Kategória: Tárcák

Kölcseyék a kárpátaljai Kovászóról

“– Velem kihal Kárpátalján a Kölcsey nemzetség – konstatálja Natália, aki máig nem tud beletörődni abba, hogy az ukrán átírás úgy eltorzítja szép magyar családnevét. Ezért öröm számára, ha Beregszászban az emléktáblán eredetiben olvashatja. Ez a vallomás nagyobb meglepetés volt számomra annál, hogy egy kárpátaljai ruszin faluban sikerült élő Kölcseyeket találnom.” – Látogatás a ma élő Kölcseyeknél.

Tovább

A Pilinszky-kérdéshez

“Kritikai szemléleteink különbözősége ellenére egy dologban teljesen egyet értek Koppány Zsolttal: én magam is, amint helyesen idézte, azt írtam, hogy Pilinszky megkerülhetetlen annál a generációnál, melyhez Ő is tartozik, főképpen, ha spiritualitásról van szó.” – Kocziszky Éva válaszlevele Koppány Zsolt jegyzetére.

Tovább

Cseles időkalicka

“Ha én, mint az olvasó belső hangja, valamit kívánhatnék, az az lenne, hogy legyünk sokkal elnézőbbek a múltunkkal, múltbéli énünkkel. Legfőbbképpen ne becsüljük le. Soha ne higgyük el, hogy lecserélhető.” -Szalay László Pál újévi gondolatai

Tovább

Krúdy-vigadó

Az Óévet Karádi Zsolt vers- és prózaparódiáival zárjuk, melyek az idei évi Vidor fesztivál Krúdy-paródiaestjén hangzottak el. Juhász Gyula: A velős csontról Milyen volt sárgasága, nem tudom már.De azt tudom, hogy sárgák a...

Tovább

Bene Zoltán: Hiány

A Krúdy-emlékév alkalmából szerkesztőségünk azzal a kéréssel fordult kortárs írók, költők, irodalmárok felé, hogy meséljenek személyes, meghatározó Krúdy-élményeikről. P. lehunyta a szemét. A kávé jótékonyan áradt szét az...

Tovább

Novák Zsüliet: Krúdyról, Álmoskönyvről, Wart Erzsébetről és rólam

“Éjfélt ütött az óra, amikor felébredt álombéli álmából. Felvette kabátját, a pirosat szőrmegallérral, (ami soha nem ment igazán egyik ruhájához sem, mégis annyira ő volt, hogy szerintem csak az összes többi ruhája nem ment ehhez az egy kabáthoz). Felhúzta a szalagavatóra vásárolt magassarkú cipőjét, (amiben nem tudott igazán szépen járni, csak olyan darabosan, viszont ebbéli hiányosságát mindig diadalmas mosollyal ellensúlyozta. Bezzeg most, kecsesen sétált benne, mint egy gazella). (…) Kiment a kapun, senkit nem ébresztett fel, senkitől nem köszönt el, csak elsétált, mint a modellek. Egyetlen csillag világított az égen, abba az irányba indult. Sírtam. Persze, hogy sírtam. Nem tudtam erre mit mondani. Tudna valaki? És akkor azt mondta, hogy vegyük elő az Álmoskönyvet és keressem ki, hogy éjszakai utazás.” – Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Novák Zsüliet írása.

Tovább

Bedecs László: Ha Krúdy, akkor Óbuda

“A gimnazistaként, a kedves magyartanáromtól megismert történetnek az még inkább elhallgatott része volt, hogy Krúdy nem önszántából költözött Óbudára, inkább úgy érkezett, mint hőse, Szindbád, hajótöröttként: „Szindbád olyanformán vetődött az óbudai partra (a Hajógyári-sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatni valója a menekülés módjában.” 1931-ben, amikor ezt írta A vadevezős megtérése című novellájában, már maga is Óbudán élt, a Templom utca 15 szám alatt, a mai Óbudai Társaskörrel átellenben, és nem messze a Kéhli Vendéglőtől sem, ahol az író emlékét, egykori törzsvendégük szellemiségét ma is példaszerűen ápolják (velőscsont!) – és ahol szűk két évvel később, ötvenöt évesen élete utolsó estéjét is töltötte.” – Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Bedecs László írása.

Tovább
Loading

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< jún 2019 >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30