Szerző: Zoltay Lívia

Kádárné meg a fia

– Mit járkálsz itt, te idióta? – hallatszott a hátam mögül, majd egy idétlen röhögés és egy erőteljes büfögés, amolyan ráadásképpen. Összeszedtem minden bátorságomat és megfordultam. Abban a pillanatban ott termett a Laci és ököllel, két hatalmas jobbossal a földre küldte a támadómat…

Olvass tovább

Darabos történet

“Az a férfi nem illett bele abba a valaha jobb napokat látott, mára már erősen megkopott, körfolyosós házba. Sokszor láttam, ahogy az ajtaja előtt ül egy régi sámlin, az ölében egy nagy, csillogó szőrű fekete macskával. A külsejéből ítélve jóval elmúlt hetven és erősen elhízott. Mégis, valami egészen különös férfierő sugárzott belőle. ” – Zoltay Lívia novellája

Olvass tovább

Egyensúly

“Sanyi bá már egy éve élt tolószékhez kötve, pedig azon kívül, hogy szerette a jó bort, és időnként alaposan felöntött a garatra, semmi komoly baja nem volt. Egy napon azonban, senki sem tudja, miért, eldöntötte magában, hogy márpedig ő nem fog járni. “

Olvass tovább

Bereki emlékek – A versmondó

” Pistám, magában egy művész veszett el! – a hangján érződött az őszinte elismerés, de mi akkor sem tudtuk megállni nevetés nélkül. Pista bácsi nem haragudott ránk ezért. Megígérte, hogy legközelebb végigmondja a verset, mert ez a kedvence, de a mama a lelkére kötötte, hogy ezentúl, ha szavalni támad kedve, a betonpadon ülve tegye.” – Zoltay Lívia prózája

Olvass tovább
  • 1
  • 2

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< okt 2021 >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31