dráma

Szereplők:

Kovács Zsófi – a nő
Varga Tibi – a férfi

I.

Félhomály.Szól a Ricordo infanzia, miközben bejönnek a nézők Kis egyszerű nappali szuterén.  A fal mellett kréták. Váza virággal. A bal oldali fal mellett vannak leültetve a nézők. Tibi és Zsófi középen fekszenek és alszanak. Hirtelen felélednek, lassan bábuként megelevenednek. Megszólal a Hernán completo. Feljön a fény. Cipőt húznak,felugranak. Egy átlagos-kapkodós reggel jeleneteiből adnak mikrorészleteket. T. középen elkezd fekvőtámaszozni, Zs.megáll, ráül, lenyomja és közben hersegve eszik egy a függöny mögül elővett almát, incselkedő játék az egész, utána T. eltűnik a barna ajtó mögött, majd két pohár kávéval tér vissza, egyiket a rohangáló és közben fésülködő Zs. nek- adja, aki elkezdi inni, majd -még fésülködve- eltűnik az ajtó mögött, T. miközben issza a kávét, T. ismét kimegy majd kávéspohár nélkül egy inggel tér vissza, melyet kapkodva vesz magára és gombolja, Zs. rohan mögötte és kézzel kisimogatja az ing gyűrődéseit, másik kezében az alma, amivel próbálja megetetni a férfit, aki beleharap az almába majd derékon ragadja és magára rántja)

T: Én megéheztem másra is…

Zs: Mire gondolsz… Kis telhetetlen. (eteti almával a férfit, és ő is eszik. Gombolni kezdi a férfi ingét. Egy pillanatra mindkettőjük szájában van az alma)

T: Szerintem menjünk vissza az ágyba.

Zs: Az ágyba? Neked a padló nem elég jó?

T: Nem fogok ettől padlót. (Nevetnek,. Zs. hirtelen lemerevedik)

Zs: Várj! (körülnéz) Cssss!

T: Mi baj? Kajás a szám?

Zs: (ránéz) Igen! (letörli) De nem ez a baj. Valami nem stimmel. Mintha figyelnének. (Megszólal az Evander.Szétválnak és óvatosan elkezdenek körülnézni, Zs. lassan észreveszi a nézőket) Van ott valami… mik ezek itt? A fal mellett végig (a nézőket figyeli) Ezek… ezek mikor kerültek ide?

T: (Unottan ül a lány mögött. )Biztosan a próbababák.

Zs: Próbababák?

T: Tudod, hogy Jenő bácsi mondta, hogy bepakolná egy kis időre a próbababáit, nem volt szíve kidobni őket, mikor bezárta a boltot. Míg aludtunk, biztos berakta őket.

Zs: Szóval a próbababák. Ilyenek vagytok hát… Még ruha is van rajtuk… sőt szerintem kicsit túlöltözettek próbababának. (Óvatosan közelebb megy hozzájuk, elkezdi őket vizsgálgatni) Nagyon para… Némelyik mintha élne. Olyan… Igazinak tűnnek.

T: Jaja, tényleg elég élethűek. Látszik, hogy sokat dolgoztak rajtuk.

Zs: De a tekintetükön látszik, hogy elveszettek, nincs életük, csak bábuk.

T: (nevet) Vigyázz, mert még az egyik visszanéz!

Zs: Bábuk, akik próbálják elhitetni magukkal, hogy szabadok, aztán megemelik őket és viszik őket tovább (odébb viszi Tibit) és nem tudnak kiáltani, de ha tudnának, se figyelne rájuk senki… Bár ne így néznétek rám! Tudjátok milyen, amikor a tekintetetek is mosolyog? (próbálja mutatni, de még a mosolya is furcsa, kicsit ijesztő) Mosolyog, értitek… mo-so-lyog.

T: Barátkozol velük?

Zs: (hátramegy és odabújik hozzá) Legalábbis próbáltam. De… azt hiszem, igazából félek tőlük. A gyerekkoromat juttatják eszembe. Szemek, amelyek mindig néznek, de nem téged látnak… Meddig lesznek itt?

T: Nem hiszem, hogy sokáig.

Zs: Szerintem meséljünk nekik vicceket! (idéző hangsúllyal.) A humor egyenes út két ember között.

T: Jaj, kicsim, hisz te nem tudsz vicceket mesélni.

Zs: Na, figyu. – Mi a különbség a kígyó és Maris között?- A kígyó harap, de Maris takarítónő. Hehe. vagy… várj… na, hogy van ez…a kígyó mar és a takarítőnő harap?

T: Kicsim…

Zs: Csak azért is! Na, szóval. Mit csinál a kicsi, zöld levéltetű a strandpapucsban? – Csattog. Háháhá!

T: Fordítva. Mi az kicsi, zöld és csattog…

Zs: Ajj, mert bestresszeltél. Szóval: Mi van a cirmos cica fején? Na? (jelentőségteljes szünetet tart)

– Haj. Érteeeed.

T: A macska fején.

Zs: Mindegy, így is poén, hogy haj van a fején.

T: De nem az a poén. Hanem, hogy cirmos cica haj van a macska fején.

Zs: (durcásan) Mert mindent jobban kell tudnod! Nekem igenis ez poén.

T: Jó. De nekik nem.

Zs: (rámutat az egyik nézőre) Az… az ott, mintha nevetett volna! De akkor mesélj te!

T: (játssza is) Az agresszív kismalac simogat egy galambot. Tubi, tubi, tubíííí! Tubi, tubi, tubííí! (hirtelen mozdulatot tesz) Or not to be!

Zs: Ez nem jó vicc. Szegény tubi.

T: De jó, mert nagyon összetett! Na, mindegy. Akkor köszöntsük őket illően, hogy legalább tudják, hol vannak! (kikiáltószerűen) Köszöntelek benneteket lakályos otthonunkban…

Zs: 90 ezer plusz rezsi, de szerződés nuku és bejelentkezni természetesen nem lehet.

T: Cserébe szűrt fény a pinceablakon, a kilátás csodás, ha székre állunk, járó lábakat láthatunk!

Zs: A nappalink tágas – mert nincs benne bútor, a fal vizes, a vakolat mállik és nincsen térerő!

T: A konyhában fogadjuk a kedves csápos vendégeket, mikor este eljön a csótány-showtime!

Zs:a mosogató tartalma néha visszatör, a fürdőszobában csak hideg víz van és a vécét nem lehet lehúzni.

T: A spájzban nincs villany, úgyhogy mi se merünk bemenni!

Zs: A hálószobánkban a molyok jól megvannak és falain mindig friss a penészvirág!

T: De nem ez a lényeg, hanem a vendégszeretet!

Zs: Mi itt lakunk!

T: Ez egy modern babaház!

Zs és T (egyszerre, kilépve a kikiáltószerű túljátszásból, őszintén) Szeretünk itt lakni! Mert együtt vagyunk.

T: Érezzétek magatokat otthon! (Más hangon) Szerinted mi legyen? Bepakoljam őket a spájzba?

Zs: Ne! Olyan törékenynek tűnnek… lehet megkarcolódnának, bajuk esne, aztán még tönkre mennének.  Innen is látszik, hogy nem sima műanyagból vannak. Talán porcelán vagy viasz.

T: Viasz?

Zs: Igen, mint a panoptikum viaszfigurái, amelyek bármikor megelevenedhetnek, de most csak ülnek, figyelnek és megítélnek.

T: Azért ne kapd túl… majd beszélek Jenő bácsival, hogy vigye innen őket. Azért ez nem egy raktár. Csak nem űz ki minket emiatt Istenként ebből a Paradicsomból. Addig próbálj nem tudomást venni róluk.

Zs: (gyerekesen kezét eltakarva pörög körbe) Nemvagytokitt, nemvagytok itt (a függőnyre néz) Te jó ég! Peti meg már biztos éhes!

T: Lehet. Szerinted megmutassunk nekik mindent?

Zs: Mindent?

T: Majdnem mindent. A titkainkat, múltat, jelent, remélt jövőt!

(Odamennek a falhoz, kihúzzák magukat, egymásra néznek és szertartásszerűen széthúzzák és feltűzik a függönyöket. A jobb oldali falon egy rajzolt nyitott tetejű láda, amelynek egyik oldalán egy mancs lóg ki… A láda mellett üres tál, rajzolt almostálca. Egymásra nézve félig énekelnek)

T/Zs: Pál, Kata, Péter Jó reggelt!

Már odakünn a nap felkelt.

Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,

Gyere ki a rétre kukurikú!

Zs: Semmi mozgás.

T: Jó reggeeelt!

Zs: Jaj, Peti. Hová tettem a kajádat? (keresgél, majd egy krétával tér vissza. Elkezd a tálkába kaját rajzolni)

T: Nehogy túl sokat adj neki. Aztán megint elcsapja a hasát és összehány mindent. Tele lesz minden krétaporral.

Zs: Dehogy, meg különben is az a másik fajtától volt, olyat többet nem adok neki.

T: Színeset?

Zs: A színes kréta szerintem tele van mesterséges anyagokkal, színezékekkel. Még az is lehet, hogy nem is Krétán termelik. (tovább rajzolja a kaját) Jó étvágyat!

T: (kiveszi a krétát a kezéből és egy növénykét rajzol) Kap egy kis zöldet, majd kaja után hadd rágcsálja, az jót tesz az emésztésének.

Zs: De ez fehér.

T: Te mondtad, hogy ne kapjon színeset. Attól még ez a növény zöld, hogy fehér.

Zs: Ó, ne, ugye nem hétfő van?

T: Miért?

Zs: Mert… mert bámulnak a babák, Peti nem akar kijönni, és a zöld az fehér…

T: Szerda van.

Zs: És… és… emlékszel, két hónappal ezelőtt végig hétfő volt. 31 hétfő egymás után.

T: Ne túlozz szívem. Csak 25.

Zs: De Peti… nem ébred fel a lustája…

T: Teszek neki egy kis tejecskét. (egy tejesdobozt rajzol a falra)

(Nézik a ládát)

Zs: Szerinted miért nem akar kijönni? Lehet, hogy beteg?

T: Dehogy, hisz ott a mancsocskája. Ha feldobta volna a talpát, nem lenne ott, mert a talpa rajta van a mancsán. (nevet)

Zs: Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a ládát. Nem lehet valami egyszerre élő és nem létező! Az a fizikus is megmondta, tudod, Szőringer.

T: Schrődinger.

Zs: Szóval nem tudhatjuk.

T: (nevet) Ha lenne egy láthatatlan macskánk, nem látnánk; nem látjuk, tehát van egy láthatatlan macskánk.

Zs: Schrődingernek macskája van, a macskának szőringere. (nevetnek)

T: Tudod, hogy került Schrődinger macskája a ládába?

Zs: Na, hogy?

T: Pavlov kutyája bekergette! Mert belecsinált Newton almába!

Zs: Tibiii, ez egyre rosszabb!

T: De most ideje kijönnie.

Zs: Cicc! Cicc!

T: (fütyül)

Zs: (csitteg)

T: Egyikre se reagál.

Zs: Lehet, hogy válaszolt, csak nem halljuk a ládától.

(Lélegzetvisszafojtva, egymást átkarolva percekig nézik a rajzolt ládát mintha tényleg azt várnák, hogy megelevenedik és kimászik belőle valami és enni kezd.)

Zs: És… és ha ő ott bent nem látja csak a falakat? Mi van, ha egyszer azt hiszi, csak ennyi az élete.

T: Az a fallal körülvett pár négyzetméter.

Zs: De az csak az övé. Ott biztonságban van. Mint mi.

T: Lehet, hogy fél.

Zs: Fél? Mitől?

T: Hát… talán tőlük (a nézők felé int a fejével) Egy ilyen kis élőlény még érzékenyebb, mint mi.

Zs: Tudnia kéne, hogy mi úgyis megvédjük. (bekiabál a ládába) Petiii, leverünk mindenkit, aki egy szál szőrödet is akárcsak elgörbítené…

T: Lehet csak alszik.

Zs: Azt mondod? Na, jó ne zavarjuk. (a férfihez bújik, ölelgetni kezdi)

T: Aj, már nincs idő! (kibontakozik)

Zs: Tényleg mindjárt indulnom kell, az állásinterjúra Fel kell készülnöm rendesen. Tudod, hogy izgulok ilyenkor mindig. (feláll, a ruháját igazgatja. Hajkefét és zsebtükröt vesz, elő szépítkezik.)

T: Miért?

Zs: (izgatottan) Mert ez igazából olyan, mint egy randi, amelyen kíváncsi vagy a partnerre és magadat a legjobb oldaladról akarod megmutatni!

T: Most eszembe jutott az első randink. Nem hagytál szóhoz jutni, leöntöttél ír krémkávéval és csókolózáskor majdnem kettéharaptad a nyelvem. Ha állásinterjú lett volna, nem vettelek volna fel.

Zs (sértetten) Neked meg… nem illett a zakódhoz az inged.

T:  Na jó, akkor kezdjük. Áldozzunk a kapitalizmusnak! ( a lányra segíti a zakót)

Zs: Hú, de kis tipp-toppok vagyunk!

T:  Ne feledkezz meg az időtényezőről sem!

Zs: (hirtelen T. elé lép, elváltoztatott hangon) Szerinted kövér vagyok?

T: (elakad a szava, majd nevetni kezd) Hülye vagy.

Zs: Ez nem válasz.

T: Ez nem is volt kérdés.

Zs: Szóval nem kérdés, hogy kövér vagyok.

T: Nem ugrom be, ha elkezdem bizonygatni milyen Miss Tökélyes az alakod, úgysem hiszed el.

Zs: (kislányosan) Nahát, nem szép dolog lekövérezni szegény munkavállaló -jelöltöt. Még a könnyeitől elmosódik a sminkje. Kérjél tőle bocsánatot!

T:  (szigorúan) Közben az állásinterjún meg várnak. Egyébként…lehet nem kellett volna megint lilára festeni a hajad, ez rossz pont lehet a HR-eseknél.

Zs: Most adjam fel az egyéniségem? Meg mindig azt mondod, hogy tetszik!

T: Na jó, kezdjük.  (beállítja bábuként, Zs mereven áll és beszél, elváltoztatják a hangjukat. Előveszi a bábut, játszani kezd vele az interjú során.)

Zs: Jó napot kívánok Varga úr! Kovács Zsófia vagyok és az állásinterjúra jöttem.

T: Örvendek. Olvastam az önéletrajzát, nagyon meggyőző, amiket írt, imponáló a lelkesedése és a referenciái. (más hangon) Igazából végig sem olvastam az önéletrajzod, csak nagyon tetszett a fényképen az arcod és a mosolyod. Nőknél ez dönt elsősorban, hogy behívom-e, de ezt neked nem kell tudnod, Viszont neked készülnöd kell a cégből, tudnod, hogy nutriaszagtalanítót gyárt vagy műlábkötvényekkel kereskedik (más hang) Mit tud cégünkről a Happy Shopping kft-ről. ?

Zs: (mereven) Tudom, hogy elsősorban széleskörű kommunikációs és kreatív marketing stratégiák kidolgozásával foglalkozik a cég, amely 2009-ben alakult, közel száz munkaerőt alkalmaz és dinamikusan fejlődve nagymértékben rugalmas válaszokat ad azokra a kihívásokra, amelyeket  a gyorsan változó trendek, technológiák és a piaci, fogyasztói igények támasztanak elé. (más hang) Nem baj, ha én sem értem már, hogy mit mondok, és mire akarok kilyukadni, csak magabiztosan mondjam, igaz?

T: De azért ne beszélj túl sokat és ügyelj a szemkontaktusra.

Zs: Jóó, tudom. (más hang) a meghirdetett marketing referens asszisztensi állást számomra tökéletesen testhezállónak érzem.

T: Miért érzi annak? Dolgozott már hasonló pozícióban?

Zs: (Más hang) Hasonló… persze, máshol is próbáltam vacak termékeket emberekre rátukmálni telefonon. Öt napig bírtam. (más hang) de itt, mosolyt erőltetek az arcomra, akár mézzel gargarizálok, hogy mézédes legyen a hangom és fülbemászó, megtapadjon a hallójáratokban és lelkesen eladok legalább napi húszat abból a szarból, amit forgalmaznak. Ígérem, kicsalom a legagyafúrtabb nyuggerből is a megtakarítását, hogy vegye meg az elektro-ionizált termofúziós regeneráló takarót kétszázezerért!

T: Vedd komolyan! Ez az élet, hazudni kell, megjátszani, egészen addig, amíg  a felvett maszk ránk nem olvad, ez  kell, hogy boldoguljunk. Muszáj gyakorolnunk, muszáj próbálnunk!

Zs: (önmagának) Hazudj nyomi, hazudj!

T: És most ők is figyelnek minket.

Zs: Valakik mindig figyelnek.

T: Szóval… Mindig legyél tisztában az erősségeiddel! (más hangon) Ha egy mondattal kellene jellemeznie magát, mi lenne az?

Zs: Ön talán szívesen alkalmazna olyan embert, aki képes egy mondatban jellemezni magát?

T: Ez jó volt, de csak óvatosan. Sok embernek nincs humorérzéke. Még ezután jönnek a neccesebb kérdések, mit tartasz a legnagyobb hiányosságodnak, miért jöttél el az előző munkahelyedről, mit tennél, ha nem értesz egyet a főnököddel, mit szólnál, ha női főnököd lenne, akarsz-e gyereket…

Zs: De ezt nem kérdezhetik meg! Ehhez nincs joguk.

T: Megfogják. Ne légy naiv. Így vagy úgy, de kiderítik.  Tudnak kérdezni, tudod jól.

Zs: Persze! Miért jelentkezett erre az állásra? Mert kell a pénz, bazdmeg!

T: Esélyed nincs, ha csúnyán beszélsz! Folytassuk, mert lassan nekem is menni kell a szerkesztőségbe. Az is kell, hogy ne tűnj betanultnak, legyen mondjuk három kérdésed, olyasmire vonatkozólag, ami az interjún nem derül ki, de neked fontos lehet.

Zs: Jóó. Voltam már pár álláshirdetésen, nem lesz gond. Ez a gyakorlás most kellemesen felhúzott, ahhoz, hogy motivált legyek.

T: Akkor menjünk, szálljunk be a mókuskerékbe!

Zs: (visszahúzza, elveszi tőle a bábut)A főnököddel ma beszélsz?

T: Lehet.

Zs: (elkezdi mozgatni a bábut) Meg kell győznöd, hogy te legyél a felelős szerkesztő, az a hely jár neked.

T: Tudod, hogy most elég bizonytalan minden. Engem amúgy is teljesen háttérbe szorítottak. Lehet nem kéne most forszírozni.

Zs: Állj a sarkadra! Nézzük, hogy fog ez menni. Kezdjük! Na, én vagyok a főszerk.

T: Jó reggelt!

Zs: Kopogni nem tud, Varga?

T: Nem akartam zavarni…

Zs: Akkor ne zavarjon.

T: Amúgy tegeződünk.

Zs: Mondjad, de gyorsan.

T: Szóval… hallottam, hogy lehet majd jelentkezni a felelős szerkesztői posztra és gondoltam megpróbálom…

Zs: Megpróbálod? Ne próbáld, hanem csináld!

T: (kedvetlenül) Az én főnököm nem idéz Yodát.

Zs: Most idéz.

T: Úgy gondolom, hogy nagyobb hatékonyságú, gazdaságosabb, szakmailag is tűpontosabb munkát tudnék szervezni…

Zs: Az a gond, hogy túltolod az úgynevezett kultúrát, ebben szemléletváltást kell alkalmaznod

T: De…

Zs. Színházkritika, könyvajánló, tudományos recenzió orrba-szájba… szerinted ez érdekel valakit az alkotókon kívül? Nem ezektől fog nőni az olvasottságunk! Mitológiai utalások! Hagyjuk már! Ne Promézeusszal vagy kivel hozz párhuzamba dolgokat, hanem mondjuk Éden Danival vagy VV Dzsenikével!

T: Szóval az állás…

Zs: A cég – vagyis a szerkesztőség- én vagyok. No, melyik sorozat főszereplőjéhez kötnéd ezt a mondatot?

T: Nem nézek sorozatokat.

Zs: A múltkor nem te voltál, aki megakadályozta, hogy lejöjjön az az interjú azzal a nagyvállalkozóval?

T: Az egy kétes, korrupt figura, aki kizsigereli a munkásait, mi meg alákérdeztünk neki és reklámoztuk!

Zs: Az a pénz, amit hozott volna, nem lett volna kétes. De mindenki előtt nyitva áll az állás. Add be a pályázatod. Mivel indokolnád, hogy alkalmas vagy rá?

T: (próbál szólni) Túlságosan jól adod a főszerket…(kizökken) Nem tudom most beleélni magam, hagyjuk!

Zs: (lerakja a bábut,, a rajzra néz) Dobozostól adtad neki a tejet? Legalább a szélét kivágtad volna! ( letöröli a tejesdoboz szélét a falról és levágva rajzolja vissza) A többit majd megoldja, ügyes cica ő.

T: Cica? Hisz még sose jött ki a ládából. .

Zs: Nem is biztos, hogy Peti egy macska.

T: Lehet egy kiskutya.

Zs: Nemnem, akkor már különleges!

T: Egy kopaszkutya.

Zs: Abban mi a különleges?

T: Szőrős.

Zs (nevet)

T: Vagy egy kecske.

Zs: Az nem fér bele. Egy lajhár?

T: Talán.

Zs: Szerintem egy tapír.

T: Egy tapír?

Zs: Egy Murr nevű tapír. Asunciónból. Tudom, hogy szereted a tapírokat.

T: És te szereted?

Zs: Mindent szeretek, ami nem tollas és nem mérgező. Tudhatnád! Vagy egy tobzoska.

T: Mit csinálna ott egy tobzoska?

Zs: Tobzódna. Szerinted milyen hangot ad ki egy tobzódó tobzoska?

T: Olyasmit hogy tobzz, tobzzz!

(nevetnek)

Zs: Igen, bármi lehet.  

T: Menjünk

(T kilép. Zs. még visszalép, a falra magasan egy mosolygó napocskát rajzol. Megszólal az Evander)

II.

(Szól az Evander. Bejön Zs. Elgondolkozva letörli a napot. tele a keze csekkekkel, borítékokkal.. otthoni ruhában a földön ül és szortírozza őket. Elkezd az egyikből pillangót hajtogatni)

Zs: Diákhitel… közös költség… emeltük kétezer forinttal… áruhitel… villanyszámla… ez is… fizetési felszólítás… fizetési felszólítás… Felszólítás fizetési felszólítás elolvasására… számla amit nagyon be kell fizetni (Ráül, hogy ne is lássa. Nevet,a bábukat nézi)meséltem már nektek, hogy ismerkedtem meg Tibivel? A könyvesboltban találkoztunk, ahol ő eladó volt és segített levenni a polcról egy könyvet, mert a 165 centim csak az első 5 polcra futotta. Akkor még nagyon sokat olvastam. Összeismerkedtünk és attól kezdve délutánonként bejártam hozzá. Ő volt a barátom és a családom egy személyben. Ő volt az első, aki észrevett, anya nem akarta, hogy észrevehető legyek. Apa akkor már nem élt velünk… aztán én is beépültem a berendezésbe. Nem voltam több mint egy minta a függönyről, egy szál bárányszőr az ágytakaróról, egy kézreálló WC-kefe, amit ha kell, megmerítenek a szarban, én voltam a zsebrádiót, amelyet mindig lecsavarnak…, egy  kibaszott biogén IKEA bútor, ami azért néha útban volt és kerülgetni kellett. De ő észrevette a könyvmolyban rejtező pillangóbábot. (a nézőknek) talán bennetek is van egy pillangó… érzitek, ahogy mocorog bennetek? (lelkesen repteti a pillangót) Engedjétek, hadd menjen, szálljon (levegőbe ugrik. fel – le ugrál, ahogy repteti a pillangót, bejön Tibi. Nézi a lányt, aki hirtelen visszafogja magát.. T. összetört)

Zs: Milyen korán jöttél. Főzök majd neked valami finomat. A kedvencedet, pacalt! Most olvad ki, mert fagyasztott. Örülsz?

T: (tompán) Nagyon. (Hoz magának egy dobozos sört, kibontja és inni kezdi)

Zs: Megkaptad az új posztot?

T: Kaptam… újat, igen. (csak magának) a munkanélküli posztját.

Zs: (Nem hallja. Elkezd házat rajzolni a falra krétával. Lassan, alaposan) Nagyszerű.

T: Jah.

Zs: Olyan fáradt a hangod,

T: Nemcsak a hangom fáradt.  Emlékszel Sziszifuszra? Most teljesen átérzem a helyzetét.

Zs: Megint mitológia..

T: Hagyjuk. Peti?

Zs: Alszik. Biztosan sokáig csavargott.

T: Az állásinterjú hogy ment?

Zs: Tudod, min agyalok folyton?

T: (szórakozottan) Min?

Zs: Be kellene költözni a házunkba. A saját házunkba.

T: Nem olyan egyszerű…Tudod.

Zs: Akkor nem figyelnének a bábuk, nem lenne minden bizonytalan, hogy mikor dönt úgy Jenő bácsi, hogy kell neki a lakás, ahol nem tűnik el a macskánk, mint az előző helyen a panelben…

T: Jó, de az állásinterjú hogy ment?

Zs: Nincs gyakorlatom… hiszen tudod… meg nem fejeztem be az egyetemet és hát voltak ott, akiknek volt mindkettő. Megint kiestem az első szűrőn. A másik ügynöki munka… de a harmadikon szerintem megfelelnék.

T:  Az melyik volt?

Zs: Magas kereseti lehetőség…

T: Már gyanús…

Zs: Nem, ez korrekt. Filmes statiszta meló… Holnapután mehetnék próbafelvételre…

T: De ez nagyszerű.

Zs: Csak… izé… ez… (elakad a rajzolásban, egy kis időre zavarba jön, majd elkezd fát rajzolni)) szóval erotikus jellegű munka. Kisebb szerepek. Egy kis maszti vagy leszbizés… Más szóba se jöhetne, tudod, hisz nem is voltam még mással, de … de…bevállalhatom… miattunk. Meg… a házunk miatt.

T: (észreveszi) Ez mi?

Zs: Fa.

T: De milyen?

Zs: Nem tudom. Ágas.

T: Ágas?!

Zs: Tartja a lombot. Mert az is… ööö… lombos.

T: Nem kell fa. Nem. Nem ilyen fa kell. Ha fa, akkor hárs vagy tölgy. Csak ez a kettő. (idegesen letörli a fát)

Zs: Szóval… szerinted… nem?

T: Nem.

Zs: A fa?

T: Neem. (hirtelen átöleli) Csak ezt ne! Majd találsz más melót.

Zs: Jó, bennem is csak felmerült.. Ez megy hetek óta, nem válaszolnak az önéletrajzokra, ha mégis behívnak egy állásinterjúra, akkor semmi eredmény. És ezek meg csak jönnek… (elszórja a számlákat) már lassan ételre sincs elég pénzünk, pedig én szeretnék egy-két új ruhát és érezni a friss könyvek nyomdaillatát.

T: Ne aggódj, amíg engem látsz. Amúgy még el se olvastad a Krasznahorkait amit a szülinapodra vettem.

Zs: (Továbbrajzolja a házat, egyre merevebb) Már minden őrültségben benne lennék.  

T: Raboljunk bankot?

Zs: Azt nem. Deee… vettem lottót is… bár úgyse nyerünk. És akkor… (megragadja a férfit és a rajz elé rángatja) Nézd, milyen lesz a házunk?

T: Visszamehetnél az egyetemre. Közben befejezhetnéd a meseregényed. Kapnál ösztöndíjat.  Vennél fel még Diákhitelt.

Zs: Legutolsó félévben ha Facebookból vizsgáztam volna is megbukok.

T: Igazán? Na, játsszuk el! A rajz meg a pacal megvár. Gyere én vagyok a Prof.

Zs: Jó, csináljuk! kopp-kopp.

T: Tessék!

Zs: Vizsgázni szeretnék.

T: Felvette a vizsgát? Azt láttam, hogy ma nincs több vizsgázó

Zs: Igen, a Neptunban…

T: A Neptunban?! Az eseményre kellett volna feljelentkeznie, amit meghirdettem.

Zs: Nem tudtam, a héten nem léptem be Facere.

T: Biztos tanult, ahelyett hogy facebookozott volna. Na, jól van, ne fészkelődjön, kezdjük.

Zs: a Facebook akkor vette kezdetét, amikor Mark Zuckerberg közeledését visszautasította a mellben erős Melissa, elküldte fész to fész a fészkes fenébe és ezért otthon a fészerben…

T: Nem a diakrón, hanem a szinkrón megközelítés érdekel, az én óráim az új facebookisták elméletén alapultak.

Zs: Ez nincs meg az órai jegyzetemben

T: Órai jegyzet? Egyre rosszabb. Ezt az anyagrészt megcsináltam alkalmazásként, hogy naponta próbálják ki. Ez azért fontos, mert nem mind facetörténet volt, nehezítésképp beírtam a bazsalikomos csirkeszárny receptjét is. Ha az elméleti face nem megy, nézzük a gyakorlatot. Megcsinálta a 10 ezer karakteres háziposztozatot?

Zs: igen, bár csak 9500 lett…

T: hm, igen olvastam nagy része arról szólt, hogy mennyire nem megy a megírása. Ne haragudjon, de nem lájkoltam.

Zs: De megcsináltam a kötelező tükrös fényképeket és betegeltem a tanár urat 25 mese főszereplőjeként, ahogy kellett.

T: Állapotként viszont kiírta, hogy bárcsak a római jog vizsgatárgy lenne. Milyen élőlényekkel szerepeltem a hatodik profilképemen?

Zs: Kutya? Macska?

T: Nem. Egy aranyhangyásszal és egy örvös pekarival. Elismerem, össze lehet téveszteni, nagy távolságból. Mikor etette meg legutóbb Farmvillen a csirkéimet?

Zs: Egy hete… Meg is trágyáztam a Tanár úr veteményeit. Küldtem is egy rózsaszín tehenet meg egy szomorú kacsát!

T: A kvízjátékot nem játszotta velem végig. Nehéz dolog ez. Hány ismerősöm van?

Zs : 845

T: (dühösen) nem, 971!

Zs: bocsánat, Összekevertem az instás követőivel…

T: Nagyon sajnálom, de akkor ez elégtelen lesz. És bizonyára tudja, hogy ha következő alkalommal sem szedi össze magát, és csinálja meg ezt a nehéz tárgyat, akkor töröljük facebookról vagy átkerül fizetősre…

Zs. Ne, csak ezt ne! A facebook ingyenes és az is marad! Nem lehetne, ezt megbeszélni? (simogatja a férfi combját) A tanár úr akár meg is bökhet!

T: Na, csak kibökte… ezt nem igénylem

Zs: És ha írnék az üzenőfalára? Mondjuk, hogy csillámmókuskám?

T: hmmm, írja inkább azt, hogy hiúzpofi. Mindig is erre vágytam. Na jó, beírom az elégségest

Zs. Köszönöm, Viszontlájkolásra! (nevet) Lüke! (visszamegy rajzolni)

T: Ugye, hogy meglett!

Zs: De most az otthonunkról beszélek. (megfogja és erőszakosan a fal elé állítja) Cserepére rásimul a zöld moha, ablakában cserepes muskátli… piros a virága… a tetőn kövirózsák… az eresz alatt fecskefészek. A házunk… ahol nem figyelnek minket és Peti is kijöhet a ládából, sőt akár egy igazi babánk…

T: Igen, de várnunk kell… még egy kicsit.

Zs: Várnunk? Mikor sétáltunk utoljára mezítláb a holdfényben? Mikor csókolóztunk az avarban hemperegve? Mikor boroztunk egy úthenger tetején? Mikor próbáltuk megfejteni, miről beszélnek a békák egy júniusi estén? (szorosan átöleli a férfit) Mikor volt az, hogy nem érdekelt minket semmi más, csak a másik?

T: Évekkel ezelőtt.

Zs: Emlékszel, amikor hajnal háromkor a bezárt gyár udvarán pihentél az ölemben és énekeltem neked, ahogy a torkomon kifért és odagyűltek a kóbor kutyák? Vagy amikor megmentetted azt a kis sünit?

T: Most nem akarok erre emlékezni. Nem álmodozni kell, hanem élni.

Zs: De emlékszel??!

T: (Nem válaszol)

Zs: Mindig csak a munka, a csekkek, a pénz, a főbérlő… ha lenne egy házunk…

T: Fel kéne nőnünk.

Zs: (hirtelen, mint egy kislány) Felnőniii? Milyen egy felnőtt?

T: Aki ha állást kap, csak azzal foglalkozik. Hajt, gyűjt, gözül, mert csak így lesz háza. Nem nevet feleslegesen, mosolyogni is csak illemből, nem pazarolja életét folytonos játékra, álmodozásra, oszt, szoroz, összead, egyenleg von, mérlegel… Nem hisz abban, hogy a szeretetet nem múlik el és leélheted egy emberrel az életed. Ez egy ilyen világ, ahol száz bazdmegre jut egy szeretlek! Miért nyomsz agyon azzal, hogy tőlem vársz mindent? Hagyj már kicsit békén! Egy felnőtt nem játssza az életet, hanem éli, nem fél a bábuktól, hanem beáll a sorba és azzá válik! Nem rajzolgat és nem foglalkozik órákat egy rohadt rajzolt ládával, amiben nincs semmi! SEMMI! Semmi… így a házunkból se lesz semmi, csak egy elcseszett krétarajz a falon! Főleg így hogy… kirúgtak! (kirohan)

Zs: (elejti a krétát, egyre merevebben nyúl érte, befejezi a házat. Nézi) Nem igaz… már itt van ez egy…HÁZ!

 (Feláll. Nézi a ládát Kezd megöregedni.) Peti… cicc… gyere ki… gyere ki… Cicuskám, tudom, hogy bent vagy…SEMMI! Semmi.(letörli a ládát) Elégedettek vagytok? Csak ültök, és ítéltek. Biztos azt gondoljátok: Hülye ez a csaj! Pedig csak szabadok akarunk lenni…(Lassan beszél, felteszi a kendőt, majd mereven hirtelen a földre zuhan.)

T: (bejön, zavarban van. A fél alma van nála.) Ne haragudj! (Megpuszilja a kezét) Ma én mosogatok, jó? Zs. nem válaszol, csak fekszik, T eléteszi.) A pacal még nincs kész, viszont van gyümölcs, frissen mosott! Láss neki! (Nézegeti a házat.) Elszundítottál? (letérdel mellé és repülőgépet utánozva akarja Zs. szájába juttatni a falatot) Halló, halló, itt a vacsora 707-es járat, kéri ezt a szépen formatervezett leszállópályát fogadja a járatot, és engedje beállni a hangárba. Egyél kicsi Baucis. (a szájába nyomja a falatot, de hiába, fokozatosan kezdi észrevenni, hogy baj van, próbálja megitatni. Megnézi a pulzusát, egyre inkább kétségbeesik.) Na…Na… (Hirtelen felüvölt) Szólalj meg, szólalj meg, szólalj már meeg! (elkezdi sorolni a születési dátumokat. Kossuth Lajos 1802. szeptember 19- 1894. március 20, Ady Endre 1877. november 22- 1919. január 27. Mátyás király 1443. február 23- 1490. április 6. Emlékszem, hallood, emlékszem! (Ölébe veszi, rádől, felveszi, zokog, aztán kis ideig úgy marad, majd lassan megnyugodva kibontakozik az öleléséből. Kezd beletörődni a helyzetbe. Elkezd vele amőbázni a falon, mindkettőjük nevében ő játszik.) Egy kis játék? Győztem! (letörli az Amőbát és felrajzol egy macskát)

T: (Kimegy, bejön két pohár vízzel, egyiket próbálja a lányba tölteni, majd felhajtja mindkettőt) Nézzük, mi van a tévében. ( Egy képernyőt rajzol a falra pálcikaemberekkel. Egy darabig nézi.)

T: Híradó, Borzalom! Hárman haltak meg a balesetben. Nyugalmat megzavaró képsorok. Döbbenet! Bíróság előtt a hatgyerekes nyugdíjas rendőr, aki megölte a családsegítőt amiért az nem tudott neki segíteni a kilakoltatás elkerülésében, agyonverték a falusi nagymamamát ötezer forintért. (kapcs) Valóságshow – vajon kiderül, hogy VV Pami tegnap szexelt VV Cshabyval, miközben VV Encsi és Barbikaah smároltak a konyhapulton? (kapcs) Akkor egy kis romantika… Tümir és Necep vagy José Francisco és María Letícia szerelmét nézzük? Persze, mindannyian szépek és soha nincs lábszaguk! Na jó. Elég unalmas, én kikapcsolom. Inkább mesélek. (letörli a tévét. Felveszi a hajkefét, elkezdi fésülni a haját.) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg pár. Már ki se látszottak a ráncokból, de Zsófi néne még mindig korosztálya szépe és Tibor bácsi vitalitása se csökkent. Aktív társadalmi életet éltek, még mindig ők szervezték a megyei kerekes székes vágtát, a szociális otthonok között. Egy szerda este miután megnézték az esti sorozatot a néne megragadta párja eres kezét (innentől más hangon). Ekkor látsz majd utoljára. (felveszi és ágyba teszi) Erősen fogom kezed, de a fejed már lebillen, mert gyenge szíved megállt. Lecsukom szemed és melléd fekszem, úgy várom a nagy aratót. És ez lesz majd a mese vége. Nem kell fa. Mi leszünk a fa! Boldogan halunk, de csak miután boldogan éltünk! Mint Filemon és Baucis. Lennie kell életnek a halál előtt!De most pihenj. ( ZShez bújik, az öléből mesél) Tudom kik vagytok! Frígiai vándorok…vagyis annak mondjátok magatoka!Látjátok, milyen szép a feleségem? És okos is. Eredetiben olvasta a Finnigan’s waket. Emlékszem a napra, amikor megismerkedtünk. Egyetem mellett egy könyvesboltban is dolgoztam és egyik nap megláttam őt. Ezüstvasárnap volt, árleszállítás, tülekedő tömeg… Olyan volt fehér kabátjában és sapkájában, mint egy tiszta, szikrázó hópihe Sokat válogatott, és  nem ám a lektűrök között. Kilökték kezéből a kosarát, segítettem neki összeszedni a könyveket, az egyiknél megálltam, dicsértem a költőt, ajánlottam tőle az én kedvenceimet és elkezdtünk beszélgetni. Szeme a névkártyámra tévedt és mondta, hogy bejelöl Facebookon. Rég volt. (felül, lassan elindul kifelé) És most talán elvesztettem mindent. (nem tud szólni, csekkel játszik, próbál szólni) Ésnem szólhatok… Mint az ajtó sarokpántja – csak ne nyikorogjon  Ha nem szólsz, szívni fogsz  – ha szólsz, akkor is, sőt, akkor még ki is nevetnek. Egy lehetőség van: felgyűrni az ingujjat és megoldani a gondot önerőből. De vajon van önerő, vagy odafent az égi Jenő bácsi csak játszik a bábuival? És te észre sem véve a téged mozgató szálakat eltped és ott találod magad a semmiben… És így kell elgörgetned szkarabeuszként a piszkot, mielőtt lassacskán visszagördül rád és agyonnyom végleg. Miattam vált bábuvá. Mert úgy érezte, nem számíthat rám. A fa… a fa… majd kinő utánad. Pedig egyenlőségjelet csak együtt alkothatunk, nélküled csak egy vonal leszek a semmiben, egy negatív kitevő. (lassan eldől, fekszik a földön és nem mozdul. ZS egyszer csak kinyitja a szemét. Becsukja. Megint kinyitja a szemét, lassan kezd megelevenedni összevissza nézelődik. Próbál felállni. Minta ő se tudná hol van. Felveszi a krétát. Nagyon finoman átalakul, próbál felállni egyre lazább. Mintha kábulatból ébredne. Végigsímít a karján, megfogja az arcát. Körülnéz. Lassan felismer mindent.. Zs. dúdolni kezd. Nézi a nézőket) Aludtam? Vagy mi volt ez? (megrázza a fejét) Jenő bácsi még mindig nem szólt mikor viszi el innen a vackait?  Intézkedhetnél. A frász kerülget még mindig tőlük.(Keresztüllépi Tibit, észre se veszi,bejön) Hallod?Ne aludj! Egyáltalán kényelmes az neked? Miért vagy úgy ilyen merev? Ez nem jó vicc! (elkezdi felhúzni a földről) Gyere már! (feladja, leül mellé, pofozgatni kezdi. ) Nem teheted ezt!Nemnemnem! (Próbálja felhúzni a földről, tehetetlenül rángatja.) Na, jó. Én tudok várni. Olvassak neked Krasznahorkait? Tudom, már mitől térsz vissza! (ráül, megragadja a férfi kezét és kéjesen simogatni kezdi vele a testét.) Naa, ehhez mit szólsz? Na? (semmi reakció, leejti a kezet) Egy kis kártya?(hisztérikusan) Tudom, hogy szeretsz játszani! (Előhoz egy pakli francia kártyát, oszt két lapot T-nek, kettőt magának) A Texas hold’em majd segít. Na, passzolsz? Én passzolok. (leosztja a következő három lapot) Izgi. Jól tartod a pókerarcot. Vajon mid van? Drill? Full house? Na, jó eldobom, nyertél. (Nézi, hogy erre se reagál. Megnézi a pulzusát)

És most? Mégis mit csináljak? Miért nem tudjuk azonnal a válaszokat? (sírni kezd, egyre keservesebben. Ölébe veszi a fejét, simogatja. Tenyerébe veszi a férfi arcát, majd megfogja az állkapcsát és mozgatja, mintha az beszélne, közben elváltoztatott hangon, a férfit utánozva beszél) Csinos az új ruhád! A hajad is nagyon szexi! Cuki a tetkód! Te vagy a legszebb a világon! Bocsi, hogy kiabáltam veled!  (Hirtelen kinéz a nézőkre) Ti ne nézzetek! Nincs itt semmi látnivaló. Semmi… az égvilágon. Basszus, még el sem vettél. Hogy legyek így az özvegyed? (Hirtelen Burnst kezd lassan szavalni)„Együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek.”

(Megszólal a Canzone per la sera zongorás verziója.. Zs. kimegy, bejön a zakóval. Kínlódva ráadja a férfira. Kezét összekulcsolja a mellkasán, elrendezi a testet)

Zs: (zavartan) Most Filemonnak hívlak. Mit szólsz? Mint abban a sztoriban amit meséltél. Jaj, Filemon, hogy áll a gallérod? Így ni. Tibinek is mindig meg kellett igazítanom. Sose figyelt rá. Kapkodta a fejét, de a végén elkapta a kezem és megpuszilta.  Olyan jó lenne, ha lassúzna velem, érezném az olcsó dezodorja illatát, közelebb húzna, érezném, ahogy lassan körém fonódna és egy testként forognánk a zenére…(Megfogja a kezét.) Szükségem van rád. ( A férfi lassan lelöki magáról a csekkeket, kezd felülni)

T: (T. nagyon lassan felül, felteszi a szemüvegét) Hool vagyok? Mi történik velünk? (Térden állva öleli  Zs-t, aki felveszi a hajszínezőt és kezdi lilára befújni a haját.)

Zs: Számít az, ha együtt vagyunk?

T: Akkor nem.

Zs: És most?

T: Elindulunk újra a start mezőről.

Zs: Haladnunk kell.

T: De nem, mint bábuk.

Zs: Szerinted irányít minket valaki?

T: Az a lényeg, ne adjuk ki a kezünkből a kormányt.

T és Zs (egyszerre) Ne haragudj.

T és Zs (egyszerre) Nincs miért. (egymásra nevetnek, ez megakasztja a tükörjátékot, utána folytatják)

Zs: Megkeressük… Petit?

T: És ha ketten vannak?

Zs: Kik?

T: A ládában. Azért volt olyan jól el, mert már beszökött a cica mellé a tapír.

Zs: Lehet… és őt hogy hívják?

T: Szerintem… még nincs neve.

Zs: Murr.

T: De ő még nem jött ki a ládából. Ott ül bent és a réseken keresztül néz minket.

Zs: Várjuk meg, amíg kijön.

T: Mi kijöttünk?

Zs: Rosszat álmodtunk?

T: Vagy most álmodunk szépet (A tükörjáték véget ér, a férfi meg akarja csókolni a lányt)

Zs: (szégyenlősen) Ne a tapír előtt.

T: Valaki mindig figyel.

Zs: Gyere, csináljunk rendet! ( Elteszik a kártyát, leveszi az öltönyt, a szanaszét heverő csekkeket.) Akkor…

T: Igen. (Megszólal az Orange tree. Egymásra mosolyognak T. krétát vesz a kezébe, kettétöri és Zs.-nek is adja egyiket. T. felrajzolja a tapírt, Zs.  pedig a cicát, majd együtt megrajzolják a házat, a napot.  végezetül felrajzolják egymást Nézik a művüket, gyönyörködnek benne.)

Zs: Jó lenne…

T: Ha…

Zs: Lenne még egy ritka lényünk…Akkora lenne mint egy macska, de teste mint a görényé…

T: Sűrű kék pihe borítaná testét…

Zs: A homloka közepén lenne egy harmadik szeme, más szinű mint a másik kettő.

T: Hat lába lenne.

Zs: Lenne egy unikornis szarva

T: A tarkóján

Zs_ Olyan hangot adna ki, hogy griúú, griúúú

T: Apró, helyes fogacskái lennének

Zs: De nagyon szelíd lenne

T: Mindig felvidítja az embert játékosságával

Zs: És csak azok számára lenne látható, akik elégedettek és boldogok.

T: De vajon mi enne?

Zs: A gazdái körül sündörgő negatív érzéseket, felfalja az összeset, hogy elégedettek maradjanak!

T: Néha két lábon táncol, majd odabújik…

Zs: És olyan lenne az illata, mint a levendulának!

T: Lerajzolom. (lerajzolják együtt)

Zs: Én megvarrom plüssből és elkezdjük árulni az interneten! Gazdagok leszünk.

T: Azért kell más munka is.

Zs: Lesz.

T:  Nektek mi a kedvenc lényetek? A vasmacska?

Zs: A papírkutya?

T: A komodói varánusz?

Zs: Axolotl?

T: Lamantin?

Zs: Csillagorrú vakond?

T: Ti s rajzoljátok le azt az állatot vagy lényt, amely bennetek lakik vagy benneteket jelképez. Tessék itt a kréta!

Zs: Ugye megmutatjátok? Gyertek a szobánkba és nyugodtan rajzoljatok! Mi addig… (megszólal a demi-tente)

T: Táncolunk? (lassúzni kezdenek, összebújva. Lassan hátrálnak)

Zs: Vajon mindenkinek lehetnek lényei?

T: Biztosan.

Zs: Képzelt? Vagy igazi?

T: Ha igazán jól elképzelünk valamit, az már létezik.

Zs: Akkor jó. (még erősebben szorítja)

Zs: Mit fogok érezni, ha már végleg felnőttem?

T: Nem tudom. Talán fáradtságot.

Zs: Tényleg csak kristályba zárva lehet élni? (büszkén kuncogva) Látod, újraolvastam Hoffmannt!

T: (Nem válaszol)

Zs: Mikor indulunk?

T: Most.

(nagyon lassan kimennek a színről, többször hátranézve és mereven helyet foglalnak a nézők között. Fény le.)

VÉGE