Szerző: Csabai László

Petőfi Sándor levele Szibériából

“Ilyenkor a toll is megmozdul a kezemben. Oroszul írok persze. Álnéven. Vagyis tulajdonképpen nem álnéven, mert az Alekszandr Petrovics a hű fordítása a nevemnek. Mondhatnók visszafordítása, mert tényleg így, tót néven kereszteltek Kiskőrösön. És anyám tót anyanyelvét is elsajátítám, öntudatlanul. Ki gondolta volna, hogy ennek egyszer még nagy hasznát veszem. Mert ahogy megérkezék Szibériába, egy év múlva már mindent érték, két év múlva már oroszul beszéltem, három év múlva már oroszul verseltem.” – Szilveszterre hangolódva az év utolsó napjaiban a Vidor-fesztivál “Nem mind Arany” című paródiaestjének egy-két percét elevenítjük fel, ezúttal Csabai László Petőfi Sándor levele Szibériából című írásával. Jó szórakozást!

Tovább

Nehéz idők

“– Ha ennyire veszélyes a kúszó közelébe menni, hogyan lehet mégis elfogni?
– Már mondtam: a falánksága a veszte. A pocsolyákban úgy belakmározik békából, hogy a kétszeresére dagad. Így, súlyos gyomorral, az emésztéstől leterhelve indul el visszafelé. Ilyenkor már akkora árkot kell vájnia magának, mint a jándi lapályhoz futó Kis Túr. Mert az is a kúszó műve.” – Csabai László prózája

Tovább

A segítő

“A két csendőr átlopakodik a Kossuth utcán, a lebukástól való félelem miatt most szinte nem is érzik a szekrény súlyát. Sikerül. Pihennek. Aztán újból nekirugaszkodnak, szakadjanak bár meg, csak legyenek minél hamarabb túl az egészen, mert nincs már messze a végcél.”

Tovább

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< ápr 2020 >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3