A fotós lány


A harmadik sorban ült,
vagy a negyedikben,
nem emlékszem pontosan,
hogyan is
emlékeznék pontosan, nem
rá figyeltem,
de arra
fölfigyeltem,
hogy elhagyja a helyét,
a harmadik vagy negyedik
sorban lévő helyet.

A pódiumon beszélgetés folyt,
a színészt faggatta az újságíró,
az elválás nehézségeiről kérdezte
épp, amikor 
a fotós lány,
kezében fényképezőgépével,
elindult a lépcsőn,
le a nézőtérről,
közvetlenül a pódium elé.

A kellő rákészülést követően
kettőt kattintott,
majd finom mozdulattal
a bársonyfüggöny mögé
lépett, és
eltűnt
a bársonyfüggöny mögött.

Nyugtalan lettem,
pedig semmi okom
nem volt
rá,
a függöny leomló
vörös oszlopai ugyanis
hullámzani kezdtek
a ritmusra,
a függöny és a fal
közötti
szűk helyen
egyensúlyozó
fotós lány
lépéseinek
ritmusára.

Feszülten figyeltem, vártam,
mikor bukkan fel a
a függöny,
a pódium,
a tér
eme oldalán.

Torkomban 
dobogott
a szívem.

Várakozásomban
nem kellett
csalódnom.

Vannak helyzetek, amikor
az ember érzi,
az ember tudja.

A függöny
innenső oldalán,
az én térfelemen
lépett elő,
innen vette célba
a pódiumot,
a beszélgetőket,
a híres színészt, aki örömmel
tért vissza
egykori sikerei helyszínére,
és az újságírót, akit a városban
mindenki ismer,
és akikre
percek óta nem
tudtam figyelni.

Féltem, hogy
a dolgok természetének 
megfelelően
visszatáncol, hogy
miután ebből a sokkal
kecsegtetőbbnek látszó
pozícióból is
kattint, amennyit
jónak lát, amennyi
a megörökítéshez
megítélése szerint
szükséges és elegendő,
újból eltűnik
a függöny mögött,
hogy aztán
visszaüljön a helyére,
a harmadik vagy
negyedik
sorba.

Ehelyett azonban
az történt, hogy
fölsétált a lépcsőn, és
helyet foglalt,
közvetlenül
előttem.

Lélegzetvisszafojtva ültem.

Vajon milyen
jövőnk lesz, milyen 
jövőnk lehet.

Mostanában megfigyelhető,
hogy megváltoztak az 
udvarlási szokások,
de szerintem
mindig is
a nők
voltak a
kezdeményezők.




Minek menni


De most őszintén,
Minek menni sporteseményre, mikor
Rendezhetünk olimpiát otthon is,
Meg kell rakni téglával a vödröt, és
Mehet is a súlyemelés.
Lehet futni a garázstól a műhelyig,
Gerelyt is hajíthatunk, és
Diszkoszt is vethetünk a kertben.
Minek menni pecázni, mikor
Van otthon horgászbot,
Horgászhatunk a baromfiudvarban is,
Kukacot t
űzhetünk a horogra, és
Etetni is szabad.
De most komolyan,
Minek menni csajozni, mikor
Elég leemelni a polcról
Fritz Kahntól
A szerelem iskoláját, amiben
Minden benne van, meg
Előfizettünk a Gyertyatartó Magazinra, amiben
Csodálatosan szépek a lányok.
Minek menni háborúba, mikor
Odahaza is megszállhat bennünket
Az ellenség. Szükségtelen a
Háborúskodás máshol, ha
Otthon is megoldható.
Minek menni annyi helyre,
Minek menni bárhová.
Szerény véleményem szerint egyáltalán
Nem kell menni
Sehova.


Fotó: Celine Druguet