Folyóiratunk 2. tállyai alkotótáborának legjobbjai közül ajánljuk:

Buborék

A flakonból kimegy a szóda,
vesztesekké pukkanunk mi is. Langyos élet.
Nem szúrja szád, és nem ismersz jobbat,
így fogy el egy újabb hét vagy hónap.
Kibuggyan a táskádból a szombat,
sok szemét: petpalack, szempillaspirál, szájvíz.
De ő jól van, és más nem számít.
Akinek hagyja, majd szereti helyetted.
Sírásodra már anyád is túl nagyot ásít.
Ha felhívna, talán még az menthet meg.



Mindent, visszafelé 

Vonaton ülök, menetiránynak
épp háttal.
Mindenhová veled utaztam, de
most mással.
Kinézve az ablakon szememben
a hajam.
Meg kéne tanulni, hogy mindennek
súlya van.
Nincs hozzád több kérdésem, vagy rég nem
érdekel.
Honvágyamat a szél még messzebbre
fújja el.
Nem sírnék ritkábban, ha úgy döntesz,
maradnál.
Sosem szerettél jobban senki mást,
magadnál.



Akvárium

Halálszagú a víz, és fulladoznak a halak.
Hanyag hónapok alatt összegyűlt koszba
úszik pár sügér, körülötted tükörfalak. 
Bárhová tartasz, csak egy szétkent arcú,
eláztatott élet bukik fel előtted. 

Mivel szűröd a világot, vagy mi igaz,
holnapra végképp szétfolyik, nem számít.
Hogy kinek adod el magad, karcsú vigasz,
és máshol fulldokolsz, csak pár napig kábít.
Tátoghatsz kifelé, úgysem érti senki.
Jobb lesz magadat másokért szeretni.