Érdekes, hogy az utóbbi időben egyre több magyar független film készül Debrecenben, debreceni helyszíneken. Példának okáért Martin Csaba Dobókövek című, 2010-es vígjátéka is ilyen. Illetve ide sorolható Pólik József fanyar hangvételű generációs filmje, a 2017-ben bemutatott Életem legrosszabb napja is. Ebbe a sorba illeszkedik Rózsa Gábor 2021-es alkotása, amely Mentés másképp címmel került a vidéki és budapesti mozikba.

A fent említett alkotásokat nem csak a debreceni helyszínek kötik össze, hanem az is, hogy szerzői filmek, azaz a forgatókönyvet is a rendező jegyzi. Illetve az, hogy olyan kis költségvetésű filmek, amelyek sokszor baráti segítséggel, jobbára saját büdzséből jöttek létre. Tehát mind finanszírozásukat, mind forgalmazásukat tekintve kívül esnek az intézményes kereteken.

A forgatókönyvíró-rendező Rózsa Gábor neve a film társproducereként is felúszik a stáblistán Rózsa Olivér neve mellett. Illetve vágóként is fel van tüntetve, ott a szintén családtag Tulipán Viktória a partnere. Tehát nyugodtan kijelenthető, hogy a komolyabb filmes előképzettséggel nem rendelkező, saját bevallása szerint produceri beállítottságú szerző mintegy családi vállalkozásként valósította meg az álmát.

Ez látszik is. Rózsa ugyanis nem teljesen a megszokott módon építi össze a paneleket, bár nem is komplikálja túl a történetet. A jóképű könyvelő, Márk (Sándor Péter) igazából kiugrott pszichológus, aki váratlan megbízást kap apja egykori barátjától (Trokán Péter), hogy gyógyítsa meg annak súlyos depresszióban szenvedő lányát, Dórát (Dézsi Darinka). Ez az alaptörténet.

Dóra szerepében Dézsi Darinka

A drámai alapszituációt feloldani hivatott humor pedig a jól kitalált karakterek, az ötletes vígjátéki szituációk és a csattanós replikák reszortja lenne. Ebben azonban a film mintha nehézkesen tudná kiaknázni a független film szabadságában rejlő lehetőségeket. A józan gondolkodású, ugyanakkor renegát pszichológus mellé Rózsáék egy elnagyolt karaktert, a taxis Csabikát (Virsinszki Zoltán) állították. Kettejük furcsa barátsága, illetve különbözősége lehetne az egyik jól működő vígjátéki elem. De Rózsa ezzel a fogással mintha csak félsikert érne el.

Igaz, Virsinszki megformálásában visszaköszönni látszik az egyszerre vagánykodó és szerencsétlenkedő, kövérkés srác típusa – ily módon nekem leginkább a Forró rágógumi egyik kulcsfiguráját juttatta eszembe. De míg az ilyesfajta karakterekkel együtt jár a szerethetőség érzete, addig Virsinszki Csabikájában a sárándi diszkó hőskorát idéző tahó-báj látszik visszaköszönni, amely nem kelt bennem mint nézőben gyöngéd érzelmeket. Bár igaz, Virsinszki Csabikája a legemlékezetesebb jelenetek főszereplője ebben a filmben.

Lehetne még lehetőség a feszültségekkel terhelt főnök-beosztott viszonyban is. Ám a cégvezető Krisztiánt alakító Lajos András mintha csúszkálna a szerepben, nem igazán tudja árnyaltan bemutatni a rá bízott karaktert. Játéka sokszor elbillen a szappanoperákból ismert egysíkú és kidolgozatlan ábrázolási jelrendszer felé. Illetve az agresszív főnök figurájában megbúvó vicces lehetőségeket a forgatókönyvíró-rendező mintha nem aknázná ki eléggé a vígjátéki környezetben. Kár, mert hasonló viszonyrendszert már más filmekben működőképesnek tudtam látni.

A figura többdimenzióssá tétele a depresszióban szenvedő Dórát játszó Dézsi Darinkának sem sikerül különösebben, de ez is inkább a forgatókönyv hiányosságaiból fakadhat. Igaz, Dóra karaktere lesz a kulcsa annak, ami egy kissé elcsavarja a történetet a kiszámítható történetszövés klisés befejezésétől. Bár a választott befejezés sem menti meg a történetet.

Az, hogy több szerelmi szál fut együttesen, szintén nem szokatlan a hasonló drámát és a romantikus komédiát ötvöző kevercsekben. Így a Dóra barátnője (Tóth Krisztina) és a Csabika között szövődő románc üde színfoltja a filmnek. Az ő kettősük tűnik minden elnagyoltság ellenére a leghitelesebbnek.

Csabika és Dóra barátnője szerepében Virsinszki Zoltán és Tóth Krisztina

Az, hogy a vágás és a beállítások terén is hagy maga mögött a film némi kívánnivalót, betudható annak, hogy a film készítőinek mélyvíz volt ez a nagyjátékfilmes keret. Ám, ha a producer szemével tekintünk a filmre, azt kell mondanunk, hogy ár-érték arányban teljesen megérte. Ugyanis hasonló színvonalú alkotások készülnek a nem független szférában is, sokkal jobb mecenatúrával, illetve forgalmazási feltételekkel a háttérben.

Igaz, azok nem villantották fel Debrecen emblematikus épületeit úgy, hogy semmi közük nem volt a történethez. Persze, aki különösebben nem ismeri Debrecent, annak mindegy. Ám, aki képeslapon látta, vagy akárcsak a neten ránéz a városra, annak is könnyen leeshet, hogy lett egy nemkívánatos reklámfilm-beütése Rózsáék filmjének.