pszeudo, tájélmény, heg – versek
“hófelhők jönnek, és a varjak
/ mennek az erdőbe vissza.
/ olyan egyértelmű minden,
/ mint ez a végtelen hófehér.
/ nem állok fel az ablaktól
/ soha, soha többé.”
Szerző: Nagy Zsuka
augusztus legvégén, karma police – versek
“egy teljes szerda nagyságú, / egyszínű strandlabda a várakozás. / mindent összenyom, nem fér el tőle semmi. / fekszem a versben, és várom, hogy írj.” – Nagy Zsuka versei
Olvass továbbkonvex, konkáv (lét)síkidomok, (tér)csendek, hiátusok – kiállításmegnyitó
“Azt mondják, hogy a konvex az, amiben el lehet bújni, a konkáv az, amiben nem.
Ezek a képek nem akarják, hogy megbújjunk bennünk, hanem azt akarják, hogy valaki és valami kibújjon belőlük. És valami szinkronitás mindig ott hagy a képeken valami pici síkidomot, valami kitöltetlen teret, valami nyomasztó űrt, oda nem illő formát, alakot.” – Nagy Zsuka kiállításmegnyitó szövege, mely elhangzott a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében rendezett összművészeti esten, Mayer Hella és Zsombori Erzsébet kiállításán, október 30-án a Jósa András Múzeumban.
Olvass továbbBranül – verses napló (részlet)
“büdös vagy és én újra beléd szerettem, az arcod fáradt és / maszatos, a szemed úgy csillog, mint mikor megismertelek, / a sarki kocsmából figyelem nehogy beléd rúgjanak.” – Nagy Zsuka verses naplója, részlet.
Olvass továbbnóta
“kiszállok végre a kocsiból mondok valami faszságot megint megveszem a vonatjegyet az orrom előtt megy el az intersziti ilyen még nem volt pedig volt rajta büfékocsi ülök a restiben minden időt lekésve a mostban virágzom”- Nagy Zsuka új írása az Alternatív én rovatban.
Olvass tovább