Oláh András: Bicikliút, Ismerős szerkezet, Idegenek
a baleseti halált/
felülírja a közös nevezőre ébredő szenvedély/
de hamar beleszoktál a hiányba/
megtaláltad a szabadnapos álmok helyét/
Írta: Oláh András | dec 4, 2020 | Szépírás, Vers |
a baleseti halált/
felülírja a közös nevezőre ébredő szenvedély/
de hamar beleszoktál a hiányba/
megtaláltad a szabadnapos álmok helyét/
Írta: Oláh András | okt 1, 2020 | Próza, Szépírás |
Nekem az volt a szép, ahogy mi éltünk. Nekik meg az a szép, amit ők csinálnak. Így van ez, mióta világ a világ…
Olvass továbbÍrta: Oláh András | jan 6, 2020 | Szépírás, Vers |
már rég felöltöztél a halálhoz és itt
/ hagytad nekünk az otthontalan álmokat
/ az emlékezetből kikoptatott napok
/ ott gurulnak az októberi szél
/ pofozta falevelek között
Írta: Oláh András | aug 21, 2019 | Próza, Szépírás |
“Éva az órájára nézett. Nemsokára érkezniük kell. A repülőtérről felhívta Eszter. Onnan transzferrel jönnek. Úgy kalkulálta, hogy este 6 körül megérkeznek. Mindjárt 6 óra. Éva nagyot sóhajtott. Próbálta kipréselni magából a mellét szorító feszültséget. “
Olvass továbbÍrta: Oláh András | dec 31, 2017 | Szépírás, Vers |
Szilveszterre hangolódva az év utolsó napjaiban a Vidor-fesztivál “Nem mind Arany” című paródiaestjének egy-két percét elevenítjük fel, legvégül, de nem utolsó sorban Oláh András Áporodott walesi álmok című írásával. Jó...
Olvass tovább