Szerző: Handó Péter

Tükröződés

A vers eszenciája a versen belül fellelhető, egymást – ha nem is közvetlenül – követő szavakból kivonatolható-e? Egy festmény láttán mi van előbb: az aforizmaszerű kijelentés vagy a látvány leírása, értelmezése, interpretálása? Lehet-e más a művész ambíciója – Pilinszky Jánossal szólva –, mint „tényektől eljutni a valóságig”? Mert mik is azok a tények? Wittgenstein szerint összességük maga a világ, amelynek „logikai képe a gondolat”. Rajta keresztül juthatunk el a valóságig? A művész valóságáig? Handó Péter kritikája Papp-Für János: minden után – művészeti kórtanok című kötetéről (Bp., Magyar Napló, 2014)

Tovább

Melegágy

“Sára Júlia rendkívül plasztikus monológjai, elbeszélései egy kortárs jelenséget feszegető regénnyé állnak össze a szemünk előtt. A megrázó, felkavaró és helyenként felháborodásra késztető naturális leírások egy társadalmi közegről mutatnak pontos és ítéletmentes látleletet.” Handó Péter kritikája Sára Júlia Mamiko nappalai című regényéről (Bp., Noran Libro, 2014.)

Tovább

Létesítés

Bennük olyan disztópikus világ megmutatására törekedett, amelyben hátborzongató közöny hatja át az emberi viszonyokat, a lét vad, kegyetlen és kíméletlen. A türelem című kötetében részben ezen a nyomvonalon halad tovább. Részben más szempontú abszurdot teremt: irodalmi „oknyomozást” folytat. – Handó Péter kritikája Szirmai Péter: A türelem című prózakötetéről (Hungarovox, 2013)

Tovább

Mozaikon

“Lehet-e szakítani a linearitással? Tudjuk, igen. Büntetlenül? Ritkán, mert a befogadói oldaltól a megszokottnál mindenképpen nagyobb erőfeszítést igényel a mű, a részletek kavalkádjából való kihámozódáshoz nem elegendő sorról sorra követni a szöveget, el is kell merülni benne.” – Handó Péter kritikája Frideczky Katalin Álomszőttes című kötetéről (Ad Librum Kiadó, Bp., 2013.)

Tovább

Titkos rendeltetés

“Képes-e őt az egyre mélyebb bugyraival föltáruló perverz és deformált világ a maga szintjére lerántani? Meg tud-e maradni annak, aki volt? Ő-e az az angyal, aki az embert átsegíti egyik állapotából egy másikba (szimbolikus) halála révén? Vagy ő maga az, aki a beavatás során meghal, föltámaszt és újjászületik?” Handó Péter kritikája Turczi István: Mindet kezdet – A beavatás regénye című kötetéről (Palatinus, 2013)

Tovább
  • 1
  • 2

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< okt 2020 >>
hkscpsv
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1