. Ők adnak lendületet a gyerekek számára a végtelen számú és irányú történetek felfedezéséhez vagy éppen tovább szövögetéséhez, miközben Tom Schamp sorozata tökéletesen vissza is adja napjaink európai nagyvárosainak nyüzsgését. Ez a sok szálból fűződő mai mese szintén végtelen számú variációt rejt magában, amiben egymás fölé és mellé rétegződnek az események, illetve a legkülönfélébb életterek, melyeknek egyes részleteit bármikor a legváltozatosabb variációk szerint olvashatjuk össze vagy újra- és újra elmesélhetjük.

Az Ottó-könyvek lapozásakor felhagyhatunk a korábbi olvasói szokásainkkal, hiszen az illusztrátor szerző gyakran állítja a feje tetejére a világot. Ugyanis ahhoz, hogy követni tudjuk Ottó és apukája autójának útvonalát, nemcsak a lapokat kell forgatnunk, hanem a könyvet is. Az irányjelzések vagy az útvonalak haladási lehetőségeinek segítségével vagy akár újabb, még nem jelölt útvonalak kipróbálásával a kis és a nagyobb olvasók egyaránt partnerré és ezáltal aktív részeseivé válnak a város zegzugai felfedezésének.

Az Ottó-könyvek kétségtelenül igazi családi könyvek, hiszen nemcsak a gyerekeknek nyújtanak izgalmas olvasmányt, hanem a felnőtteknek is, akik Schamp izgő-mozgó nagyvárosában felismerhetik a popkultúra különböző utalásait, a feliratok révén a fogyasztói társadalom egy-egy meghatározó nagy márkanevét és szimbólumát, mint ahogy szintén feltűnnek a képzőművészet huszadik századi irányzatai és alkotói egy-egy jelenet, kép vagy név révén. Ez utóbbira kiváló példa az utcán ég felé növekedő napraforgó, ami az emeletre érve belesimul a Van Gogh napraforgóit körbe ölelő képkeretbe, vagy a háromemeletes társasház, amelynek felsőszintjein Magritte felhője és almája jelennek meg, miközben az alagsorban egy kutya szájába helyezkedik ugyancsak René Magritte A képek árulása című festményének a pipája, ami egyúttal az első emeleten levő kandalló tűzét táplálja. A képzőművészeti múzeumot ábrázoló oldalpáron a bibliai utalásokra épülő alkotások imitációit láthatjuk, egy szinttel fentebb a klasszikus csendélet- és portréfestés egy-egy műremekének utánzatát, a kötetet megfordítva pedig előtűnik a modern és posztmodern vizuális művészetek számos alkotása. Felismerhetjük közöttük például Constantin Brâncuşi, Henry Moore, Pablo Picasso, Yves Klein, Andy Warhol és Marcel Duchamp egy-egy jellegzetes munkájának részletét, és az alkotó művészek közül többek keresztnevét. E képzőművészeti áttekintést nyújtó tablóból nem hiányzik az önreflexió és az önirónia sem, hiszen miközben a megidézett vizuális élmények között tobzódunk, a múzeum épülete mellett éppen Schamp & Fia autóját láthatjuk elhaladni, amin a Festő felírat, illetve azt alátámasztandó egy létra és egy festékes vödör látható, az autó számtábláján pedig az Ottó név betűsora.

Tom Schamp nagy formátumú (33,7×27,7 cm-es), impozáns megjelenésű Mindenre képes szótára folytatja az Ottó-történetet. A sorozatból már jól ismert és korábban felsorolt jellegzetes karakterek itt is jelen vannak, miközben a tematikus oldalpárokon – Joëlle Jolivet két részes képes szótárához hasonlóan – a szerző a teljesség megmutatására törekszik. Az első oldalon a szereplők bemutatása történik, ahol Ottó családja mellett a korábbi jellegzetes figurák közül többek nevét és rövid jellemzését is megismerjük: az öltönyös tornacipős zsiráf Bob Delidzsáni, aki messze lát, a csíkos pulóveres és szemüveges róka nem más, mint Róka professzor (barátoknak Róki), aki mindent tud, de előtűnik itt is Sárga Kacsa, aki mindenre elszánt, Ácsi bácsi, a hobbifestő, Hó! és Rukk! a két ivócimbora pingvin, futballista mezben láthatjuk hármas számmal és Dino névvel a krokodilt, akinek cipőjén a Lacoste krokodilos logója, kettes számú futballistaként Rhino névvel az orrszarvút a léggitárjával, mellette pedig egyes számú mezben a Gino nevű kutyát. A bemutatkozást a folyó szöveget imitáló rendhagyó tartalomjegyzék követi, aminek vizuális megjelenítését a szerző korábbi munkáiból is jól ismert humor és a játékosság járja át. A nagyvárost bemutató vizuális panoráma és annak dinamikája szintén szorosan kapcsolódik az Ottó-könyvek látványvilágához, ennek jegyében nemcsak a szereplők térnek e kötetben vissza, hanem néhány helyszín vagy jelenet képe is. Ilyen például a Magritte több festményét megidéző épület szobái, de e sűrű vizuális utalások közepette talán nem véletlen, ha a mindkét kötetben megjelenő zebrás emeletes ház láttán, Vasarely Zebrák című alkotása jut eszünkbe. (8.)

A Mindenre képes szótár tematikus oldalpárokon mutatja be az otthon legkülönfélébb változatait, az ételféléket és a hozzájuk tartozó eszközöket, illetve szállításukat és tárolásukat, a bevásárlást, a tavaszt és a hozzá fűződő szokásainkat, a kert sokféle lakóját és látogatóját, a madarakat, a repülőterek izgalmas világát, a vízi járműveket, a víz alatti életet, a nyarat, a gyümölcsöket és édességeket, a szárazföldi járművek sokféleségét, a hangyabolyszerű nagyvárost nappal és éjjel, az építkezés szereplőit, a tömegközlekedés legkülönfélébb formáit, az iskolát, az őszt, a sportokat, a hangszereket és a zene világát, a képzőművészetet, az öltözékeket, a telet, a karácsonyt, a bulit, az éjszakát, végül pedig Ottó álmán keresztül az elefántokat. Tom Schamp képes szótára az enciklopédiák alaposságához közelítve nemcsak a legkülönfélébb témák széles választékát mutatja be, hanem rendkívül aprólékos is. A kötet igen mozgalmas képsorozatai könnyed játékossággal és kifogyhatatlan humorral irányítják a figyelmünket azokra a részletekre és összefüggésekre, amelyek egy mai gyerek/család/szülő számára érdekes lehet.

A Mindenre képes szótár egyszerre tesz eleget a Tanulj! és Nevess! vezérmondatoknak, sőt, megmutatja, hogy a tanulás és a nevetés lehetnek akár elválaszthatatlanok is, hiszen e részletgazdag és meglepetésekkel teli kötet játszva tanít olvasni, felfedezni és értelmezni, de nemcsak a képeket, hanem a képek közötti kapcsolódási pontokat és összefüggéseket is. Miközben Schamp a legváltozatosabb témákat feldolgozó képes könyve különböző tárgyak megnevezésére, fogalmak vagy szokásaink megismerésére vezet rá, aközben napjaink vizuális kultúrájának sokszínűségével és összetettségével is szembesít. S egyben arra is ösztökél, hogy az általunk megtapasztalt világra, mint ahogy a saját tapasztalásunkra is mindig kérdezzünk vissza és/vagy tovább. Önreflexióra nevel és az életet tápláló, az életnek ritmust és lendületet adó humor megőrzésére. Ilyen értelemben nem csak szembesít a nagyvárosi élet felfokozott ritmusával, tipikus szereplőivel, helyszíneivel és történéseivel, hanem görbe tükröt is tart elénk. Számos példát találunk erre a képes szótárban, amelyek egyben Rádai Andrea fordítói munkájának sikerességét dicsérik, hiszen remekül magyarítja a szóvicceket, nyelvi játékokat, komikus jeleneteket, poénokat és a humorral párosuló intertextusokat. Például nemcsak „Az alma nem esik messze a fájától” közismert közmondást láthatjuk/olvashatjuk a kert bemutatása során, hanem annak inverzióját is, miszerint „Ez a fa nem esett messze az almájától”, ami fanyar mosolyt csalhat arcunkra. (17.) Csemegézhetünk tovább: „A vakondtúrás a mélyépítészet magasiskolája!” (17.), „Ne nézz madárnak!” – morogja a kakukkos óra (18.), „Nem vagyok én Batu Kán!” – mondja a tukán (19.), „Egy BÁR ka a víz alatt” felirat a korallzátony színes élővilágát felvillantó jelenetben (25.), „Napi egy alma az orvost távol tartja.” – mondja az almát kóstoló hangya, a mellette épp körtét próbáló visszakérdez: „És ha vackorba harapsz?” (28.), az építkezés kapcsán némi iróniával „Itt rengeteg úttörő munka folyik.” (36.) vagy egy szintén ismert közmondás töredékes megjelenítése: „Ember tervez.” szavai közé és mellé ékelődő „építész” és „kivitelező” szavak (37.), „Légy bátor, Ali Gátor”. (41.) Előtűnnek továbbá a görög mítoszokat humorosan felelevenítő utalások is, például Narkisszosz és Ékhó alakját idézi a telefon képernyőjéről az eredetijét megkérdező virág „Nárcisz?”, érkezik a válasz: „Nem, margaréta!” (17.), mellettük Oidipusz neve is felbukkan. Remekül mutatják e példák, hogy Tom Schamp böngészőjében hogyan ér össze a múlt és a jelen, a hagyomány és a legkülönfélébb újítások.

Tom Schamp böngészőjének erőssége abban rejlik tehát, hogy nagy hangsúlyt kap benne a vizuális nevelés, amivel kultúrá(i)nk vizuális gazdagságát tárja elénk, mintegy világunk hiteles lenyomataiként. Az elsősorban 6-10 éves gyerekek számára ajánlott böngésző azonban – az Ottó-könyvekhez hasonlóan – a felnőttek számára is bőven tartogat meglepetéseket és kalandokat az intertextualitás és a humor képi eszközeinek segítségével. A Képzőművészet című fejezetben számos reflexiót találunk magára a művészetre vonatkozóan, mint ahogy több irányzatra is: „A művészethez széles látókör szükséges” vagy „A hiperrealizmus igazinak látszik (épp ezért hamis)”, mellettük még terítékre kerülnek a konceptuális művészet, a pop-art, konzervált művészet, a „ready made” tárgyak fogalmai. Az átváltozás is helyet kap e tablóban, hiszen láthatjuk, hogy a mindennapi tárgyaink hogyan váltak korunk meghatározó műalkotásaivá: „Lehúzta Duchamp?” kérdéssel kerül előtérbe egy kukatároló előtt Marcel Duchamp Forrás című alkotásaként egy bidé, de Andy Warhol kulturális ikonná vált műve, a Campbell leveskonzerv-sorozat piramist formáló részlete is előtűnik. (49.)

A huszadik századi vizuális művészetek alkotásaira vonatkozó utalások mellett kiemelt helyet kapnak a mindennapjainkban felbukkanó feliratok és jelek, amelyek a nagyvárosokban körbevesznek bennünket, így többek között a márkanevek, logók, utcai cégérek, reklámfeliratok fordulatai és jelmondatai és a közlekedési táblák, de felbukkannak például a popkultúra vagy a könnyűzene ismert szereplői, alkotói és művei is. Több helyen találunk utalást a Beatles-re a sárga tengeralattjáró (Yelow Submarine) visszatérő alakja által, de felismerhető Madonna Don’t cry for Me Argentina című slágerére vonatkozó célzás is a csapatelső futballistáknak felzendülő „Don’t cry 4 me or4Gino” kezdetű rigmusból (45.) vagy a kapitány szájából elhangzó „Levelet kaptam, lájf”, mint a nyolcvanas években elterjedt Opus együttes dalának humoros magyar változata (23.) vagy a Szabadítsátok ki Willyt! című filmre való utalás a „free wifi” és a „Willy szabadúszó” szókapcsolatok révén (45.). Ezek azonban, mint ahogy rámutat Schamp, nemcsak képiségük, vizuális megjelenésük miatt kulcsfontosságúak, hanem a jelentéseket megsokszorozó hatásuk következtében is, ahogy többletjelentés(ek)kel telítik és gazdagítják világunkat. A böngészők szórakoztató és nevelő szerepét gyarapítja ezek bevonásával, miközben a Mindenre képes szótárban központi helyet kap a folyamatos önreflexivitás. Ez utóbbi egyrészt a szerző önmagára irányuló gyakori utalásaira vonatkoztatható, mint ahogy a könyv zárásakor megjelenő összegzésben történik: „… és vége a képes szótárnak!”, ami mellől nem maradhat el az ironikus válasz sem: „ehhez elefánttürelem kellett!”. (61.) Másrészt pedig a képiségre való állandó visszakérdezésre is kiterjed, ezzel új értelmeket és értelmezéseket is kapcsol e fogalomhoz. Mit is jelent a képes szó? Képet és a vizuálisan megjeleníthetőt, de a képesség, bír, tud fogalmakat is bekapcsolja az értelmezésbe. Így joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi mindenre lehet képes a kép? Hát ez a képes szótár?

S bár a böngészőkben a hangsúly elsősorban a képeken van, a Mindenre képes szótárban a képek mellett kiemelt helyet kap szöveg jelenléte, a szavak/szövegek vizuális alakja és jelentése révén. Tom Schamp képes szótára nemcsak a tárgyak, dolgok, fogalmak, karakterek, szokások és élethelyzetek felismerésére tanít meg, hanem a közöttük levő összefüggések meglátására is, ezért – mint ahogy a fentebb felsorolt példák is jól illusztrálják – központi szerepet töltenek be az egymásra rétegződő képi és verbális jelentésszintek. Így kap központi helyet a szavak többértelműségének, többletjelentésének és áthallásainak megragadása a vizualitás eszközeivel. Ugyanígy a többnyelvűség, multikulturalizmus kiemelt szerepéről is szót kell ejtenünk: gyakran találkozunk az oldalakon francia, német, angol, holland, olasz, spanyol, lengyel és görög szavakkal és mondattöredékekkel, amelyek szintén több értelmezési síkot teremtenek, illetve hitelesen le is képezik napjaink európai nagyvárosainak kulturális sokszínűségét. Hiszen érzékletesen mutatják meg azt, ahogy a nagyvárosi élettérben a különféle kulturális jelentésrétegek egymásra és mellé rakodnak. Voltaképpen ezt nyomatékosítja a Mindenre képes szótár borítójának belső oldalán sorakozó zászlók sokasága is, amelyek a világ országait, lakóit mutatja meg, többeket hagyományos viseletben ábrázolva, más országot pedig egy-egy jellegzetes jelenet, étel, tárgy, épület vagy ismert személy társaságában.

A Mindenre képes szótár a megemlítetteken kívül még ezernyi felfedezni való csodát rejt és sok-sok kalandot. Böngészésre fel!

Tom Schamp: Mindenre képes szótár. Kolibri, Budapest, 2017.

Tom Schamp: Ottó és a város. Csimota, Budapest, 2010.
Tom Schamp: Ottó a hóban. Csimota, Budapest, 2011.