A Mester és a Pláza

délelőtt tizenegykor leállt a légkondi
most is a kövérek jöttek csípős tajvanit ettek
egykor megállt a lift
kettőkor megérkeztek a szerelők
nők gyerekek nagy volt a zaj
működtek a mammoni részletek pénztárgép
pénzautomata pénzváltó
háromkor felálltak a meghatározások
a falélek azt mondták: gráf
nem figyelt senki
négykor bezáródtak az ajtók egyre melegebb lett
megindultak a találgatások
négy óra húszkor olvadni kezdtek a csokoládék
majd a polcok az asztalok és az oszlopok
negyvenkor eltűnt a lépcső és a főbejárat  
lassan süllyedtek a falak ötkor megállt
az idő

holnap reggel
téves riasztás mondja majd a Mester
feltölti vízzel a forralót visszakapcsolja az
áramot tízkor felhívja Margaritát nézze meg
jött-e Wolandtól újabb levél mert ha nem
kér a főnöktől pár nap szabit és befejezi
végre a könyvet

Volt egyszer egy tábor

           rekviem a hajmáskéri katonai táborba öt évre besorozott
           gyerek-katonákért akik soha nem tértek vissza a hazájukba

egykor magyar volt híres szép lovashadáról
aztán tornyain nem ült többé madár
átállt az idő hogy megfordul  ám
mást mond
ott géppuskák őrizték a négyszáz gyerekbakát
télen a barakkban megfagyott lábuk
nyáron véresre törte a daróc
s ha felbuktak ágyútalp taposott rájuk
ó hogy utáltuk a ruszki katonákat
mégis barát volt mindegyik tovaris
mikor Moszkvából megjött a vonat
négy falu dúskált a potyából volt olcsó
hús cukor és  gázolaj és mégis az utcán
utánuk köphetett bárki jafai maty a kurva anyád

csak a katonák miatt szólok csakis a kiskatonák
ukránok kirgizek tatárok
ők nem parádéztak a Hősök terén
itt menetelnek a lőtér gyepén most is
birkanyáj ruhában
gazdátlanul