Duncan Macmillan valamennyi darabja fajsúlyos társadalmi, olykor még akár filozófiai kérdéseket is feszeget – People, Places and Things c. művében a drog- és alkoholfüggőség problémája mellett a valóság fogalmát, illetve a színház létjogosultságát járja körül. A kiragadott részletben a főszereplő, Emma, összefoglalja, hogy lett belőle színésznő, illetve számára miből épül fel a valóság szövete. Látjuk elvonókúrájának utolsó lépését is, amelyben egy csoportterápiás foglalkozás keretén belül eljátsszák, milyen lesz/lehet hazatérése és a szüleivel való első találkozása.

Az alábbiakban Pétery Dorottya, a Debreceni Egyetemi Színház (DESzínház) által meghirdetett  “egy sima-egy fordított”  drámaszöveg fordítói pályázat III. helyezettjének díjazott fordítását közöljük.

 
EMMAAz első színészi munkám egy ilyen céges izé volt / egy londoni
MARKNem maradhatok itt kettesben veled. A szabályok szigorúan kimondják, / hogy
EMMAÚgy érzem, tartozom neked. Ennyivel tartozom Nem is tudom, végre egy igaz történettel
MARKMi az, hogy „céges izé”?
EMMAAfféle kiállítás. Semmi színdarab vagy / hasonló
MARKaha.
EMMALeginkább egy reklámra hajazott. Egy óriási terem volt, teli kisebb színpadokkal. Egy rettenetes monológot kellett hajtogatnom unott üzletembereknek.
Gúnyosan felidézi a szöveg egy részét.
 Miért kéne foglalkozni a múlttal a jelenben? A jelenben gyökerezünk, széttárt karokkal tekintünk a jövőbe!
MARK együtt nevet vele.
 A jelen én vagyok!
A jelen te vagy!
Mi vagyunk a jelen! Micsoda pompás dolog élni! Micsoda
Arra lesz figyelmes, hogy MARK tudta nélkül egy hasonló ruhákba öltözött EMMA lassan belép a szobába, letesz egy széket a földre, majd mögé áll.
MARKminden rendben?
EMMA megpróbálja figyelmen kívül hagyni a másik EMMÁT.
EMMAEgy lámpa alatt kellett állnom, és ezt az egész maszlagot úgy kellett előadnom, mintha bármit is jelentene.
Egy újabb EMMA lép be a szobába, lehelyez egy széket a földre, majd mögé áll. Egyre kivehetőbb morajlás hallatszik, amely hangszínében és erősségében is egyre magasabb.
 Napi száz fontot kaptam, és úgy voltam vele, hogy megütöttem a főnyereményt. Mark, az öcsém segített, hogy megtanuljam a sorokat.
Újabb EMMA. EMMA koncentrálni próbál. Megragadja az ágy szélét.
MARKSarah,
EMMAEgy olyan világban, amely csak korlátokat támaszt, mely arra ösztönöz, hogy meg se próbáljuk; egy olyan világban, amely azt szajkózza, hogy úgyis veszíteni fogunk… egy olyan világban, amely mindenre nemet mond, a „Lamancha” válasza igen.
Ismét egy újabb EMMA. Lépésről lépésre egy kör kezd kialakulni a lehelyezett székekből.
MARKLamancha?
EMMAMint La Mancha lovagja, a búsképű lovag.
MARKNem inkább sötét lovag?
EMMAAz Batman.
MARKEz lenne a cég neve?
EMMAAzt a benyomást kelti, hogy romantikus. Hogy hősies. A jövőbe lát.
Neked mindig csak a képregényeken jár az eszed? Komolyan, néha nem ártana kézbe venni egy könyvet is.
Egy újabb EMMA.
 A „Lamanchánál” nem hiszünk sem a kényszerben, sem a kötelezettségekben.
Az úttörőket támogatjuk.
Hiszünk a
A szobát ellepik az EMMÁK.
MARKSarah,
EMMAnéha, amikor meghallgatásokra mész, kérnek tőled egy klasszikus és egy modern monológot. Ez volt az én modern monológom.
EMMA megremeg. Ezzel egy időben valamennyi EMMA abbahagyja a helyváltoztatást és fájdalmasan remegni kezd.
 Úgy voltam vele, hogy ha képes vagyok jelentéssel felruházni ezt a marketinges kalap szart, ha képes vagyok úgy tenni, mintha az egymás után hajigált elvont fogalmak bármit is jelentenének, belátják majd, hogy mekkora színésznő vagyok.
EMMÁNAK nehezére esik mindezt elmondani, láthatólag fájdalmakkal jár. Körbeveszik az EMMÁK.
EMMASarah, nem tartozol / nekem
EMMAElsőként Mark tanulta meg. Nekem nem kellett mást tennem, mint ismételni, újra meg újra. Rendszeresen idézett belőle. Van egy hangposta üzenetem, amin azt mondja: milyen pompás dolog élni. Úszni a tengerben. Felnézni a
Ismét megremeg. Valamennyi EMMA remegni kezd, majd egymás után, egyesével lerogynak a földre.
 aztán itt abbaszakad. Az öcsém meghalt. Én meg képtelen vagyok felidézni. Egyedül nem megy. Egyszerűen nem, nem és nem.
A halk morajlásban megremegnek a falak. EMMA fájdalmasan felkiált és összeesik.
MARKSarah, bevetted a gyógyszereket?
Az EMMÁK egyesével felkelnek a földről.
 Sarah, hallasz engem?
A világítás megváltozik. MARK hangja egyre inkább úgy tűnik, mintha víz alól jönne. Átmegy oda, ahol korábban a valódi EMMA állt, és megszólít egy másik EMMÁT, aki összeesett és elvesztette az eszméletét.
 Sarah? Sarah?
EMMA azt nézi, MARK hogy bánik a magán kívül lévő EMMÁVAL, olyan, mintha kívülről látná magát.
 Nézz rám! Sarah?
MARK elhagyja a szobát. EMMA körbesétál, ránéz az összes többi EMMÁRA. Többé már nem a hálószobájában van. A fények kísértetiesek, valótlannak tűnnek. Már nem hallani hangokat. Léptei úgy visszhangoznak a szobában, akár egy álomban. Észreveszi, hogy van egy üres szék. Átvág a szobán és megáll előtte, teljessé téve a kört. Egy pillanatnyi nyugalom, majd az EMMÁK elhagyják a színt. Felkel a Nap. EMMA körbenéz. A csoportterápiás szobában áll, mindenkit megelőzött. MARK követi.
MARKKorán jöttél.
EMMASzeretnék gyakorolni.
A CSOPORT tagjai bejönnek a szobába, és mindenki helyet foglal. EMMA megszólítja a TERAPEUTÁT.
 Gyakorolni szeretnék.
TERAPEUTACsak tessék, Sarah.
EMMA a kör közepére áll és szemügyre veszi a CSOPORTTAGOKAT.
EMMATe vagy az apám.
Megfogja PAUL kezét, felállítja ültő helyéből és átvezeti a szobán.
 Az ajtó előtt járkálsz, ami nagyjából itt van.
Beállítja PAULT.
TERAPEUTAHol vagyunk?
EMMAA régi szobámban, a szüleim házában. Afféle szentély a gyerekkori énem számára. Itt van az ágy.
Összetol néhány széket egy vonalba, hogy ágyat formázzanak.
 Az ajtó itt van. Mindenütt dobozok, amerre látunk, mert leginkább raktárnak használják a szobát.
Ránéz MARKRA.
 Te vagy az öcsém.
TERAPEUTASarah, nekünk a jövőt kell gyakorolnunk, nem a múltat játsszuk el újra
EMMAte vagy az öcsém. Mark. Majdnem két éve már, hogy meghaltál. A szobád az enyém mellett van. Gyerekkorunkban néha hallottál engem sírni, és akkor átjöttél hozzám, csendben leültünk az ágyamra, és te addig fogtad a kezem, amíg abba nem hagytam, aztán visszamentél a szobádba, és én ezért mindig szeretni foglak még akkor is ha már halott vagy és akkor is szeretni foglak ha már én is halott leszek, mert ezek a pillanatok tényleg jelentettek valamit. Csak azt szeretném, hogy csendben ülj le mellém, és fogd meg a kezem, rendben?
MARK bólint egyet és megfogja a kezét. 
Ránéz a TERAPEUTÁRA.
 Maga az anyám.
TERAPEUTAÉn nem veszek részt / a
EMMAnem lesz sok dolga, bízhat bennem.
TERAPEUTASarah, komolyan, ez
A CSOPORT tagjai lelkesen bíztatják.
 jól van, de
EMMAmaga itt áll.
EMMA egy pontra mutat, majd a TERAPEUTA odaáll.
 Behívtam a szobámba. Utál itt lenni. Szívesebben nézné a tévét.
PAULÉn milyen vagyok?
EMMANagyon kellemetlenül érzed magad idebent. Gyűlölöd a konfrontáció valamennyi formáját, az érzelmek kinyilvánításával egyetemben. Úgy érzed, hogy soha nem voltál képes igazán megismerni, mert más volt az érdeklődési körünk, és így teljesen értelmetlennek tűnt. Bizonytalan vagy az intellektusodat illetően, mert tisztában vagy vele, hogy a feleséged és a lányod is okosabbak nálad. Rajongtál Markért, mert őt képes voltál megérteni. Nem tudtál segíteni rajtam, és most mérges vagy, mivel az életem teljesen máshogy alakult, mint ahogy azt te szeretted volna. Épp lent voltál egy emelettel lejjebb; a konyhaasztalon rendezgetted a családfával kapcsolatos adatokat. Legalább tíz éve, hogy ezt kutatod. Pontosan ennyi ideje nem ettünk annál az asztalnál. A hátad közepére kívánod a problémáimat, és nem akarsz beszélni Mark haláláról sem.
Ránéz a TERAPEUTÁRA.
 Az anyám pedig mélységesen csalódott bennem. Az élete során számtalanszor adódtak már nehézségek, de soha nem nyúlt se drogokhoz, se alkoholhoz. Ha iszik is egy kis bort, képes visszazárni az üveget és eltenni egy másik napra. Fel nem foghatja, én vajon miért nem vagyok képes erre. Ötéves volt, amikor meghalt az apja, az anyja halálakor tizenegy. Rengetegszer kellett költöznie, és mégis jól jött ki mindenből. Megcsinálta a doktorit. Egy csomó kitüntetése lóg bekereteztetve. Létrehozott egy nemzetközi pénzalapot, ami a rászoruló gyermekeket támogatja. Régen sokszor zongorázott, de már évek óta hozzá se nyúlt. Szerinte a színjátszás nem egyéb, mint egy szórakoztató hobbi, aminél a gyereke többre érdemes. Soha nem értett egyet egyetlen kapcsolatommal vagy döntésemmel sem a pályaválasztást illetően, de soha nem is tett semmit, hogy bármiben is megakadályozzon. Nem rég jöttem haza.
EMMA és MARK leülnek az „ágyra”. 

Oké, jól van. Rendben van.
TERAPEUTAHárom,
kettő,
egy,
EMMAAnya, Apa, ígérem, nem fog sokáig tartani. Csak szeretném elmesélni, hogy min mentem keresztül, elmondani, hogy hol is tart most az életem, és szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. Nem feltétlen ebben a sorrendben. Először is szeretnék elnézést kérni.
Ránéz a TERAPEUTÁRA, hogy megtudja, mindez rendben van-e. A TERAPEUTA bólint.
 Rettentő rossz lányotok voltam az utóbbi időben. Boldogtalan voltam és önpusztító módon éltem. Amellett, hogy ittam, gyógyszereket is vettem be, ami még inkább elszigeteltté és önzőbbé tett. Hoztam néhány rettenetes döntést, és azt gondoltam, ti majd végig ott lesztek nekem. Megszegtem az ígéreteimet. Rengeteg alkalommal. Loptam tőletek. Mondtam néhány Olyan dolgokat mondtam nektek, amiket megbántam, és úgy vagyok vele, hogy bárcsak visszavonhatnám azokat. Mire idáig érek, már biztosan félbeszakított volna valaki.
TERAPEUTAMégis miért?
EMMAEllenkezni. Esetleg védekezni vagy
TERAPEUTAne bocsátkozzon előfeltételezésekbe. Meg fog lepődni, hogy reagálnak az emberek a teljes őszinteségre. Lehet, hogy értékelni fogják.
EMMAAz tényleg rohadtul meglepne.

Nem voltam elérhető egyikőtök számára sem, amikor Mark amikor Mark meghalt. Leléptem, ami biztos, hogy még több keserűséggel járt, és szörnyen önző és meggondolatlan volt a részemről. Nem kérem, hogy bocsássatok meg. Egyszerűen csak belátom, mennyire rossz döntés volt, amin bárcsak lehetséges lenne változtatni. Nagyon hiányzik nekem.
Nem találja a szavakat, de a beszéd katartikus hatással van rá.
 Hiányzik. És tudom, hogy nektek is hiányzik.

Tisztában vagyok vele, hogy az évek során megrémisztettelek titeket. Hogy csalódnotok kellett bennem.
Fú, ez rettentő nehéz.
PAUL szeretne odamenni hozzá, de végül nem teszi. MARK megfogja EMMA mindkét kezét, fejét pedig a vállára hajtja.
 

Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon keményen dolgoztam azért, hogy jobban lehessek. És hogy kezdem megtalálni a lelki békémet, de ez egy hosszú folyamat. Mert magamat ugyanúgy halálra rémítettem.  És ugyanúgy cserbenhagytam. A legnehezebb része a dolognak az, hogy ezek után elég komolyan vegyem magamat. Elég komolyan ahhoz, hogy képes legyek harcolni a boldogságomért. A boldogulásomért. És ezt értetek is teszem.
És Markért. Nekem kellett volna meghalnom. Nem neki. Ezzel tisztában vagyok. Mindenki erre számított. Ez így nem fair. Képtelen vagyok megbocsátani / magamnak.
PAULNem a te hibád.
EMMADe hát
PAULMark halála nem a te hibád.
EMMAEz egyáltalán nem fair.
PAULSzeretünk téged. Mindig is szerettünk. Megteszünk bármit, amire szükséged van.

EMMA megpróbál nem sírni.
EMMAKöszönöm. Soha nem mondana ilyet. De köszönöm.
PAULSemmi gond, kedvesem.
EMMAHát ilyet se mondana soha, az biztos.
PAULOh.
EMMAAnnyit mondana csak, hogy „aha”, meg hogy „nos”. Ilyeneket.
PAULAha.
Nos.
TERAPEUTAÉs mit mondana az édesanyja?
EMMAHonnan a picsából kéne tudnom?
TERAPEUTAHogy érzi magát?
EMMA ránéz a TERAPEUTÁRA.
EMMAMaga most épp kicsoda?
TERAPEUTAÉn.
EMMAMintha

Úgy érzem, mintha egész életemben olyan emberek vettek volna körül, akik azt szerették volna elérni, hogy szarul érezzem magamat. Közben meg kezdek lassan rájönni, hogy valószínűleg csak segíteni próbáltak. És hogy szerettek engem.
TERAPEUTARemekül csinálja, Sarah.
EMMA felnéz a TERAPEUTÁRA.
EMMAKöszönöm.
A CSOPORT tagjai megfogják a székeket és elviszik. A szobában vagyunk. MARK is jelen van, egy darab papírt tart a kezében.
 A „Lamanchánál” nem hiszünk sem a kényszerben, sem a kötelezettségekben.
Az úttörőket támogatjuk. Hiszünk a

miben is?
MARKLátnokokban.
EMMALátnokok látnokok látnokok.
Legyenek bármennyire is impulzív vagy bármily kevéssé gyakorlatias személyek.
A „Lamancha” válasza „igen”. Szerintünk az élet
MARKarra való, hogy megragadjuk.
EMMANe segíts.
MARK visszaadja a papírdarabot EMMÁNAK. Tudja fejből a szöveget.
MARKÖrömmel tekintünk a világra. Szeretettel. Csodáljuk a világot.
EMMAAz egész annyira értelmetlen, nem igaz?
MARKSzerintem nem annyira. Az üres szavak nekem sose szoktak megmaradni. A hirdetések. Amit a politikusok mondanak. Vagy az anonim alkoholisták. Vedd fel a harcot az elvont frázisokkal, és én melléd állok. De nem kell ahhoz a dalai lámának vagy akár John Lennonnak lenni, hogy tudd, minden erről szól. A szeretetről. Hülyén hangzik, de
EMMAja.
MARKAttól még így van. Ráadásul te is ezt mondtad. A legnehezebb dolog önmagunkat szeretni. Kedvesnek lenni önmagunkhoz. A történtek után.
EMMALamancha Részvénytársaság. Szerintem ők az egyetlenek, akik még most is felvennének.
MARKMi? Vissza akarsz térni a kiállításokhoz?
EMMASzerinted miért próbálom bemagolni?
Van egy cigid?
MARKIdebent tilos a dohányzás.
EMMA felnevet.
EMMAJa, persze.
Várj, most komolyan mondod?
MARKEz egy egészségügyi létesítmény, szóval
EMMAja, persze, igaz.
MARKÉs, megvolt már?
EMMAMicsoda?
MARKHát a spirituális ébredés. Anélkül senki nem szokott távozni innen, hogy ne élte volna át a spirituális ébredést. Ez már szinte szabály.
EMMANem hinném, hogy nálam bekövetkezne.
MARKEzt ne vedd olyan biztosra. Ha Isten valahol meg fog jelenni, az tuti itt lesz. Lehet, hogy valaki mást keres, de akkor majd beszélek én a fejével. Az is lehet, hogy egy szép napon egy fincsi kis gyomormosás után fogok épp takarítani, amikor megpillantom. Ahogy mosolyog lefelé. Talán gratulál majd, hogy milyen ügyes vagyok. És azt mondja, „gyerünk, vár a nagyvilág, és soha többé ne bántsd se magadat, se másokat. Látogasd meg Sarah-t. Egy színdarabban játszik egy pub felett.”
EMMAIsten végignézi a darabjaimat?
MARKJobban szereti a szabadtéri előadásokat.
EMMAAzt hittem, nem hiszel Istenben.
MARKNyitott vagyok a lehetőségekre. Poszeidónnak is rohadtul tudnék örülni, ha ő jelenne meg.
Mindketten mosolyognak.
 
EMMAAzt a nálamnál nagyobb erőt viszont már megtaláltam. Két lábon jár.
MARKNe hagyd, hogy a gyógyulásod más emberektől függjön.
EMMAAmikor legutóbb beszéltünk, rendet rakott a lakásomban. Egy nagy műanyag dobozba pakolt minden rosszat. Az összes üveget és a porral teli zacskókat. A gyógyszeres fiolákat. A dugi füvemet. Mindent bele egy dobozba.
MARKJó nagy doboz lehetett.
EMMAFolyton ez jár az eszemben.
MARKNekem nincs senkim, aki megtenné ezt értem. Szuper lehet.
EMMAŐ lenne az, akihez befutna a hívás. Ő nyitna ajtót a rendőrségnek hajnali háromkor.
MARKTalán az exnejem.
EMMASzerinted felkeltenek hajnalban vagy megvárják a reggelt?
Fosternek volt valakije?
MARKCsak a kutyája, azt hiszem.
Meg mi.
MARK és EMMA egymásra néz.
 
EMMAEgyszer szeretném azt hallani, ahogy mondja, mennyire büszke rám. Tudom, hogy ez hülyén hangzik.
MARKEz hülyeség, nem csak hülyén hangzik.
EMMAJó, nem kell büszkének lennie. Csak szeretném, ha látná, hogy megváltoztam. Mert ha az ő szájából hallanám akkor azt hiszem, képes lennék véget vetni mindennek.
MARKFeladni?
EMMANem tudom. Talán. Nem. Rájöttem valamire. Ahogy Paul mondta. Ez az egész egy kalap szar. Semmi sem igaz belőle. Amikor a színpadon állok, tudom, hogy az egész csak színjáték. Nem az az ember vagyok, akit éppen alakítok. Ezt mindenki tudja. Viszont nem is nagyon számít. Mert mindannyian úgy döntünk hogy mégis az a valóság. Pont ez a helyzet ezzel a programmal is. Vagy mindennel, tulajdonképpen. A nyelvekkel. A politikával. A pénzzel. A vallással. A törvényekkel. Egy bizonyos szinten mindenki tisztában van vele, hogy mindegyik micsoda egy kalap szar. Csak áltatjuk magunkat.
MARKEzt nem igazán értem.
EMMABatman sosem zuhan le, csak amikor lefelé néz. Elrugaszkodik egy épület tetejéről és repül a levegőben. Egészen addig nem hat rá a gravitáció, amíg le nem néz, és rá nem jön, hogy zuhannia kéne. Ez az én nagy spirituális ébredésem. Nem szabad lenézni.
MARKNem szabad lenézni.
EMMAMég nem vagyok kész.
MARKEgyikünk sem az.
EMMADe te maradhatsz.
MARKTalán. A fizetés elég
EMMAja, persze.
MARK elindul kifelé, de megáll az ajtóban.
MARKRemélem, ma este azért eljön.
EMMAKicsoda?
MARKIsten.
Lekapcsolja a lámpát. EMMÁT az éjjeliszekrényen lévő lámpa, valamint az utcáról beszűrődő fény világítja meg.
 
EMMA lassan felnéz a plafonra.
 
Letérdel.
 
EMMAAkkor hát gyerünk.
Mutasd meg magad.
Készen állok, ha te is.
Csend. Nyugalom.
 Aha. Pont ezt vártam.

A jobbra dőlő perjel ( / ) a megszakítás helyét jelöli az egybefonódó párbeszédekben.

A fordítás a következő mű(részlet) alapján történt:

Macmillan, Duncan (2016): ‘People, Places and Things’ In Macmillan, Duncan: Plays One, pp 430-445. London: Oberon Books.