Szerző: Zoltay Lívia

Kádárné meg a fia

– Mit járkálsz itt, te idióta? – hallatszott a hátam mögül, majd egy idétlen röhögés és egy erőteljes büfögés, amolyan ráadásképpen. Összeszedtem minden bátorságomat és megfordultam. Abban a pillanatban ott termett a Laci és ököllel, két hatalmas jobbossal a földre küldte a támadómat…

Tovább

Darabos történet

“Az a férfi nem illett bele abba a valaha jobb napokat látott, mára már erősen megkopott, körfolyosós házba. Sokszor láttam, ahogy az ajtaja előtt ül egy régi sámlin, az ölében egy nagy, csillogó szőrű fekete macskával. A külsejéből ítélve jóval elmúlt hetven és erősen elhízott. Mégis, valami egészen különös férfierő sugárzott belőle. ” – Zoltay Lívia novellája

Tovább

Egyensúly

“Sanyi bá már egy éve élt tolószékhez kötve, pedig azon kívül, hogy szerette a jó bort, és időnként alaposan felöntött a garatra, semmi komoly baja nem volt. Egy napon azonban, senki sem tudja, miért, eldöntötte magában, hogy márpedig ő nem fog járni. “

Tovább

Bereki emlékek – A versmondó

” Pistám, magában egy művész veszett el! – a hangján érződött az őszinte elismerés, de mi akkor sem tudtuk megállni nevetés nélkül. Pista bácsi nem haragudott ránk ezért. Megígérte, hogy legközelebb végigmondja a verset, mert ez a kedvence, de a mama a lelkére kötötte, hogy ezentúl, ha szavalni támad kedve, a betonpadon ülve tegye.” – Zoltay Lívia prózája

Tovább
  • 1
  • 2

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< Júl 2020 >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2