Tudomány és művészet is

Október folyamán megnyílt a Ludwig Múzeum BarabásiLab: Rejtett mintázatok, A hálózati gondolkodás nyelve című tárlata, mely az elmúlt 25 évben véghezvitt Barabási-hálózatokat felhasználó kutatások projektjei közül szemezget, miközben szemlélteti az adatvizualizációs modellek látványos fejlődését. A különböző társadalmi jelenségek megjelenítésére alkalmas, sőt hatékony adatvizualizáció most múzeumi térbe kerülve magasabb szintre emeli a tudomány és képzőművészet viszonyát, miközben kitágítja az említett területek horizontját.

Barabási Albert-László magyar fizikus, hálózatkutató, a Harvard, valamint a Northeastern Egyetem oktatója, számos olyan könyv szerzője, mint a Behálózva, A hálózatok új tudománya vagy A képlet, A siker egyetemes törvényei című írások. A Ludwigot Barabási kereste meg az ötletével, az együttműködés pedig kölcsönössé vált, hiszen belefért a múzeum éves kerettervébe a hálózattudomány. A hálózattudomány rendszerekben gondolkodik, valamennyi rendszert hálózatkén tud értelmezni az élet legkülönbözőbb területein, a biológiától a társadalomtudományig. Az adatvizualizáció feladata vizuális technikák segítségével a számszerű adatok megjelenítése: így kapcsolódik össze a tudomány és művészet. A kiállítás Barabási személyes vázlataiból is szemezget. Az elméleti munkák összegzése, a gondolatok térképszerű lenyomatainak megmutatása különböző médiumok segítségével történik, mint a fotó, a rajz vagy az email-töredékek.

A Ludwig Múzeum rendhagyó aktualitással rendelkező tárlata esetében a vizuális elemek új szintre képesek emelni a befogadói élményt, miközben a textusközpontú forrásoknak szintén teret enged a koncepció. A kiállítás koncepcióban helyet kapott egy kisebb könyvtár, mely láthatóan kettős célt szolgált a kiállítás esetében, hiszen megmutatja kiállításra került adatok és elemek komplex hátterét, másrészről lehetőséget kínál a látogatónak, hogy egy-egy téma esetében utána nézzen és szemezgessen a felkínált kutatási anyagok közül. Vajon mi a jelentősége a vizuális reprezentáció tudományos alkalmazásának és milyen, önmagukban hétköznapi projekteken – mint akár az ízhálózat (2011) vagy a magyar művészeti hálózat (2020) – keresztül kapcsolódik össze a szemünk előtt a tudomány, a technológia és a vizuális művészetek, s miért tud érdekes lenni egy hálózatrajzoló robot? Miközben kirajzolódhat a látogató előtt az adatvizualizáció „evolúciója”, addig lehetőség adódik egy ún. VR-eszköz (virtuális valóság eszköz) kipróbálására is, és lenyűgözhet bennünket akár egy hálózatrajzoló robot látványa.

A rajzoló robot egyébként a MOME és a BarabásiLab együttműködésének gyümölcse (AxiDraw, 2020, MOME Innovációs Központ Emergens Media Kutatócsoport, BarabásiLab.), mely által minden nap egy-egy rajzzal lesz gazdagabb a tárlat. A robot esetében a technológia összekapcsolódik a képalkotás hosszú múltjával és technikájával. A falra erősített szerkezet a kiállítás minden napján kirajzolja egy alkotó életútját, kiemelve annak a legjelentősebb állomásait. (mome.hu) Az egyetem nem kizárólag ebben az esetben működött együtt a BarabásiLabbal, hanem egy kiterjesztett valóság (AR) alkalmazás esetében is, mely egy 3D nyomtatott hálózati szobor információs megértését teszi lehetővé, bevonva a kíváncsi látogatót a megismerés és a felismerés folyamatába.

VIZSGÁLT JELENSÉGEK

Mint említettem, a tárlat tematikusan, továbbá kronologikusan halad egy-egy, akár a társadalmat érintő kérdés megismerésében. E logika mentén a kiállítás logikus, követhető és befogadóbarát. A kiterjesztett valóság alkalmazás fejlesztése, valamint a 3D nyomtatott hálózati szobor a 2011-es Ízhálózat-projekthez kapcsolódik: a BarabásiLab különböző ízekkel azonosított nemzeti konyhák életelit vizsgálta meg, igyekezett feltárni az ízvegyületeknek az összetevők kombinációira gyakorolt hatását és megtudni, van-e összefüggés a hagyományok és az egyéni ízlés között. A variábilis hálózati témák között a Vírusok (2009), Vészhelyzetek (2011) szintén izgalmasok. Jóval a COVID-19 pandémia előtt egy évtizeddel a kutatócsoport mobiltelefon-adatokat használt fel, azon belül is mobiltelefon-vírusokat, megjelenítve a fertőzés terjedésének rejtett mintázatait. Olyan fogalmakat vizualizálnak, mint gócpontok, vagy a szuperterjesztők terminusa, melyek a mai kortárs viszonyok között szintén ismerősek lehetnek valamennyiünk számára. A hálózatkutatás tekintetében olyan társadalmakat értintő problémákkal is foglalkozott Barabási és csapata, mint a vészhelyzetek. Ilyen vészhelyzetek lehetnek a hurrikánok, a tűzvészek és a terrortámadások. Hívásokat térképeztek fel, társas hálózatokon futottak végig, melynek tanulsága, hogy a hírek túlnyomó többsége megreked a társas háló egy szegletében, de nagyon kis létszámú tanú több száz egyént is képes mozgósítani.

Izgalmas a Betegségtérkép (2007) projekt is: Az emberi betegségek hálózata egy olyan színes, 3D adatszobor, melyben a csomópontok különböző betegségeket jelenítenek meg. A hálózatok vizualizációjának logikája, a tudomány fejlődésének rohamos mértéke meghökkentő: ugyan már a korai évek projektjei is érdekesek, mégis megnyugtatóbb talán a Művészeti hálót (2018), vagy a Magyar művészeti hálózatot (2020) szemlélni, hiszen ezek esetében erősen összekapcsolódik a tudomány és művészet kutatása: A Művészeti hálózat a művészek karrierjét alakító láthatatlan kapcsolatokra fókuszál, az utóbbi pedig a magyar művészek és intézmények összefüggő rendszerét demonstrálja.

A tudomány ilyen szintű belépése a nem konkrét művészettörténeti, inkább művészetszociológiai kutatás berkeibe mérföldkőnek tekinthető. Mérföldkő, hiszen a technológia segítségével olyan összefüggések tudnak bárki számára érthetővé és befogadhatóvá válni, melyek konvencionális módszertani apparátussal vizsgálva kevésbé látványosak.

Másrészről mérföldkőnek tekintem a kiállítást, mert olyan egyéneket és korunk társadalmait érintő témákat emel ki és mutat be többek között, mint az egészség, a kommunikáció és média (álhírek) problémái. Mindezt nem egy természettudományos múzeumban teszi, hanem hazánk vezető kortárs művészeti intézményében. Jóllehet, egy olyan határátlépésnek vagyunk tanúi, mely új utakat nyit a művészet, továbbá a tudomány területén. A konkrét adatszobrok eredetiségük, formaviláguk révén egy múzeumi térben kortárs plasztikáknak tekinthetőek, a képek, videók pedig önmagukban értelmezhetők művészeti alkotásként, mindössze a tudományos tények egészítik ki őket. A tárlat bebizonyította, a kortárs művészet – főképpen a tudománnyal karöltve – tud meglepő, érthető és hasznos lenni a társadalom számára.

A kiállítás 2021. március 21-ig tekinthető meg a budapesti Ludwig Múzeumban (átmenetileg zárva). Ha valaki azonban további inspirációt keresne a látogatáshoz, az alábbi videót figyelmébe ajánljuk: Barabási Albert-László mesél a hálózati gondolkodásának kezdeteiről, valamint a tárlatról is.