Kürti László: Személyes lírát művelsz. Mennyire érintik, akár veszélyeztetik a privát életed intimitását a versekben használt szerepek vagy a versekben megírt életesemények?

Turi Tímea: Olvasóként és íróként is azok a szövegek érdekelnek, amelyekhez személyes közünk van, a verseim épp ezért tűnhetnek személyesnek. Ugyanakkor erős bennem a magánélet védelme iránti igény. A személyes történeteknél is jobban érdekel a személyesség maga. Az ember nyilván a saját történetéhez van a legközelebb, de nem kizárólag ahhoz. Egy csomó barát, ismerős, rokon életébe belátunk akarva-akaratlanul. Ezek a történetek megszólíthatnak minket, és nem véletlen, hogy melyik történet miért tud megszólítani. Az ilyen történeteket keresem.

Kürti László: A férfinő játszma, a férfinői szerepek örökzöld téma, sokat is foglalkozol vele. Hogy látod, milyen döntések, emancipációs és párkapcsolati helyzetek, válságok vannak determinálva az ember szociális és párkapcsolat fejlődése során? Kell-e módosítani, módosíthatóak-e a szerepek, szabályok úgy, hogy azok jól élhetőek is legyenek civilizációs korszakonként vagy életszakaszonként?

Turi Tímea: Hétköznapi tapasztalat, hogy csupán egyetlen nap mennyiféle szerepet kell alakítanunk. Felébredsz magánemberként, a munkában egy másik szerepet veszel fel, a társasági életben megint csak egy másikat, a családban is különféle szerepek közül kell válogatni. Szoktak arról beszélni, hogy a szerepek keretek közé szorítanak. Én viszont éppen azt érzem, hogy ezekben a helyzetekben nagyszerű lehetőségek is vannak. Egyetlen szerep gúzsba tud kötni, de ha több szerepem van, tehát ha van egy repertoárom, amit használni tudok, amiből válogathatok, az már adhat szabadságot. Önreflexióra is tanít, ha többféle szerepben kell helytállni. Mindig lehet találni egy másik nézőpontot. A férfiak és nők közötti viszonyok dinamikájának nagy a szakirodalma a társadalomtudományokban éppúgy, mint a nyilvános közbeszédben, a publicisztikákban. Engem is szenvedélyesen érdekel ez a kérdés, de mindig azt érzem, hogy ha egy nyilvános vitában kellene részt vennem — ilyen a nyilvános viták szereposztása —, csupán egyetlen véleményt tudnék kifejteni, én pedig egyszerre gondolok mindezekről valamit és annak az ellenkezőjét is. Mondok egy példát. A nők teljes körű emancipációjáért vívott küzdelem egyik lépcsője, hogy — jogosan — szeretünk arról beszélni, hogy ne kezeljük máshogy a férfiakat és a nőket, ne ítéljük meg őket máshogyan, ne használjuk a különbségtevés eszközeként a nyelvet. Mindeközben amikor délután elmegyek a gyerekért az oviba, azt hallom, hogy az óvónő és az anyuka fejcsóválva összekacsint a fogasnál, hogy lám–lám, reggel Gézukát az apukája hozta, otthon is maradt a tornacucc, de hát ilyenek az apukák. Nekem munkaeszközöm a nyelv, én nem eltörölni akarom ezeket a mondatokat, hanem megvizsgálni, hogy mi történik ilyenkor, amikor ilyen mondatokat mondunk. Mit mutat meg a nyelv ebből az összekacsintásból, hogyan tudunk a nyelv által közösségeket létrehozni és megtapasztalni, kiket és hogyan zárunk ki a nyelv által létrehozott közösségekből, és hogyan lehet a nyelv erejét valami felszabadító dologra is használni? Az irodalom nagy teret tud adni az ilyen kísérleteknek. Mint a disputaversenyeken, az egyik verssel végiggondolok egy gondolatmenetet, a másikkal egy másikat, és közben reménykedem, hogy a nagy szerkezet valami összecsengést is felmutathat.

Kürti László: Aki érteni szeretné a világot, saját igényeit, vágyait, életét is belátva, azok számára igazodási pont tud lenni egyegy Turi Tímea(vers)történet. Azzal, hogy ez vagy az a vers nekem azt tanítja meg, hogy én — mondjuk — mint nő hogyan élhetem meg jól a női létem, szerethetem magam a személyes párkapcsolatomban vagy javíthatom/ javíthatjuk meg azzal, akivel ezt az egész élet-sztorit választottam, de úgy, hogy a férfi/férfiak felé szeretet és tisztelet, az egymásrautaltság is folyton jelen van. Hogyan vállalhat egy nő klasszikusan férfiasnak tartott szerepeket, úgy, hogy ne férfiként kelljen rá tekinteni? A te személyes létpozíciód, ahogyan ismerlek, de a szövegeid is egyfajta receptet kínálnak. Te hogy gondolkodsz ezek felől?

Turi Tímea: Köszönöm, ez egyrészt hízelgő, másrészt zavarba ejtő gondolat. A verset én inkább kísérletnek gondolom, mint receptnek. A legutóbbi, Anna visszafordul című kötetemben nagyon sok szerepvers van. Megpróbáltam megkeresni azokat az irodalmi figurákat, akik valamikor valamiért különösen meghatározóak voltak a számomra. Kosztolányi Dezső Esti Kornél ciklusának csúnya lánya kitüntetetten fontos nekem, a Jönnek az összes férfiak kötetben is szerepelt már. Az Anna visszafordul címszereplője Anna Karenina, a kötetben feltűnik még Tatjána, Pénelopé, vagy nagy kedvencem, Bovaryné. És akkor, mintegy mellesleg rájöttem arra is, hogy azok a női figurák, akik sokat alakítottak rajtam, és azon, hogy milyen nővé váltam, mind férfi írók írták meg. Realista szemüvegen keresztül próbáltam megfigyelni ezeknek a figuráknak a döntéseit, és elképzelni, hogy én hogyan döntöttem volna az ő helyzetükben. Az Anna visszafordul cím kiindulópontja a peronról való visszafordulás mozzanata volt, és magától a kötettől és az én alkatomtól sem áll távol, hogy a teátrálisan drámai helyzetek helyett a — mondjuk így — kispolgári értékek józan apoteózisát keressem.

Az egyik legérdekesebb tapasztalat, amivel az anyaság megajándékozott, az egy empátiarobbanás volt. Van, akinek ez gyerekvállalás nélkül is sikerül, nekem viszont tényleg kellett az ehhez az anyaság. Ha születik az embernek egy gyereke, akkor hirtelen jobban megérti a családja idősebb tagjainak az életét. Hirtelen azt éreztem, hogy egy csomó helyzetet könnyebben át tudok élni. Ugyanakkor az empátiarobbanás része volt annak a tudatosítása is, hogy az anyaság maga sem univerzális tapasztalat, a szülőség sem mindenkinek adatik meg. Úgyhogy inkább azt mondanám, az anyaság felerősítette bennem az empátiára, az alázatra és az önreflexióra való erős hajlamot. Hogy a történeted csak egy történet a sok közül, viszont össze tud kötni sokakkal.

Kürti László: Mégsem elégedsz meg kizárólag a saját történeteddel, használod mások történeteit is, akár sajátként adva elő, ha úgy tetszik, egyetemes üzemeket mutatva meg rajtuk keresztül. Borbély Szilárd évekkel korábban szerkesztőként készített veled egy interjút A Vörös Postakocsiban, amiben nagyon provokatívan kérdez téged a férfiak hitelességéről, hogyan adják el többen magukat valamilyennek, miközben az köszönőviszonyban sincs a hétköznapi önmagukkal. Szilárd számon kérte a férfiakat, költőket rajtad keresztül, ugyan a számonkérést kihagynám, de kíváncsi vagyok, mennyire mondhatjuk hiteles irodalomnak, hogy a nem saját élményeidet, sztorijaidat sajátodként beszéled el? Ahogyan pl. saját történetedként meséled el a két leánygyermekedet, miközben tudjuk, hogy egy fiad van. Mi a líra etikája, receptúrája ilyesmire?

Turi Tímea: A lányokkal való játékot épp a magánélet védelme miatt találtam ki, de nagyon felemás lett az eredménye. A valóságban tényleg egy fiam van, és szeretek olyan monológokat írni, amelyben anyák beszélnek, viszont nem szerettem volna, hogy ezeket a figurákat könnyen be lehessen velem azonosítani. Minimalizálni próbáltam annak az esélyét is, hogy a gyerekemnek később feszengenie kelljen amiatt, hogy az anyukája milyen verseket ír. Nem akartam kiszolgáltatni a kapcsolatunkat, annál az fontosabb nekem. Épp ezért a verseimben olyan anyák beszélnek, akiknek egy lánya van, vagy több gyereke, lehetőleg több lánya, és akkor elégedetten azt gondoltam, hogy ez egy okos kis játék. Aminek viszont az lett az eredménye, hogy néhány ismerősöm egy idő után elkezdte kérdezgetni, hogy hogy vannak a lányaim. Az irodalommal nem lehet felelőtlenül játszani. De pont ebből az esetből értettem meg azt is, hogy voltaképpen mindegy, hogy valami velem történt-e meg vagy sem. Az a fontos, hogy mi fog meg minket a saját történeteinkben és egymás történeteiben. Ha egy történet érdekel, akkor az enyém. Akkor is, ha nem velem történt meg. Nem attól fog valami irodalomként működni, hogy velem, aki leírja, megtörtént vagy nem történt meg, hanem attól, hogy megkérdezem, miért fontos ezt elmesélnem, megosztanom. Engem az érdekel, ami egyszerre személyes és közös.

Kürti László: Sokan félnek attól, hogy megtalálnak egy stílust, és utána nem őt, hanem a stílust látják helyette. Te a stílust nyilván megtaláltad, de kellett-e vajon félni attól, hogy most már az látszik és nem te? Vagy éppen e mögé lehet elrejtőzni, ez a biztonsági zóna adja meg azt a kényelmet, hogy ne kelljen túlságosan sok rizikót vállalni bennük?

Turi Tímea: Én nem félek már attól, hogy a stílus eltakar, én ezt elkerülhetetlennek látom. Ez persze egy játék is: a szerep mögé el lehet bújni, de a szerep meg is mutat valamit. Kamaszként vagy pályakezdő íróként erős a késztetés az emberben, hogy szeretné magát megmutatni. Később aztán meg lehet tapasztalni, hogy az írás igazából nem megmutatja, akik vagyunk, hanem megteremti. És ebben nagyon sok lehetőség van.

Kürti László: Miben változtál a Jönnek az összes férfiak című kötettől, az Anna visszafordulig? Nyilván vannak különböző életszakaszok, de az érdekelne, hogy a szövegeken keresztül mi módosult benned? A privát életedben az anyaság sok mindent hoz önmagában is, de hogy hova emel át, milyen minőségbe egy új kötetnek a teljes anyaga, arról tudnál beszélni?

Turi Tímea: A verseken keresztül élesebben tudok fogalmazni, mint a magánéletben. Alapvetően konfliktuskerülő vagyok, de a versekben nem, ott inkább kiélezem a döntési helyzeteket. Az irodalom kísérleti terep. Végig lehet gondolni bizonyos dolgokat. Egy-egy gondolatnak milyenek lehetnek a következményei. Aztán egy másik versben végiggondolni az ellenkezőjét. Épp ezért nagyon élvezem a kötetek összeállítását. Azt, hogy egy könyvben minél többféle hang, álláspont meg tudjon szólalni, mint egy kórusműben. Egy vers önmagában teljesen mást mondhat, mint egy kötetben. A kötetkompozíció egésze meg tudja kérdőjelezni egy vers igazságát, és fordítva is, és én nagyon szeretem kihasználni az ebben a játékban rejlő lehetőségeket.

Kürti László: A saját vers, a mű alkotása ad-e lehetőséget arra, hogy megtanulj valami újat magadról, a világról, illetve más közlési formához képest tud-e a vers speciálisabb, pontosabban lehetőséget a közlésre?

Turi Tímea: Az Anna visszafordul kötetben a hétköznapi döntési helyzetek drámai, komplex jellege érdekelt. Vannak döntések, amelyek bizonyos szempontból megalkuvónak tűnhetnek, más szempontból viszont bölcs kiegyezésnek. Érdekelt a feminista törekvések kommercializálódása is. A feminizmus jelenleg sok minden megbeszélésére ad lehetőséget, de a feminizmus címkéje sok dolog megvitatását épphogy ellehetetleníti, a történetek többfélék és egyedibbek, mint ahogy az ideológiailag vezérelt vitákban leírhatók. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos kételyeimet és dühömet nem tudom hétköznapi nyelven, a publicisztika nyelvén megfogalmazni. Az irodalmon keresztül viszont igen.

Kürti László: A feminista mozgalom bármennyire is egyensúlyt próbál teremteni, de könnyen sérülnek ezáltal is a nők hagyományozott előjogai, emellett a férfiak jogai is. Te is küzdesz az egyenjogokért, megítélésed szerint lehet ezt egymásért kiállva, kölcsönös tiszteletben tartás mellett megvalósítani? Milyen módszerek vannak erre?

Turi Tímea: Kollégámmal, Szegő Jánossal évek óta szerkesztjük a Magvető éves antológiáit, ő a Szép verseket, én az év legjobb novelláit szemléző Körképet. A kezdetektől mi is próbáltunk figyelni a női kvótára, a kvótarendszernek ugyanis van egyfajta preventív, a jövőnek szóló üzenete is. Úgyhogy megpróbáltunk ugyanannyi nőt beválogatni, mint férfit. És akkor rájöttünk, hogy ez lehetetlen — tapasztalatom szerint 30 százalékig lehet eljutni. A különbség ugyanis nem a publikációs lehetőségeknél kezdődik, hanem korábban, az íráshoz való bátorság megszerzésénél.

Mindazok a dolgok, amelyeket a feminista törekvések a társadalom működésében kifogásolnak, olyan dolgok, amelyek a férfiak helyzetét is megnehezítik. Olvastam egy norvég társadalomtudományi könyvet az apaság történetéről, magyarul is megjelent, ahol azt írta a szerző, hogy neki három gyereke született, és minden gyereke születésénél nagyon sokat kellett harcolnia, hogy a gyereknevelésében egyre jobban kivehesse a részét. Egy olyan dinamikájú történetet írt le ez a szerző, amilyet mi Magyarországon a nők munkaerőpiacon való elhelyezkedésénél ismerünk. Az, hogy engedjük a munkába a nőket, és engedjük haza az férfiakat, ugyanannak az éremnek a két oldala.

Kürti László: A munka világában, a szerkesztői szakmában mintha hasonlóképpen, egyre erősödne a női jelenlét, több nő vesz részt mára olyan pozícióban, mint amilyenekben te is vagy. Itt van bármiféle verseny, férfi előítélet, női főszerkesztővel szembeni fenntartás? Tapasztalsz-e ilyesmit?

Turi Tímea: A kiadói munkában soha semmilyen hátrányt nem tapasztaltam amiatt, mert nő vagyok. Másrészről az írótársadalom dominánsan még mindig férfiak uralta terep, nőként — és főleg prózát író nőként — többet kell dolgozniuk a szerzőknek az elfogadásért, a struktúrák hagyománya miatt. A könyvkiadásban, az irodalom kiszolgáló intézményében azonban hagyományosan és mindig sok nő dolgozott, és egyre több nő kerül döntési pozícióba is. A Magvető szorosan vett stábjának körülbelül 90 százaléka nő, és nem azért, mert erre bárki külön figyelt volna, hanem valahogy így alakult, és más kiadóknál is látok hasonló arányokat. A könyvkiadás nagy része háttérmunka, ami láthatatlan munka, mint a házimunka. A szerkesztés is hasonló a házimunkához: ha egy ház rendben van tartva, akkor nem látszik, hogy ott bármi munka el lett volna végezve. Ha viszont nincsen, akkor rögtön feltűnik, hogy nincsen. Hogy miért lettek alkalmasabbak az ilyen munkákra a lányok, arra vannak tippjeim. Az alázatosság, az alkalmazkodás, a szorgalom olyan értékek, amilyenekre a kislányokat jobban nevelik, már az általános iskolában akkor kapunk jó visszajelzéseket, ha takarosak vagyunk, rendben tartjuk a dolgainkat. A fiúknál az önállóság, az ötletesség, az innováció hamarabb motivál.

Kürti László: Egy férfi szerkesztő másképpen kezeli az anyagot? A női és a férfi irodalom közötti különbséget be lehet így határolni, párhuzamba lehet-e állítani? Szerinted mi a különbség a férfi és női irodalom között, mondjuk a mai kortárs eszméletben?

Turi Tímea: Semmilyen különbséget nem látok férfi és női szerkesztő között. Szerkesztés közben az ember felvesz egy kicsit nemtelen szemüveget. Arra, hogy az irodalmi szövegeknek volna-e neme, a válaszom az, hogy közvetlenül nincsen. Viszont nagyon jó, ha van személyessége, és személyesség nincsen nem nélkül. Én nem azért írok női történeteket, mert valami mozgalmi indulat fűtene, hanem mert a személyes történetek érdekelnek. Arról tudok írni, amit ismerek, és szerintem így van férfi és női irodalom, közvetlenül nincs, de közvetve igen. Ahogy van középkorú irodalom, fiatal irodalom, városi irodalom, stb.

Kürti László: Mennyire lehet megtervezni, hogy az történjen meg az adott kötetben, amit te előre elgondoltál? Vagy a tervezés, csak fontos útjelzőként használatos, de a készülő darabok már bátran felülírhatják a tematikát vagy a kívánt hatásmechanizmusokat is?

Turi Tímea: Nekem mindig fontos, hogy ne csak az egyes daraboknak, de a kötet egészének legyen története. Aztán persze ez az előzetes történet sokszor átíródik munka közben. Az Anna visszafordulnak például az volt a kiinduló elképzelése, hogy csupa szerepvers lesz benne, de munka közben rájöttem, hogy ez túl mechanikus lenne így, előtérbe türemkedett egy csomó hétköznapi történet. Arra jutottam, hogy megnézem, hogy a nagy elbeszéléseket hogyan lehet mai történetekként elmesélni, a mai, hétköznapi történeteket pedig klasszikussá távolítva. Próbálom mindig rugalmasan kezelni, amit az anyag kínál.