Ma már, azt gondolom, lekerült rólunk az a tehertétel, hogy be kell bizonyítsuk, hogy van, létezik erdélyi irodalom, nem kell bebizonyítani, hogy ki erdélyi író, vagy, hogy mitől lesz az. Mindenki írja azt, amit, a saját témáit, a saját világát formálja, de mégiscsak összeköt bennünket az a közös múlt, közös identitás, a közös egyben elszigetelt közösségre jellemző témaválasztás, a témák sajátos feldolgozása.
Tovább
A fő üzenete Sztehlo tevékenységének a tolerancián alapuló, diszkriminációmentes hozzáállás és a szeretet primátusa. A szeretet, a segítségnyújtás elsőbbsége a fontos, ebben diszkriminációnak nincs helye. A mai világban ez egy nagyon fontos üzenet, mert a világ nem efelé halad.
Tovább
“Valerij Zolotuhin felidézte, hogy egyszer velünk (velem és bátyámmal) ült a rádiós fülkében a Pugacsov című előadáson, amelyben apám Hlopusát játszotta, de mikor apám az őrült energiájával, kiabálva rohant ki a színpadra, megijedtünk és sírva fakadtunk.” – Vlagyimir Viszockij fia, Nyikita mesél gyerekkori színházélményeiről, pályaválasztásáról. A moszkvai Teatral színházi magazin cikke, Viraszkó Szilvia fordításában.
Tovább
A Költők egymás közt beszélgetéssorozat vendége 2018 januárjában Kiss Judit Ágnes költő volt....
Tovább
“Ma még nem tudom, hogy holnap milyen novellán fogok dolgozni, de természetesen vannak terveim, ötleteim. Mindig dolgozom egy regényen, azt tudom, hogy azt hogyan szeretném formálni. De folyamatosan írok novellákat is a regény mellett, ezek a novellák ilyen szempontból sokkal szabadabbak, a történetet tekintve sokkal kiszámíthatatlanabbak.” – Béres Tamás interjúja Dragomán Györggyel. 2018/1-es lapszámunkból ajánljuk.
Tovább
“Most úgy látom, a lapszerkesztésnek három alappillére van: szakmai hitel, kedv és pénz. Ebből kettő sajnos erősen kiszolgáltatott hosszú távon be nem látható körülményeknek. Mindezzel együtt legjobb tudásunk szerint dolgozunk, főállások, gyerekek mellett, irodalom- és kultúraszeretetből, és mert hegyet mászni jó.” – Kulin Borbálával, A Vörös Postakocsi főszerkesztőjével Kováts Dénes beszélgetett a jubileum apropóján.
Tovább“És jó érzés látni, hogy van ilyen lendület, hogy működik tovább a folyóirat, mert ez akkor azt is jelenti, hogy jól ki lett találva és életképes. Egy alkotó ember számára, mint amilyennek magamat tartom, ez nagyszerű érzés.” – Onder Csabával, A Vörös postakocsi alapító főszerkesztőjével a jubileum kapcsán Kováts Dénes beszélget.
Tovább“Tulajdonképpen olyanok vagyunk mi, színészek, mint a profilozók a krimikben. Nekik fel kell göngyölíteniük a bűntényből a tettest, nekünk van egy szövegkönyvünk, az alapján kell felgöngyölíteni, hogy az ember, akit alakítunk, aki ezt és ezt mondja, miközben különféle helyzetekbe kerül, kicsoda. És ez igazán izgalmas.” – a Zsöllyében Kováts Dénes ezúttal Kuthy Patríciával beszélget.
Tovább“Nem működik máshogy. Nekem ez a hivatásom. Biztosan állítom, hogy az életem több mint felét itt éltem le, minden egyes részét ismerem a színháznak, ismerem a szagát, mert minden színháznak van szaga, a miénknek is, és mondjuk a Tháliának is. A színpadnak, a raktárnak, az öltözőnek, minden helyiségnek.” – A Zsöllyében Kováts Dénes ezúttal Boldizsár Zsolt szcenikai vezetővel beszélget.
Tovább“Az biztos, hogy az egyik utolsó bástya a mobiltelefon, a Győzikék és a valóságshow-szereplők világában. A kultúra megőrzésének a feladata az elsődleges. A mi gyerekkorunkban a kultúrát a Halász Judit tolmácsolta megzenésített versek, a tévéjátékok, a Süsü, a Pom-Pom jelentették a színház mellett – ennek egy részét át kell adni a maiaknak, mert építi őket, ez az alapja a tartalmas kultúrának.” – A Zsöllyében Kováts Dénes Gyuris Tibor színművésszel beszélget.
Tovább“A világ amúgy nem fekete és fehér, mint ahogy egy ember életútja sem az. Még a hősöké sem. Szindbád nyomozni akar, mert ez a legerősebb késztetés az életében. De hatékony, a bűnt a bűnhődéssel – legalábbis részben – feloldó nyomozást magánemberként végezni kizárólag az őskorban lehetett. A rendőr azóta mindig alkalmazkodni kénytelen az adott uralkodó osztály vagy réteg igényeihez, egy bizonyos mértékig szövetkeznie kell velük. Ezt tette Szindbád az ötvenes évek Magyarországán. De hiszen ezt tette, ezt volt kénytelen tennie a Szovjetunióban és a Horthy-rendszerben is. Ennek a beláttatása és ábrázolása nélkül nem lenne realista ez a mű.” – Csabai Lászlót Kulin Borbála kérdezi legújabb regénye, a Szindbád, a forradalmár kapcsán.
TovábbAz írásnak része az, hogy az ember közeli kapcsolatban legyen a világgal, és ismerje az anyagokat, a szagokat, tudja, hogy milyen egy erdő, milyen illata van a fűszereknek, ismerje a növényeket, ismerje az állatokat, a világgal olyan érzéki, élő, létező kapcsolata legyen, ami visszaforgatódik az írásba. Sokféle tudást meg lehet a könyvekből szerezni, de mégis azt gondolom, hogy a fizikai munka és a manuális tevékenység az hozzátartozik az íráshoz, sőt, ilyen tevékenység közben az ember jobban képes a gondolkodásra. ” – A Költők egymás közt sorozatban Tóth Krisztina volt Kürti László vendége.
Tovább