Kategória: Beszélgetések

Csikos Sándor színművész az 1984 és 1993 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban töltött éveiről mesél. A teljes életútinterjú a „Csikos Sándor – kulisszák nélkül” című hamarosan megjelenő kötetben olvasható majd .

“Én sokszor csinálom a semmit. Nagyon kietlen és fájó és félelmetes hely. Vakmerőség. Hiábavalóság is. Nincs sok értelme a klasszikus, cselekvő, akaró élet kilátóiból nézve. De az emberi létben vannak másféle panorámák is. Úgy tűnik. Minden jobban látható a semmiben, minden jobban és élesebben szemlélhető és érzékelhető. Persze jobban fel is sérti a szöveteket, a lelket és mindent. Mert nincs se előtte, se utána, e mögötte, se felette semmi. Nincs, ami megzavarja a látást, az elmélyülést. Csak az egyre nagyobb hiány(ok). Amik persze inspirálók is tudnak lenni. “

„…a vád tehát az, hogy a többségi társadalom tagjaként, kolonializáló tekintettel írtam „A” cigány mesét. A cigányság kulturális jelentősége miatt kb. évi száz hasonló könyvnek kellene megjelennie. Ha így lenne, fel se vetődne, hogy én a cigányság helyett beszélek. Gaiman se a vikingek helyett írta meg az Északi mitológiát, azért is van ráírva a borítóra a neve – épp azért élvezzük, mert gaimani nyelven szól. Hál’ istennek ő nem eléggé viking. Ha sok hasonló könyv lenne, értenénk és éreznénk, hogy ez csak egy a lehetőségek közül.”

Ma már, azt gondolom, lekerült rólunk az a tehertétel, hogy be kell bizonyítsuk, hogy van, létezik erdélyi irodalom, nem kell bebizonyítani, hogy ki erdélyi író, vagy, hogy mitől lesz az. Mindenki írja azt, amit, a saját témáit, a saját világát formálja, de mégiscsak összeköt bennünket az a közös múlt, közös identitás, a közös egyben elszigetelt közösségre jellemző témaválasztás, a témák sajátos feldolgozása.