Macskakő-teszt

Az eső a napfény bokájáig ér.
Megcsúszik.

Kiloccsan a kövek neve, nem rongálódnak,
új arcot kapnak

a felszínen található apró karcolások mentén, amikbe csak

beleakad a macskák bajusza, és oroszlánná cibálja őket.

.

Némafilm

Esik.

Ékezetek ugrálnak a hegytetőn.

Párolog, omlik felfe-
lé a mozdulatlanság. 

Az ég nem borús; néhanapján
a beton szabadesését képzeli el, mutatja;

sávok, átmeneti állapotok helyén
az emlékezet némafilmje őrködik
– álmot ébreszt

odalent a kecses, klasszikus stílusú
kültéri lámpákban;
fényük egy marokban is összeszorítható homálygömb,
nem összpontosul,
szétolvad, mint a nyári Nap, ami

a sziklák emlékezetéből jött világra.

.

Egy költözés után

Anyám,
ahogy távolodik, vágás nélküli film. Dokuját keresi
két amatőr színész.

A csomagok lerakódnak, mint a vízkő, történelem, pedig
óra sincs a lakásban.

Idegennel való ütközés minden tárgy, a helyük
meghasonulás.  

Anyám,
ahogy távolodik,

földet érés.