Szerző: Ésik Sándor

Melyik a gyémánt, melyik a cirkon? A rubint csak felismered… Azok rózsaszín darabok a nagy opálkövek mögött, látod? Igen láttam. Gyuri orra majdnem hozzáért az ékszerbolt vastag kirakatüvegéhez. Láttam a kilószámra apró garmadákba rakott köveket. Pici szikrák ültek minden darab minden szegletén, mint a zöldségesnél a ribizlin, a cseresznyén, az epren. Ép ésszel alig tudtam felfogni, mekkora gazdagságot látok. Ha balra elnéztem Gyuri őszülő fürtjei fölött, láttam az utca többi üzletét, és tudtam, mindegyik kirakatában ugyanígy halmokban áll a drágakő. Egyforma üzletek, egyforma színes kínálat, mint a vásárcsarnok standjain. – Ésik Sándor tárcája

Egy putri volt itt? Vagy kettő? Értetlenül rugdosta szét a leomlott fal nedvességtől puha-porlóssá vált vályogdarabjait. Körbejárta kétszer is a romokat, de a sín felőli oldalon csak a kecske szíjának maradványait lelte. A népes családban egyedül eme háziállatnak járt külön helyiség. Igaz, csak észak felől, amerre a sínek a távolba mélyedtek, arról volt kukoricacsutkával szegve. A községre nyíló oldal és az, amelyik az országútra nézett, szabad volt. Kora hajnalban láthatta Rozi anyját az erre tévedő, amint feji az állatot. – Ésik Sándor tárcája