Kategória: Beszélgetések

„Szükségem van a hibára, a hiányra. a tökéletlenségre.”

“Én sokszor csinálom a semmit. Nagyon kietlen és fájó és félelmetes hely. Vakmerőség. Hiábavalóság is. Nincs sok értelme a klasszikus, cselekvő, akaró élet kilátóiból nézve. De az emberi létben vannak másféle panorámák is. Úgy tűnik. Minden jobban látható a semmiben, minden jobban és élesebben szemlélhető és érzékelhető. Persze jobban fel is sérti a szöveteket, a lelket és mindent. Mert nincs se előtte, se utána, e mögötte, se felette semmi. Nincs, ami megzavarja a látást, az elmélyülést. Csak az egyre nagyobb hiány(ok). Amik persze inspirálók is tudnak lenni. “

Olvass tovább

Cigány újmesék – kiknek?

„…a vád tehát az, hogy a többségi társadalom tagjaként, kolonializáló tekintettel írtam „A” cigány mesét. A cigányság kulturális jelentősége miatt kb. évi száz hasonló könyvnek kellene megjelennie. Ha így lenne, fel se vetődne, hogy én a cigányság helyett beszélek. Gaiman se a vikingek helyett írta meg az Északi mitológiát, azért is van ráírva a borítóra a neve – épp azért élvezzük, mert gaimani nyelven szól. Hál’ istennek ő nem eléggé viking. Ha sok hasonló könyv lenne, értenénk és éreznénk, hogy ez csak egy a lehetőségek közül.”

Olvass tovább

„Valamit építek mégis, napról napra…” – Interjú Szentmártoni Jánossal

“Hiszek a versírás szakrális erejében, megtisztító hatásában, de számomra kölyökkoromtól fogva elsősorban inkább terápia. A legfontosabb és legnehezebb dolgokat akkor értem meg igazán, miután megfogalmaztam őket. Akkor sem járok minden esetben a végükre, de legalább érzem, hogy haladtam valamennyit az igazság felé.”

Olvass tovább

„Tudni akarjuk, hogy kik is vagyunk mi, akik együvé tartozunk…”

Ma már, azt gondolom, lekerült rólunk az a tehertétel, hogy be kell bizonyítsuk, hogy van, létezik erdélyi irodalom, nem kell bebizonyítani, hogy ki erdélyi író, vagy, hogy mitől lesz az. Mindenki írja azt, amit, a saját témáit, a saját világát formálja, de mégiscsak összeköt bennünket az a közös múlt, közös identitás, a közös egyben elszigetelt közösségre jellemző témaválasztás, a témák sajátos feldolgozása.

Olvass tovább

A szeretet primátusa

A fő üzenete Sztehlo tevékenységének a tolerancián alapuló, diszkriminációmentes hozzáállás és a szeretet primátusa. A szeretet, a segítségnyújtás elsőbbsége a fontos, ebben diszkriminációnak nincs helye. A mai világban ez egy nagyon fontos üzenet, mert a világ nem efelé halad.

Olvass tovább

„A Tagankával együtt nőttem fel”

“Valerij Zolotuhin felidézte, hogy egyszer velünk (velem és bátyámmal) ült a rádiós fülkében a Pugacsov című előadáson, amelyben apám Hlopusát játszotta, de mikor apám az őrült energiájával, kiabálva rohant ki a színpadra, megijedtünk és sírva fakadtunk.” – Vlagyimir Viszockij fia, Nyikita mesél gyerekkori színházélményeiről, pályaválasztásáról. A moszkvai Teatral színházi magazin cikke, Viraszkó Szilvia fordításában.

Olvass tovább
Betöltés

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< szept 2021 >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3