Martin Scorsese legújabb filmje, Az ír mestermű. Mestermű, melynek Scorsese és állandó munkatársai rendesen megágyaztak a több évtizede tartó közös munkák során. Hiszen, ha úgy tetszik, Scorsesének saját maffiája van.

Harvey Keitel volt a főszereplője a Ki kopog az ajtómon? című,1969-es első nagyjátékfilmjének. Mint ahogy az Aljas utcáknak is 1973-ban. Igaz, ebben már De Niro is feltűnik, és egyenrangú partnere lesz Keitelnek. Sőt, innentől át is veszi a stafétát, hiszen az 1976-os Taxisofőrtől De Niro lesz a Scorsese-filmek főszereplője. A Dühöngő bikában már Joe Pesci van De Niro oldalán, kettősük itt lép először akcióba. Scorsese itt bont ki először maffiatörténetet úgy, hogy közben egy létező ember, a bokszoló, Jake Lamotta portréját rajzolja meg. Itt csatlakozik a stábhoz Irvin Winkler producer is, aki sok más közt a Rocky-filmek sikeréért is felelős volt ezekben az időkben. Illetve itt száll be Thelma Schoonmaker vágó is, aki ezek után szintén a Scorsese-filmek állandó felelőse lesz.

Scorsese 1990-ben készíti el a Nagymenőket – melynek stílusa frissnek hat a klasszikus gengszterfilmek vagy akár a másik nagyágyú, Francis Ford Coppola A Keresztapa-filmjei mellett. A Keresztapa persze szintén remekmű. Marlon Brando oldalán itt válik egyszerre híressé Az írben is szereplő Al Pacino, 1972-ben. A Keresztapa második részében már ő a főszereplő, és mivel Marlon Brando nem vállalta, hogy visszafiatalítsák, a fiatal De Niro ugrott be az ifjú Vito Corleone szerepébe. Az akkor harminc körüli színész ezzel az alakításával az első Oscarját mint legjobb férfi mellékszereplő be is söpörte.

De Niro neve ezután összeforrott a gengszterfilmekkel. A fentieken kívül ott van a Volt egyszer egy Amerika főhőse, Noodles, vagy ő Capone az Aki legyőzte Al Caponétban. Sőt, a színész első rendezése, a Scorsese-utánérzésnek is felfogható, egyébiránt jól sikerült Bronxi mese szintén alapmű, Az írben epizodista Chazz Palminterivel a főszerepben. A Bronxi mesében egyébiránt Joe Pesci is feltűnik, figurája emlékeztet Az írben alakított Russell Bufalinóra. Pesci és De Niro kettőse a Scorsese-féle gengszterfilmek védjegye. Kettejük jutalomjátékának köszönhető az 1990-es Casino című film sikere is. Sokan azt tartják Scorsese legjobb gengszterfilmjének. Igaz, az Oscart a 2006-os A tégláért kapta meg, amiben egyikük sem játszik, a rendező akkor Jack Nicholsont kérte fel Frank Costello szerepére. (Megjegyzés: Nicholson Jimmy Hoffát is alakította Danny DeVito 1992-es Hoffa című filmjében.)

Ha már gengszterfilmek, Pacino nem marad el De Nirótól a hasonló szerepek tekintetében. Hiszen A Keresztapákon kívül A sebhelyesarcú, a Carlito útja vagy a Fedőneve: Donnie Brasco is kiemelkedő műfaji filmek. Alakításai emlékezetesek. Ha a két nagyágyú, Pacino és De Niro egy filmben szerepel, mindig felkavarja a rajongói érzelmeket. A Keresztapa második részében nem volt közös jelenetük, de a Szemtől szemben 1995-ben és A törvény gyilkosa 2008-ban lehetőséget adott erre. De hogy kettősük igazán jól működjön, ahhoz várni kellett az idei Scorsese-filmre.

A film körüli nehézségekről sokat lehetne beszélni. Maradjunk annyiban, hogy végül a Netflix vállalta a forgalmazást, ami némileg meglepő egy ilyen film esetében. Mint ahogy az is, hogy egy Scorsese kaliberű, immáron klasszikusnak számító filmrendező hogyan viszonyul a digitális technikához. Ehhez tudni kell, hogy De Nirót bizonyos jelenetekhez számítógéppel fiatalították meg. Ami nyilván másféle bravúr, mint ami egy Pókember- vagy akár egy Terminátor-film esetében történik. Ezzel a mozzanattal mellesleg akadt is némi problémám, mert De Niro átvarázsolása azért nem sikerült teljes mértékben. A filmbeli figura kora olykor inkább meghatározhatatlan lett, mintsem egyértelmű. És persze a mozgásán is érzékelhető volt, hogy az alapul szolgáló színész már nem feltétlenül a ruganyosság mintaképe. No, és persze az is elgondoltató, hogy a klasszikus maszkot felváltó digitális arcátrendező szoftver mögé bújtatott színész mennyire van az ilyen alkotásformában jelen. De ennek kibontása messzire vezetne.

Az ír mindenesetre alapmű. Megelevenedik benne az amerikai történelem – ez nem meglepő Scorsese esetében, aki filmjeiben általában több dekádot átölelő történeteket fest meg. Ezúttal a már befutott szakszervezeti vezető, Jimmy Hoffa (Al Pacino) életét világítja át. A film egyébiránt egy visszaemlékező szereplő, Frank ‘The Irishman’ Sheeran (Robert De Niro) narrációját követi a gyónástörténetben. Ebben hasonlít a film a Nagymenőkre: ott szintén egy „ír”történetén keresztül kapunk betekintést az amerikai olasz maffia életébe. Bár ott a főszereplő egy darabig gyerekszemmel követi az eseményeket, itt pedig Frank Sheeran már meglett emberként csöppen a történetbe. A gyermeki ártatlanság persze Az írben is megfigyelhető. De most Scorsese az idők során nővé cseperedő kislány tekintetével (is) pásztázza a gengsztermódszereket.

A rendező párhuzamos idősíkokban vázolja fel az ’50-es, ’60-as, ’70-es éveket, de a mozaikok könnyen összeállnak egy nagy egésszé. A felépítés ismerős: egy visszaemlékezés bomlik ki, amelyből kiderül, hogyan kerül a címszereplő kapcsolatba a szervezett bűnözéssel, hogyan kap egyre fontosabb szerepeket („szobafestő”, azaz bérgyilkos lesz), és hogyan emelkedik fel. Az ír Sheeran különbejáratú története nem is volna önmagában annyira érdekes, hiszen láttunk már hasonlót éppen eleget. De rajta keresztül kapunk Scorsesétől egy Hoffa-jellemrajzot. Ami már csak azért is érdekes, mert Jimmy Hoffa életútja az amerikai történelem része. Hiszen Hoffa hatalma, mint ahogy az a filmben is elhangzik, vetekedett az elnökével, jelen esetben a Kennedyével. Rejtélyes eltűnése pedig az összeesküvéselméletek híveinek kedvenc beszédtémája volt: összefüggésbe hozták ezt például az elnök és az öccse, Robert Kennedy elleni merényletekkel is.

A film igaz történeten alapul tehát. Olyanon, amely esetében nem tudjuk pontosan, mi is az igazság. A történetben felbukkanó figurák mindenesetre léteztek. Azon nézők megsegítése érdekében, akik nem tudnák, kik voltak, Scorsese feliratot is alkalmaz filmbeli megjelenésükkor. Méghozzá úgy, hogy a személyekhez erőszakos (vagy természetes) haláluk adatait is hozzárendeli. Sőt, fotókkal ellátott újságcikkeket is láthatunk a vágóképeken, ezzel is erősítve azt, hogy a film sztorija valamelyest fiktív történet ugyan, de a valóságon alapul, valóságos figurákkal történt meg. Ez persze nem áll távol a rendezőtől, hiszen a Nagymenők, a Casino, de a Kundun, az Aviátor vagy A Wall Street farkasa is ilyen. Ezekben is emberinek mutatja meg azokat a figurákat, akiket a köznép elérhetetlennek vél. Legyenek azok a háttérből irányító maffiafőnökök, mágnások, fantaszták, szerencselovagok, vagy akár egy hírhedt szakszervezeti vezető, mint ez alkalommal. Érdekessége Az írnek az is, hogy a belső hatásmechanizmusok mentén követjük a függöny mögötti történéseket, és ezen a szinten a szereplőknek nincs igazán ellenfelük egymáson kívül. Az igazságügyminiszter, Bobby Kennedy van feltüntetve ellenlábasként, nincs kiemelve különösebben Hoover, az FBI vagy a rendőrség szerepe. Az archív képsorokról ismert meghallgatást valamelyest ugyan rekonstruálja a rendező, de éppen csak annyira, hogy egy tejfelesszájú balféknek állítsa be az egykori igazságügyminiszter Kennedyt.

Külön említést érdemel Joe Pesci, Russell Bufalino maffiavezér szerepében. Pesci visszafogott figurát varázsol a vászonra, aki leginkább a nézésével üzen. Játéka finomra hangolt, akárcsak Harvey Keitelé Angelo Bruno szerepében, szemben Pacino harsány és ezért hiteles Hoffa-megformálásával. Pesci esetében ki kell emelnem a film végén nyújtott játékát, amikor már az öreg, elesett Bufalinót személyesíti meg: alakítása itt jóval hitelesebb, mint az esetlenkedő De Niróé, aki Sheeranként szintén a film végén a lánya bocsánatáért epekedik.

Mindent összevetve, Az ír remekbe szabott dráma, egy olyan rendezőtől, aki saját gengszterfilm-univerzumot épített úgy, hogy a műfaj fontosabb filmes tradícióira is épített. Nincs annyi ikonikus és idézhető jelenet benne, mint a Nagymenőkben vagy a Casinóban. Különösebben nem fogja átvenni szófordulatait a köznyelv. De aki szereti a műfajt, az többször is megnézi majd.