Kategória: Beszélgetések

„…a vád tehát az, hogy a többségi társadalom tagjaként, kolonializáló tekintettel írtam „A” cigány mesét. A cigányság kulturális jelentősége miatt kb. évi száz hasonló könyvnek kellene megjelennie. Ha így lenne, fel se vetődne, hogy én a cigányság helyett beszélek. Gaiman se a vikingek helyett írta meg az Északi mitológiát, azért is van ráírva a borítóra a neve – épp azért élvezzük, mert gaimani nyelven szól. Hál’ istennek ő nem eléggé viking. Ha sok hasonló könyv lenne, értenénk és éreznénk, hogy ez csak egy a lehetőségek közül.”

Ma már, azt gondolom, lekerült rólunk az a tehertétel, hogy be kell bizonyítsuk, hogy van, létezik erdélyi irodalom, nem kell bebizonyítani, hogy ki erdélyi író, vagy, hogy mitől lesz az. Mindenki írja azt, amit, a saját témáit, a saját világát formálja, de mégiscsak összeköt bennünket az a közös múlt, közös identitás, a közös egyben elszigetelt közösségre jellemző témaválasztás, a témák sajátos feldolgozása.