Németh Erika szobrászművész megnyitó beszéde Síró Lajos kiállításán
2021.10.15.- ARTIKON GALÉRIA

Újra itt vagyunk, ezen a kedves helyen, ezen a különleges napon, amit régóta vártunk. Amikor három évvel ezelőtt elindult az Artikon Galéria művészeti programja, elképzelésünk sem volt róla, hogy ilyen rendkívüli események fognak következni, és hogy hosszú ideig nem tudunk találkozni, együtt lenni.

Az elmúlt másfél év, különböző mértékben, de mindenki életét megváltoztatta, és mindenkit érintett valamilyen formában, az egész világon. Súlyos veszteségek értek bennünket, megpróbáltatások következtek. Szembesültünk a lét törékenységével, de a szolidaritás és az összefogás megható pillanatait is átéltük. Mindannyian mérlegre tettük az eddigi életünket. Sokan vizsgálták meg önmagukat, céljaikat, eredményeiket és kudarcaikat. Mi is.

A bezártság és a kétség idején, óriási segítséget jelentett a művészet ereje. A művészek dolgoztak, és minden lehetséges módon, továbbra is próbálták közvetíteni gondolataikat számunkra. Online koncerteket hallgathattunk, és online tárlatvezetéseket követtünk, filmeket néztünk, könyveket olvastunk. A művészet segítő ereje támaszt tudott nyújtani számunkra a lelki megerősödéshez. Mint ahogy teszi minden más időben, és helyzetben is.

Mi is ehhez szeretnénk hozzájárulni. Közvetíteni akarunk. Egyszerű, érthető módon, a művészet sokrétű világáról. Kapocs kívánunk lenni a művész és a közönség között. Olyan művészi munkásságok bemutatásával közelítünk Önökhöz, amelyekben őszintén hiszünk.

Síró Lajos grafikusként és fotográfusként dolgozik, mindkét területen sikeres alkotó, több nemzetközi és számos hazai kiállításon szerepelt, jelentős elismeréseket mondhat magáénak. A nyíregyházi főiskolán folytatott grafikai tanulmányai mellett, mindig is nyitottan állt más művészeti ágak, és azon belül a különböző műfajok megismeréséhez is. Jelenleg is foglalkozik képgrafikával, festészettel, a fotó mellett. A főiskolai évek alatt került a fotózás közelébe, a nyíregyházi intenzív fotós élet óriási hatással volt rá. Ebben a közegben találkozott kiváló kollégáival, akik lehetővé tették számára, hogy a fotózás csínjait megismerhesse.

Síró Lajos művészetet oktató tanár is. Tiszaújvárosban tanít, és a műhelye nyitva áll az érdeklődők számára. Általában is jellemző rá az önzetlen magatartás, művészetének tapasztalatait teljes egészében megosztja másokkal. Ezek rendkívül ritka tulajdonságok egy erős, individualista alkotótól. Síró Lajos azonban mégis ilyen. Magával ragadó módon beszél a fotózás csodálatos világáról, művészi elképzeléseiről, egyéni receptúrákról, és misztikus összetevőkről. Felfedezéseiről, melyekben anyagokkal, megoldási módokkal, vegyszerekkel kísérletezik. A keresés, kísérletezés, végtelen folyamata is lenyűgözi, mert alapvetően meghatározza művészi attitűdjét a kíváncsiság. Az ezzel járó kudarc nem tántorítja el, természetes velejáróként tekint rá. Újabb megoldások, felfedezések felé sarkallja. Elmélyült, fegyelmezett munkamódszert alkalmaz, amelyben folyamatosan megengedi magának a játékot.

Irigylésre méltó belső gazdagság jellemzi, amely sugárzik a művein keresztül. Érzelmekkel, emlékekkel, gondolatokkal teli, mély, lélek-akvarellek sorakoznak előttünk. Képzőművészeti műtárgyakra emlékeztető mívességükkel valóban festményeknek, grafikáknak tűnnek. Végtelenül finom, és gyengéd fényfestészet ez.

Ha visszagondolunk a fotóművészet születésére, bámulatos változatosságot találunk a felfedezők, újítók között. A 19. századtól kezdődően csillagász, festő, fizikus, szobrász, vegyész, orvos és amatőr fotósok hada kereste a megoldást, hogy a festészeten és a grafikán kívül, máshogyan is leképezhetővé válhasson a világ. Egyszerűbb lehetőségeket kerestek, de olyanokat, melyek a művészi igényt is szem előtt tartották, ugyanakkor bárki képes lehetett alkalmazni őket. Lenyűgöző végig követni milyen titkos felfedezések, találmányok nyomán született meg az első kép, az első fényképezőgép. Milyen együttműködések, megállapodások, kompromisszumok sorára volt szükség ahhoz, hogy az egyéni feltalálói eredmények egyesülhessenek.

Ez a folyamat, amely arra irányult, hogy a tömegek számára is elérhető, könnyen kezelhető, gyors fényképezési technológiát hozzanak létre, tönkre tehette volna a művészi fotózást. Helyette azonban más történt. Minden technikai vívmány megjelenése után is, annyi időn keresztül, megmaradt a fotóművészet maga, mint a mesterség nagyon magasan művelt rétege. Nem zavarják egymást a tömegfotózással. A világméretű digitális berobbanás után is világosan elkülönülnek.

Egyes alkotók a legmodernebb technikákat is kiaknázva teremtik meg, egyedülállóan magas szintű képi világukat, mások, a fotózás aranykorában használt analóg módszerrel dolgoznak, és saját kísérletekbe bonyolódva érlelik a technikáikat.

 Síró Lajos is ilyen alkotó. Irigylésre méltóan elmélyült alkotó. Az elmélkedő ember, folyamatosan észlelhető alkotásai mögött, rengeteg filozófiai témájú könyvet, tanulmányt olvas. Ez a szellemi nyitottság, hiperérzékenység, tükröződik a művein.

Cianotípia és ezüstkolloid, vas sók, ferri-ammónium citrát, vörösvérlugsó, alkohol és éter, ezüstnitrát, vasszulfát. Megannyi misztikus szó, vegyszerek, hívók, fixálók, érzékenyített üveglapok, papírlapok, nedves és szárazüveg eljárás….Egy élet is kevés ahhoz, hogy végigismerjük, végigszeretgessük ezeket a technikákat. Vagy épp elég egy élet.

Síró Lajos fotográfus élete ilyen élet. Gazdag élet. A kemény munkát, a fegyelmezett munkamódszert, a kíváncsi, játékos merészséget, elégedettség követi. Ez a harmónia és melegség érezhető az alkotások előtt is.

Portrék…Nem ismerjük őket. Nem kell ismernünk őket ahhoz, hogy érezzük, fontos lelki kapocs van köztük, és a művész között. Ezáltal mi is közelebb hajolunk, és megpróbáljuk megérezni őket. Szuggesztív és lágy arcok, karizmatikus és gyengéden érzelmes emberek. Olvadékonyan lágy felületek, és markáns élek. Az Ember. A mindenféle, és sokféleképpen érdekes.  Az Értékes.

Tárgyak… Emberek által otthagyott, elhagyott, vagy elrendezett tárgyak. Asztalok, székek, cipők.

Mennyi költészet van, egy apa gondosan, székre helyezett ünneplő ruháiban, vagy a lánygyermek gyümölcsöt tartó kezében?

Történetekre, érzelmekre ismerünk rá. Az újraélés, beleérzés ajándékát kaptuk a művésztől. Emberi viszonyok, elmúlt és megmaradt érzelmek, családi ebédek, elhagyott terek, kirándulások. Játékok, csavargások, kávézások, merengések színhelyei. Melankóliával átitatott gondolatterek. Hiányok és megmaradások. Olyan benyomásunk van, mintha a művész maga mellé venne minket, a legmélyebb gondolatai közben, amikor szemlélődve körbenéz.

Amikor megismerik Síró Lajos teljes életművét, amelyről a folyamatosan frissülő weboldalán is tájékozódhatnak, felfedezhetik a sajátos térrészletekről, tárgy részletekről készült sorozatait is. Olyan tárgyak, terek, felületek, nézőpontok ragadják meg a művészt, amelyeket mi már nem figyelünk. Mégis annyira ismerősek…

Mert a gyermekkorunk felfedező kíváncsisága idején, pontosan így néztünk mi is. És pontosan ezeket a részleteket. Síró Lajos visszaemel minket önmagunkba. Megdöbbentően tiszta, védtelen, és mégis bizalommal teli, csodálatos állapotba. Ezeken a székeken ültünk valaha, ezeket a ruhákat, tárgyakat, gyümölcsöket, virágokat így néztük meg legelőször, ezek alatt a fák alatt játszottunk már, ezekben a sötét szobákban néztük már így a szőnyeg mintáit. Valaha. Régen… Amikor lényegileg vizsgálva, először akartuk megérteni a világot. De most visszakaptuk az elveszett időt. És ez tud, el nem múló érzés maradni.

Érzékenyített felületek, emulzióval átkent fényérzékeny papírok, és Hasselblad, és a kedvenc kamerák, optikák. Ezek eddig csupán eszközök maradnának, de melléjük kapjuk a művészt magát.

A kiállítás megtekinthető csütörtökönként 2021. november 21-éig.
4400 Nyíregyháza,  Benczúr tér 3.