Kategória: Beszélgetések

„Szükségem van a hibára, a hiányra. a tökéletlenségre.”

“Én sokszor csinálom a semmit. Nagyon kietlen és fájó és félelmetes hely. Vakmerőség. Hiábavalóság is. Nincs sok értelme a klasszikus, cselekvő, akaró élet kilátóiból nézve. De az emberi létben vannak másféle panorámák is. Úgy tűnik. Minden jobban látható a semmiben, minden jobban és élesebben szemlélhető és érzékelhető. Persze jobban fel is sérti a szöveteket, a lelket és mindent. Mert nincs se előtte, se utána, e mögötte, se felette semmi. Nincs, ami megzavarja a látást, az elmélyülést. Csak az egyre nagyobb hiány(ok). Amik persze inspirálók is tudnak lenni. “

Olvass tovább

Cigány újmesék – kiknek?

„…a vád tehát az, hogy a többségi társadalom tagjaként, kolonializáló tekintettel írtam „A” cigány mesét. A cigányság kulturális jelentősége miatt kb. évi száz hasonló könyvnek kellene megjelennie. Ha így lenne, fel se vetődne, hogy én a cigányság helyett beszélek. Gaiman se a vikingek helyett írta meg az Északi mitológiát, azért is van ráírva a borítóra a neve – épp azért élvezzük, mert gaimani nyelven szól. Hál’ istennek ő nem eléggé viking. Ha sok hasonló könyv lenne, értenénk és éreznénk, hogy ez csak egy a lehetőségek közül.”

Olvass tovább

„Valamit építek mégis, napról napra…” – Interjú Szentmártoni Jánossal

“Hiszek a versírás szakrális erejében, megtisztító hatásában, de számomra kölyökkoromtól fogva elsősorban inkább terápia. A legfontosabb és legnehezebb dolgokat akkor értem meg igazán, miután megfogalmaztam őket. Akkor sem járok minden esetben a végükre, de legalább érzem, hogy haladtam valamennyit az igazság felé.”

Olvass tovább

„Tudni akarjuk, hogy kik is vagyunk mi, akik együvé tartozunk…”

Ma már, azt gondolom, lekerült rólunk az a tehertétel, hogy be kell bizonyítsuk, hogy van, létezik erdélyi irodalom, nem kell bebizonyítani, hogy ki erdélyi író, vagy, hogy mitől lesz az. Mindenki írja azt, amit, a saját témáit, a saját világát formálja, de mégiscsak összeköt bennünket az a közös múlt, közös identitás, a közös egyben elszigetelt közösségre jellemző témaválasztás, a témák sajátos feldolgozása.

Olvass tovább

A szeretet primátusa

A fő üzenete Sztehlo tevékenységének a tolerancián alapuló, diszkriminációmentes hozzáállás és a szeretet primátusa. A szeretet, a segítségnyújtás elsőbbsége a fontos, ebben diszkriminációnak nincs helye. A mai világban ez egy nagyon fontos üzenet, mert a világ nem efelé halad.

Olvass tovább

„A Tagankával együtt nőttem fel”

“Valerij Zolotuhin felidézte, hogy egyszer velünk (velem és bátyámmal) ült a rádiós fülkében a Pugacsov című előadáson, amelyben apám Hlopusát játszotta, de mikor apám az őrült energiájával, kiabálva rohant ki a színpadra, megijedtünk és sírva fakadtunk.” – Vlagyimir Viszockij fia, Nyikita mesél gyerekkori színházélményeiről, pályaválasztásáról. A moszkvai Teatral színházi magazin cikke, Viraszkó Szilvia fordításában.

Olvass tovább

„Nincsenek tabutémáim. Írok, amiről szeretnék.” – Interjú Dragomán Györggyel

“Ma még nem tudom, hogy holnap milyen novellán fogok dolgozni, de természetesen vannak terveim, ötleteim. Mindig dolgozom egy regényen, azt tudom, hogy azt hogyan szeretném formálni. De folyamatosan írok novellákat is a regény mellett, ezek a novellák ilyen szempontból sokkal szabadabbak, a történetet tekintve sokkal kiszámíthatatlanabbak.” – Béres Tamás interjúja Dragomán Györggyel. 2018/1-es lapszámunkból ajánljuk.

Olvass tovább
Betöltés

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< ápr 2021 >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2