A kirúgók

Párhuzamos varrakban dobogok,
felhányt bőrszövet az oldalamon,
párnaszagú szemek legyezik hullám,
a kezemmel kitapintok egy csillagot.
Hozzád dobom. Nem talál, ám de
keres, aki gyűlöl, tollakat fehérrel kitépni,
folyóssá kopasztani hangomat,
dobod hozzám. Mondhatod.
A madarak bűne, hogy nem csípnek?
Sebbe csak egy tengert lehet,
de vágni és sózni.

Szederinda

Kitépkedi a rögöket a földből,
összekavarja a levegőereket.
szedergyereket növeszt kvarcpohárban,
ragaszkodik az indákhoz.
Beleszeretsz. Hagymás csönd,
amikor leszid a semmiért,
a könnyeket cseppenként nyeled,
virágok ragadnak a talpadra,
a cserepeket letenyereled,
kikanyarodsz az üvegből a gangra,
magaddal rántod a lakásokat.