Oláh András: Megértem
Nekem az volt a szép, ahogy mi éltünk. Nekik meg az a szép, amit ők csinálnak. Így van ez, mióta világ a világ…
Tovább
Szerző: Oláh András
arcodat viszem, alvajáró, játszótereink
már rég felöltöztél a halálhoz és itt
/ hagytad nekünk az otthontalan álmokat
/ az emlékezetből kikoptatott napok
/ ott gurulnak az októberi szél
/ pofozta falevelek között
áporodott walesi álmok
Szilveszterre hangolódva az év utolsó napjaiban a Vidor-fesztivál “Nem mind Arany” című paródiaestjének egy-két percét elevenítjük fel, legvégül, de nem utolsó sorban Oláh András Áporodott walesi álmok című írásával. Jó...
Továbbhajnali töprengés, elsötétítés után, hosszú az út – versek
hajnali töprengés alhatnál tovább: válladba masszírozódnak az apró kis grimaszok legtöbbször nem szorulsz gyámolításra ez is csak egy szokványos hétvége volt séták a kiszáradt utcákon csak úgy bele az őszbe...
Tovább