Írta: Petőcz András | szept 15, 2017 | Szépírás, Vers |
“a jazz olyan, mint a szex, // valaki érint, valaki megérint, valaki akar valamit tőlem, / a jazz, mint a szex, magához ölel, váratlanul, magához szorít, / add meg ezt az ölelést, imádkozom, sing, sing, sing, / szól a jazz, a testemhez simul, add meg ezt az ölelést, / mondom, akinek mondom, egyedül vagyok, egyedül vagyok a zajban, / a hangok kavalkádjában, egyedül, egyedül,.” – Petőcz András jazz-versei.
Olvass továbbÍrta: Petőcz András | febr 18, 2016 | Szépírás, Vers |
“Szinte mindenkinek van, mondom, suttogom magamban, / és nézem, ahogy sietnek az utcán mindazok, akikre vigyáz, / igen, akikre vigyáz otthon egy nővér, egy jótét lélek, / valaki, aki nekem annyira hiányzik.” – Petőcz András versei
Olvass továbbÍrta: Petőcz András | szept 17, 2015 | Szépírás, Vers |
“Kezdődhetett ezzel: megszülettem én. / Alig se csenevész, vidám kis legény. / Aztán meg rám nézett, barátom, Isten, / és hogy a barátom, nem nagyon hittem.” – Petőcz András versei
Olvass továbbÍrta: Petőcz András | nov 5, 2014 | Szépírás, Vers |
“Megfáradt országot járok. Néha kiabálok az üres levegőéggel, / kiabálok, mint a bolond nő a szomszédomban, aki nagy zsákokat / cipel, amikor elhagyja otthonát, cipeli magával értékeit, félve, / remegve attól, hogy nem térhet már haza soha többé.” – Petőcz András versei
Olvass tovább